22.55
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyátalán nem lényeges
❃
4 éve
2009. március 10., kedd
Kapányimonyók
22.55
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyáltalán nem lényeges
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyáltalán nem lényeges
Kapányimonyók, mert a Hungaricum jó ^^
22.55
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyáltalán nem lényeges. -.-
Nem írtam. Sok-sok ideje. Ennek is megvan az oka, méghozzá egy igen komoly, céltudatos döntés eredménye, aminek szentsége van. Bizony. A lényeg: a leszokás.
Az internet egy rendkívül hasznos eszköz, amit hála égnek mára nem csupán a harcászatban alkalmaznak és bármilyen nemű-fajú emberlénynek elérhető. Ami remek dolog, feltéve, ha meg tudod tartani azt a bizonyos törékeny egyensúlyt. Nekem ez évek óta nem megy és kezdem szánni-bánni. Főként, mert érdekel a sulim is, de ez botrány, mert képtelen vagyok rá odafigyelni. Pedig ahogy látható a bemásolt házikon és megoldásokon is, tényleg leköt, remeknek találom, kíváncsivá és érdeklődővé tesz... vagy tenne, ha a délutánjaim átlaga nem netezéssel telne.
Ilyenkor magyarázni szoktam magamnak, hogy ez normális, ha hazaérve egy üres ház fogad, ami csak akkor telik meg élettel, ha nővérem-sógorom hazaérkezik. Akkor is csupán a vacsi idejére, ami után aztán ők elvonulnak, én meg mint valami hűséges kutyus, várhatom, hogy másnap újra megérkezzenek és eláraszthassam őket dumával. Arra a jobbik esetben másfél órára.
No és persze ott a suli, ahol kitettek minket a puszta közepére, az Egressy útra és sehol egy kocsma, sehol semmi. Szóval így lőttek annak a minimális kis alkoholizálásomnak is és a kocsmázással együtt elszállt a közösségi élet is a többi csoporttárssal. Maradtak az előadások, gyakok közti és alatti kis dumálások, beszélgetések.
Szóval ha már nuku alkohol, stop a ciginek, no betépés, akkor marad a net. Abba szépen bele lehet merülni, végeláthatatlan információhalmaz, ami kielégít majdnem minden igényt. Csakhát... basszus, ez így egyszerűen szar!
Szóval most leszokás van, teljes gázzal. Cserébe van rendrakás a szobában, rendszerezés a fejben, álom és vágy-ébresztés, emlékhívás és végiggondolása ezer és ezer régi esetnek, cselekvésnek, esetnek.
Semmi drasztikus.
Ennek okán nincs újabb bejegyzés. Mert imádom Fionnt, akivel lényegében a blogolvasás ad közös alapot a beszélgetésekhez; hiányzik Boo, akivel nem tudom, hogy mi lehet, csak annyit, hogy az, hogy megtudjam csak egy hívásomba kerülne - mégsem teszem, és így egyedül marad a blog, amit olyan utolsó közös pontunknak érzek; hiányzik a Haver, akivel a közös szilveszterezésen találkoztam utoljára és akinek nem tudom, hogy hogyan mennek a nőügyei, bár szurkolok neki; és nagyon jólesett, mikor megtudtam, hogy drága Mégnemsógornőm rendre olvasgatja a bejegyzéseimet; de mégis akadozik ez a blog is, ahogy nem is oly rég az Esemény is.
De aztán láttam, hogy valamikor, időközben új rendszeres olvasóm lett. És ez valahogy annyira meglepett, hogy új bejegyzésre sarkallt.
És rendezném soraimat, egy újabb bejegyzés erejéig.
-- >> 1.: Ő újra velünk van előadásokon. És megszólalt bennem valami ócska szárnyas-szagú kis hang és suttogott, de nem hallom, hogy mit mond. Csak jó újra hallani. Majd alakul. ^^
-- >>
2.0.: Egy rakat-rakat dolog. De ezekről nem szeretnék hosszan beszélni. Újfent sikerült eljutnom drága bátyámékhoz, akiket imádok és remek volt és fantasztikus. =] Jól esett a beszélgetés, a munka, akárcsak az este, vagy az ébredés. Bepótoltam kutyus-éhségemet és így megismerkedtem a Punk Dömével; Csokival, a félős szkuttyal jó távolságból; próbáltam simogatni és játszani a túlaktív Pamaccsal (Drága Mégnemsógórnőm, javíts ki, ha tévedek, de ugye Pamacs? xD) és még kutyavásáron is voltunk. Szóval családi és kutyázási szeretéhségemet is meglaktattam. =]
2.1.: Casting. Csütörtöktől péntekig ez volt a kulcsszó a környezetemben. Említésének eredménye volt nagy nagy izgalom adag Vivtől és rakat reménykedés arra, hogy felfedeznek minket is, ha már Győzikének is sikerült... -.-
Anna Frank naplóját forgatják újra itt Mon és ahhoz kerestek nagy mennyiségű tömeget. Reméltük, hogy van esélyünk, de sajnos nem sikerült. Pénteken már nem fogadtak minket, hétfőre pedig elfogyott a lelkesedés, Viviéket pedig tetkóstul, festethajastól elküdték.
2.2.: 3D-s mozis élvezetek az Eszessel. ^^ Véres valentinra ültünk be a moziba, de számomra nem volt nagy élmény, úgyhogy inkább csak azt üzenem az olvasóknak: akiket érdekel, üljenek csak be, nagyon sokan dícsérik.
No és akkor új szokásomhoz híven az iskolai feladatok:
Retorikára próbálgattam rendezni a fejemben a gondolatokat, aminek eredménye lett, hogy sikerült kicsit átszerkeszteni a Mi is az érték? 1 A4es oldalú 'házidolgozatot'.
Eredménye itt olvasható:
"Első gondolatom az volt, hogy ha értékről beszélek, akkor csakis élőlényekkel lehet kapcsolatos. Az élőlények pedig egyaránt definiálhatnak embereket, állatokat, netán olyan természetfeletti dolgokat, amikhez az emberek imádkoznak, vagy netán áldozatokat mutatnak be, de akár orgiákat rendeznek a kedvükért és… mi másért? – merült fel benne a kérdés. A válasz pedig rögvest érkezett is: önmaguk lelki üdvéért. Mert az olyan jó, mikor az ember úgy érzi, hogy jövője biztosítva van, lelke, ha nem is felhők között kergetőző angyalkák közé fog kerülni, de mindenképpen valami szép, tiszta, békés helyre, ahol még a végtelenség kétharmadánál sem fog unatkozni. Szóval hogy mi is az érték? Érték az a belső megnyugvás, mibe tudsz kapaszkodni bármilyen kilátástalannak látszó helyzetedben is, bármikor, bárhol és azt tudod mondani: a vége csakis jó lehet. Így pedig érték lehet a vallás is. Ahogy egy eszme. Vagy egy frappáns gondolat, esetleg emléke egy jóleső szónak, dicséretnek, ami gyakorta eszünkbe jut, vagy már csak néhanapján felrémlik bennünk, mégis meghatározzák tetteinket, gondolkodásmódunkat. Úgy gondolom, hogy mind-mind ugyan azért azonosulunk jelmondatokkal, kultuszokkal, szavakkal, mert általuk rengeteg mindent kaphatunk. Mert mind ezt tesszük. Vagy talán mégsem? Talán van olyan, aki semmiben, de semmiben nem hisz és nincs semmi, amit követne? Mindannyian azonosulunk valamivel. Támogatást, bíztatást, kitartást kaphatunk ezektől a szavaktól, gondolatoktól, értékektől. A legszélsőségesebb helyzeteket, vagy gondolkodásunkat is alátámaszthatják és bizonyosságot adhatnak nekünk. Gondoljunk például a megtört, imádkozó ateista beteg emberre, akinek reményt ad a hit egy felsőbb hatalomban, hisz a gyógyulás lehetőségét jelképezi. De akár az a skizofrén is eszünkbe juthat, aki szentül hiszi, hogy istene szólítja őt meg. Tehát érték minden egyes gondolat, legyen az akár tévhit, ami motivációt ad. Reményt ad a gyógyulásra, vagy hitet tettünk tisztaságában, erőt ahhoz, hogy határozatlan lépteink biztossá váljanak, vagy ha felrémlik bennünk kedvesünk hangja, érintése, akkor máris ne érezzük magunkat egyedül. A lényeg, hogy általa tisztának érezzük magunkat és kitartást, magabiztosságot adjon döntéseinkhez. És így máris elmondtam, hogy számomra igazából mi az, ami érték. Mert számomra érték minden egyes gondolat, érzés, felvillanó emlék, ami által többnek érzem magam, ami igazolja addigi utam helyességét, ami elismer, ami előremozdít, ami azt igazolja, hogy valaki vagyok és amit én is oly nagyon, de nagyon szívesen adnék, ha feltétel nélkül mindenkinek adakozni tudnék belőle. Mert az értéket közvetíteni kell. Adni tovább és örömmel venni, ha kapunk. Bezsebelni még a leghalványabb mosolyt is, amit nekünk szánnak. Élni a vágyainknak, annak, amit mi hiszünk. Érték lehet képesség is. Képesség például arra, hogy megtanuljuk és elfogadjuk mások gondolatait is és magunkévá tehessünk, majd továbbadjuk. Érték jobbá tenni magunkat és embertársainkat, környezetünket, szeretteinket, kezdve a legszorosabb rokoni szálaktól, a családi kedvencen át, egészen a számunkra sokat jelentő tárgyakig. És akkor itt is vagyunk, az élettelen, mozdulatlan tárgyaknál. Amiket az ember a kezébe vesz, használ, rálép, mert az a tárgy éppen arra jó. Hogy az ember rálépjen. Beszélhetünk akár egy lépcsőről. Sőt, akkor már legyen lépcsőház. Ez a lépcsőház vezethet mondjuk épp haza, a családhoz. Vagy testi és lelki társhoz. De akár egy vadidegen emberhez is, akivel feltehetően egyetlen egyszer kell csak találkoznunk egész életünkben, de ahhoz ezen a lépcsőházon kell átvágnunk. De lehetséges, hogyha később újra ott járunk, akkor megmozdít bennünk valamit. Felidéz egy régi emléket, vagy eszünkbe juttat valakit, akire már réges-régen nem is gondoltunk. Pedig néha, ha felidéznénk az arcát és azt, amire ő tanított minket, akkor többek lennénk és többet is adhatnánk. Márpedig érték ez is. Persze értéket lehet kovácsolni hibákból is. Hiszen minden érmének két oldala van."
Ezzel az írással fel is kerültem a tanár felolvasási ranglétrájának 4. helyére, ami azért elég szép. Az előadásom borzasztó volt, de legalább a tanár nem kötött bele minden egyes mondat hangsúlyozásába, se a szövegbe, sőt, még a pontokba sem. Szóval azért büszke voltam magamra.
Illetve még egy kis érdekesség:
Komgyakon párokba rendeződtünk és kamerás felvétel előtt kell előadnunk társaink gondolatait 11 kérdésre.
Ehh, bocsánat a ziláltságért. MR2 akusztik szól közben mellettem, Suhancossal, ki nem hagynám, viszont jelentősen kavar a magyar szövegű zene a mondatalkotásban, ráadásul újabban már a mozilla sem javítja az elcseszett mondatokat.^^""
Szóval kaptunk 11 kérdést, majd párokba álltunk és kikérdeztük társunkat. Ezek igen abszurd dolgok voltak, majd alant szerepelnek, ha sikerült elmagyaráznom addigra a lényeget.xD
2 hetünk is volt megbeszélni a válaszokat. Majd 2 hétre rá elkezdődtek a kamerás felvételek. Azaz a mai napon, friss élmény. Nem volt semmi konkrét megadva, hogy miként add elő magad és a válaszokat. Volt, aki felolvasott, volt, aki fogalmazássá avanzsálta a válaszokat... ezeket felvettük, majd lehúztuk a függönyöket és szépen újranéztük és hibaelemzések. Namost nem úgy kell elképzelni, hogy kameramenek kereszttüzében, Híradó-szinten adunk elő. Tanárnőnk egyetlen szem, mezei kézikamerával vesz fel minket, a TV pedig egy kb 22 colos csodamasina. Azért élmény.^^
Íme a kérdések és válaszaim:
1.: Melyik volt a kedvenc éved? Miért? -- 2007 – Elég nagy és meghatározó változást hozott az életembe. Döntést hoztam és kitartottam mellette, ezáltal rengeteg új baráttal és élménnyel bővültem, amik azt hiszem életem végéig kihatással lesznek rám.
2.: Milyen ételeket szeretsz? Miért? -- Főként hús és tésztaféléket. Laktatók, finomak.
3.: Ha bármilyen szervezetnél bármilyen munkát választhatna, melyik lenne az és miért? -- Egy cég, ami megmozgat, ahol szükség van rám, amiben szívesen dolgozok, ami motivál. Mondjuk egy papírgyár marketingese.
4.: Ha választhatna hol szeretne élni, akkor hol lenne és miért? -- Nagyon vonzó hely számomra Németország és az ottani emberek temperamentuma, életük és lehetőségeik. No és az is számottevő, hogy ezerszer szimpatikusabb nyelv számomra a német, mint az angol.
5.: Ha ön lenne a felelős egy vállalatért milyen intézkedéseket hajtana végre elsősorban és miért? -- Engedmények bevezetése a munkások körében. Mert szeretnék számukra jobb közérzetet, presztízsérzetet biztosítani, illetve az attól még bevételt jelentene, mikor igénybe veszik – remélhetőleg minél többször – és még reklámot is jelenthet a cégemnek.
6.: Mi a kedvenc könyved és miért? -- Leo Mills – Korg Polaris. Egy számomra sokat jelentő személytől kaptam kölcsönbe és nagyon nagy élményt nyújtott abban a korszakomban. Az a személy azóta nincs az élők sorában.
7.: Ha élők és holtak közül valakivel együtt vacsorázhatnál, kivel vacsorázna és miért? -- Nagyon szívesen beszélgetnék újra, mégha csak egy vacsora erejéig is a nagypapámmal. Nagyon sokszor jut eszembe és hiányzik.
8.: Melyik kedvenc filmed és miért? -- Gyermekkorom meghatározó sorozatából készült áhított mozifilm, amit csupán nem olyan rég tudtam megszerezni. „Digimon – a film”
9.: Ha ebben a pillanatban bárhol lenne, hol lennél és miért? -- Jól érzem magam a csoportommal így, ebben a pillanatban maradnék velük. ^^
10.: Ha holnap új céget indíthatna, mi lenne annak a cégnek a profilja? -- A profilja mindenképpen valami bástyaszerű építmény lenne, valami rendkívül művészi, körvonalas ábrázolással, ami légiessé teszi. Mert a bástya jelenthet védelmet, kitartást, erőt, fennmaradást és még sok-sok mindent.
11.: Mi a kedvenc színed, miért? -- Kék, tetszik a tisztasága, a tengerre asszociál.
Lényegében ennyi lenne. Mivel vége az Akusztiknak, és lövik a pizsit, illetve pillanatnyilag a mondandóból is kifogytam, ezért ölelek mindenkit és üzenem, hogy legyetek jók! Sziasztok! =]
Fogalmam se nincsen, hogy minek írom ki az időpontot, miközben egyáltalán nem lényeges. -.-
Nem írtam. Sok-sok ideje. Ennek is megvan az oka, méghozzá egy igen komoly, céltudatos döntés eredménye, aminek szentsége van. Bizony. A lényeg: a leszokás.
Az internet egy rendkívül hasznos eszköz, amit hála égnek mára nem csupán a harcászatban alkalmaznak és bármilyen nemű-fajú emberlénynek elérhető. Ami remek dolog, feltéve, ha meg tudod tartani azt a bizonyos törékeny egyensúlyt. Nekem ez évek óta nem megy és kezdem szánni-bánni. Főként, mert érdekel a sulim is, de ez botrány, mert képtelen vagyok rá odafigyelni. Pedig ahogy látható a bemásolt házikon és megoldásokon is, tényleg leköt, remeknek találom, kíváncsivá és érdeklődővé tesz... vagy tenne, ha a délutánjaim átlaga nem netezéssel telne.
Ilyenkor magyarázni szoktam magamnak, hogy ez normális, ha hazaérve egy üres ház fogad, ami csak akkor telik meg élettel, ha nővérem-sógorom hazaérkezik. Akkor is csupán a vacsi idejére, ami után aztán ők elvonulnak, én meg mint valami hűséges kutyus, várhatom, hogy másnap újra megérkezzenek és eláraszthassam őket dumával. Arra a jobbik esetben másfél órára.
No és persze ott a suli, ahol kitettek minket a puszta közepére, az Egressy útra és sehol egy kocsma, sehol semmi. Szóval így lőttek annak a minimális kis alkoholizálásomnak is és a kocsmázással együtt elszállt a közösségi élet is a többi csoporttárssal. Maradtak az előadások, gyakok közti és alatti kis dumálások, beszélgetések.
Szóval ha már nuku alkohol, stop a ciginek, no betépés, akkor marad a net. Abba szépen bele lehet merülni, végeláthatatlan információhalmaz, ami kielégít majdnem minden igényt. Csakhát... basszus, ez így egyszerűen szar!
Szóval most leszokás van, teljes gázzal. Cserébe van rendrakás a szobában, rendszerezés a fejben, álom és vágy-ébresztés, emlékhívás és végiggondolása ezer és ezer régi esetnek, cselekvésnek, esetnek.
Semmi drasztikus.
Ennek okán nincs újabb bejegyzés. Mert imádom Fionnt, akivel lényegében a blogolvasás ad közös alapot a beszélgetésekhez; hiányzik Boo, akivel nem tudom, hogy mi lehet, csak annyit, hogy az, hogy megtudjam csak egy hívásomba kerülne - mégsem teszem, és így egyedül marad a blog, amit olyan utolsó közös pontunknak érzek; hiányzik a Haver, akivel a közös szilveszterezésen találkoztam utoljára és akinek nem tudom, hogy hogyan mennek a nőügyei, bár szurkolok neki; és nagyon jólesett, mikor megtudtam, hogy drága Mégnemsógornőm rendre olvasgatja a bejegyzéseimet; de mégis akadozik ez a blog is, ahogy nem is oly rég az Esemény is.
De aztán láttam, hogy valamikor, időközben új rendszeres olvasóm lett. És ez valahogy annyira meglepett, hogy új bejegyzésre sarkallt.
És rendezném soraimat, egy újabb bejegyzés erejéig.
-- >> 1.: Ő újra velünk van előadásokon. És megszólalt bennem valami ócska szárnyas-szagú kis hang és suttogott, de nem hallom, hogy mit mond. Csak jó újra hallani. Majd alakul. ^^
-- >>
2.0.: Egy rakat-rakat dolog. De ezekről nem szeretnék hosszan beszélni. Újfent sikerült eljutnom drága bátyámékhoz, akiket imádok és remek volt és fantasztikus. =] Jól esett a beszélgetés, a munka, akárcsak az este, vagy az ébredés. Bepótoltam kutyus-éhségemet és így megismerkedtem a Punk Dömével; Csokival, a félős szkuttyal jó távolságból; próbáltam simogatni és játszani a túlaktív Pamaccsal (Drága Mégnemsógórnőm, javíts ki, ha tévedek, de ugye Pamacs? xD) és még kutyavásáron is voltunk. Szóval családi és kutyázási szeretéhségemet is meglaktattam. =]
2.1.: Casting. Csütörtöktől péntekig ez volt a kulcsszó a környezetemben. Említésének eredménye volt nagy nagy izgalom adag Vivtől és rakat reménykedés arra, hogy felfedeznek minket is, ha már Győzikének is sikerült... -.-
Anna Frank naplóját forgatják újra itt Mon és ahhoz kerestek nagy mennyiségű tömeget. Reméltük, hogy van esélyünk, de sajnos nem sikerült. Pénteken már nem fogadtak minket, hétfőre pedig elfogyott a lelkesedés, Viviéket pedig tetkóstul, festethajastól elküdték.
2.2.: 3D-s mozis élvezetek az Eszessel. ^^ Véres valentinra ültünk be a moziba, de számomra nem volt nagy élmény, úgyhogy inkább csak azt üzenem az olvasóknak: akiket érdekel, üljenek csak be, nagyon sokan dícsérik.
No és akkor új szokásomhoz híven az iskolai feladatok:
Retorikára próbálgattam rendezni a fejemben a gondolatokat, aminek eredménye lett, hogy sikerült kicsit átszerkeszteni a Mi is az érték? 1 A4es oldalú 'házidolgozatot'.
Eredménye itt olvasható:
"Első gondolatom az volt, hogy ha értékről beszélek, akkor csakis élőlényekkel lehet kapcsolatos. Az élőlények pedig egyaránt definiálhatnak embereket, állatokat, netán olyan természetfeletti dolgokat, amikhez az emberek imádkoznak, vagy netán áldozatokat mutatnak be, de akár orgiákat rendeznek a kedvükért és… mi másért? – merült fel benne a kérdés. A válasz pedig rögvest érkezett is: önmaguk lelki üdvéért. Mert az olyan jó, mikor az ember úgy érzi, hogy jövője biztosítva van, lelke, ha nem is felhők között kergetőző angyalkák közé fog kerülni, de mindenképpen valami szép, tiszta, békés helyre, ahol még a végtelenség kétharmadánál sem fog unatkozni. Szóval hogy mi is az érték? Érték az a belső megnyugvás, mibe tudsz kapaszkodni bármilyen kilátástalannak látszó helyzetedben is, bármikor, bárhol és azt tudod mondani: a vége csakis jó lehet. Így pedig érték lehet a vallás is. Ahogy egy eszme. Vagy egy frappáns gondolat, esetleg emléke egy jóleső szónak, dicséretnek, ami gyakorta eszünkbe jut, vagy már csak néhanapján felrémlik bennünk, mégis meghatározzák tetteinket, gondolkodásmódunkat. Úgy gondolom, hogy mind-mind ugyan azért azonosulunk jelmondatokkal, kultuszokkal, szavakkal, mert általuk rengeteg mindent kaphatunk. Mert mind ezt tesszük. Vagy talán mégsem? Talán van olyan, aki semmiben, de semmiben nem hisz és nincs semmi, amit követne? Mindannyian azonosulunk valamivel. Támogatást, bíztatást, kitartást kaphatunk ezektől a szavaktól, gondolatoktól, értékektől. A legszélsőségesebb helyzeteket, vagy gondolkodásunkat is alátámaszthatják és bizonyosságot adhatnak nekünk. Gondoljunk például a megtört, imádkozó ateista beteg emberre, akinek reményt ad a hit egy felsőbb hatalomban, hisz a gyógyulás lehetőségét jelképezi. De akár az a skizofrén is eszünkbe juthat, aki szentül hiszi, hogy istene szólítja őt meg. Tehát érték minden egyes gondolat, legyen az akár tévhit, ami motivációt ad. Reményt ad a gyógyulásra, vagy hitet tettünk tisztaságában, erőt ahhoz, hogy határozatlan lépteink biztossá váljanak, vagy ha felrémlik bennünk kedvesünk hangja, érintése, akkor máris ne érezzük magunkat egyedül. A lényeg, hogy általa tisztának érezzük magunkat és kitartást, magabiztosságot adjon döntéseinkhez. És így máris elmondtam, hogy számomra igazából mi az, ami érték. Mert számomra érték minden egyes gondolat, érzés, felvillanó emlék, ami által többnek érzem magam, ami igazolja addigi utam helyességét, ami elismer, ami előremozdít, ami azt igazolja, hogy valaki vagyok és amit én is oly nagyon, de nagyon szívesen adnék, ha feltétel nélkül mindenkinek adakozni tudnék belőle. Mert az értéket közvetíteni kell. Adni tovább és örömmel venni, ha kapunk. Bezsebelni még a leghalványabb mosolyt is, amit nekünk szánnak. Élni a vágyainknak, annak, amit mi hiszünk. Érték lehet képesség is. Képesség például arra, hogy megtanuljuk és elfogadjuk mások gondolatait is és magunkévá tehessünk, majd továbbadjuk. Érték jobbá tenni magunkat és embertársainkat, környezetünket, szeretteinket, kezdve a legszorosabb rokoni szálaktól, a családi kedvencen át, egészen a számunkra sokat jelentő tárgyakig. És akkor itt is vagyunk, az élettelen, mozdulatlan tárgyaknál. Amiket az ember a kezébe vesz, használ, rálép, mert az a tárgy éppen arra jó. Hogy az ember rálépjen. Beszélhetünk akár egy lépcsőről. Sőt, akkor már legyen lépcsőház. Ez a lépcsőház vezethet mondjuk épp haza, a családhoz. Vagy testi és lelki társhoz. De akár egy vadidegen emberhez is, akivel feltehetően egyetlen egyszer kell csak találkoznunk egész életünkben, de ahhoz ezen a lépcsőházon kell átvágnunk. De lehetséges, hogyha később újra ott járunk, akkor megmozdít bennünk valamit. Felidéz egy régi emléket, vagy eszünkbe juttat valakit, akire már réges-régen nem is gondoltunk. Pedig néha, ha felidéznénk az arcát és azt, amire ő tanított minket, akkor többek lennénk és többet is adhatnánk. Márpedig érték ez is. Persze értéket lehet kovácsolni hibákból is. Hiszen minden érmének két oldala van."
Ezzel az írással fel is kerültem a tanár felolvasási ranglétrájának 4. helyére, ami azért elég szép. Az előadásom borzasztó volt, de legalább a tanár nem kötött bele minden egyes mondat hangsúlyozásába, se a szövegbe, sőt, még a pontokba sem. Szóval azért büszke voltam magamra.
Illetve még egy kis érdekesség:
Komgyakon párokba rendeződtünk és kamerás felvétel előtt kell előadnunk társaink gondolatait 11 kérdésre.
Ehh, bocsánat a ziláltságért. MR2 akusztik szól közben mellettem, Suhancossal, ki nem hagynám, viszont jelentősen kavar a magyar szövegű zene a mondatalkotásban, ráadásul újabban már a mozilla sem javítja az elcseszett mondatokat.^^""
Szóval kaptunk 11 kérdést, majd párokba álltunk és kikérdeztük társunkat. Ezek igen abszurd dolgok voltak, majd alant szerepelnek, ha sikerült elmagyaráznom addigra a lényeget.xD
2 hetünk is volt megbeszélni a válaszokat. Majd 2 hétre rá elkezdődtek a kamerás felvételek. Azaz a mai napon, friss élmény. Nem volt semmi konkrét megadva, hogy miként add elő magad és a válaszokat. Volt, aki felolvasott, volt, aki fogalmazássá avanzsálta a válaszokat... ezeket felvettük, majd lehúztuk a függönyöket és szépen újranéztük és hibaelemzések. Namost nem úgy kell elképzelni, hogy kameramenek kereszttüzében, Híradó-szinten adunk elő. Tanárnőnk egyetlen szem, mezei kézikamerával vesz fel minket, a TV pedig egy kb 22 colos csodamasina. Azért élmény.^^
Íme a kérdések és válaszaim:
1.: Melyik volt a kedvenc éved? Miért? -- 2007 – Elég nagy és meghatározó változást hozott az életembe. Döntést hoztam és kitartottam mellette, ezáltal rengeteg új baráttal és élménnyel bővültem, amik azt hiszem életem végéig kihatással lesznek rám.
2.: Milyen ételeket szeretsz? Miért? -- Főként hús és tésztaféléket. Laktatók, finomak.
3.: Ha bármilyen szervezetnél bármilyen munkát választhatna, melyik lenne az és miért? -- Egy cég, ami megmozgat, ahol szükség van rám, amiben szívesen dolgozok, ami motivál. Mondjuk egy papírgyár marketingese.
4.: Ha választhatna hol szeretne élni, akkor hol lenne és miért? -- Nagyon vonzó hely számomra Németország és az ottani emberek temperamentuma, életük és lehetőségeik. No és az is számottevő, hogy ezerszer szimpatikusabb nyelv számomra a német, mint az angol.
5.: Ha ön lenne a felelős egy vállalatért milyen intézkedéseket hajtana végre elsősorban és miért? -- Engedmények bevezetése a munkások körében. Mert szeretnék számukra jobb közérzetet, presztízsérzetet biztosítani, illetve az attól még bevételt jelentene, mikor igénybe veszik – remélhetőleg minél többször – és még reklámot is jelenthet a cégemnek.
6.: Mi a kedvenc könyved és miért? -- Leo Mills – Korg Polaris. Egy számomra sokat jelentő személytől kaptam kölcsönbe és nagyon nagy élményt nyújtott abban a korszakomban. Az a személy azóta nincs az élők sorában.
7.: Ha élők és holtak közül valakivel együtt vacsorázhatnál, kivel vacsorázna és miért? -- Nagyon szívesen beszélgetnék újra, mégha csak egy vacsora erejéig is a nagypapámmal. Nagyon sokszor jut eszembe és hiányzik.
8.: Melyik kedvenc filmed és miért? -- Gyermekkorom meghatározó sorozatából készült áhított mozifilm, amit csupán nem olyan rég tudtam megszerezni. „Digimon – a film”
9.: Ha ebben a pillanatban bárhol lenne, hol lennél és miért? -- Jól érzem magam a csoportommal így, ebben a pillanatban maradnék velük. ^^
10.: Ha holnap új céget indíthatna, mi lenne annak a cégnek a profilja? -- A profilja mindenképpen valami bástyaszerű építmény lenne, valami rendkívül művészi, körvonalas ábrázolással, ami légiessé teszi. Mert a bástya jelenthet védelmet, kitartást, erőt, fennmaradást és még sok-sok mindent.
11.: Mi a kedvenc színed, miért? -- Kék, tetszik a tisztasága, a tengerre asszociál.
Lényegében ennyi lenne. Mivel vége az Akusztiknak, és lövik a pizsit, illetve pillanatnyilag a mondandóból is kifogytam, ezért ölelek mindenkit és üzenem, hogy legyetek jók! Sziasztok! =]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
