pff

Ez az egész, hogy mindig a kulcsfontosságú pillanatokban betegszem le, annyira az én stílusom...

Miután az éjszakát melegítőben vacogtam át a paplan alatt, álladóan orrot fújva és krákogva, elég biztosnak érzem, hogy bizony szépen lebetegedtem megint. A dolog több megközelítésből is fájdalmas: holnap találkozhatnék végre Annával, de így lehetséges, hogy csak egy gyors villámlátogatás lesz belőle. Készülni kéne a szóbelire, de mivel a fejem lüktet, a szemem lángol, az orrom állandóan folyik, levegőt nem nagyon kapok, ráadásul hol melegem van, hol citerázom, ezért igen nehezen tudom rávenni magam, hogy tanuljam a tételeket. Helyette inkább fekszem, amiből meg előfordul, hogy alvás lesz. Vagy ha netán mégis tudom olvasni, akkor sem sokat fogok fel belőle.
Valószínűleg meg kéne látogatnom a közeli gyógyszertárat, egyrészt lázmérőt venni, másrészt kérni valami köhögés elleni gyógyszert, amely nem lép reakcióba a coldrexszel. Jó lenne, ha láthatna egy orvos is, bár nem tűnik többnek ez az egész egy megfázásnál (amit mégis mikor szedtem össze?! Mikor??!), de szó sem lehet arról, hogy én most hazautazzam. Szóval... marad a vacakolás, imádkozás, reménykedés, gyógyszerszedés.