Volt egy képem otthon. Karácsonyra kaptam kirakóst, de hiába küzdöttem vele, nem haladtam. Többször felemlegettem, hogy milyen jó lenne, ha a család együtt rakná ki. Végül egy nap a nővéremék leptek meg azzal, hogy az utolsó darabjáig a helyére pakoltak mindent. Nagy volt az öröm, a kép le lett ragasztva, majd be lett kereteztetve. Sokáig a falat díszítette, aztán ahogy elköltöztem otthonról, megkapták a vendégeknek kiadott lakrészek, majd nemrég az egyik szobánkban találtam rá. Kihullottak belőle a darabkák.
Szar érzés volt látni.
