2013. április 26., péntek

szenvedő szerkezet

Ha egyszer átszakadnak a gátak és határok, akkor azok már mindig át lesznek szakadva. Ez egy ilyen örök-érvényű-szerű dolog. Vagy legalábbis nehezen foltozható. És sok folt kell rá, mert gyakran felszakadhat. A lényeg, hogy már soha nem lesz olyan, mint régen. Vagy ahhoz nagyon király szabónak/ácsnak/kovácsnak kell lenni.

Utóhatás

Már nem csak a böngészőm, vagy a gépem, hanem a világ is akadozik? Vagy csak kihagyott egy pillanatra a rádióadás, én meg épp pislogtam? Nem szeretem, amikor múlik a kávé hatása.

2013. április 23., kedd

MR2

Itthon ülök, tök egyedül. Az előbb még nem ez volt a helyzet, most viszont üres a ház. Ülök a gép előtt, és szól mellettem a Petőfi. A "Nagyon zene" című műsor megy éppen, zenei kritikák és véleményezések. Nem sokat értek belőle, de olyan tök kellemes, ahogy itt brummog mellettem a rádiós, közben chatelek... kajak úgy érzem, mintha lennék valahol.

2013. április 16., kedd

Keménylegény

Még  hogy az életem nincs tele sikerélményekkel! Az előbb véglegesen szétnyűttem egy stresszlabdát.

Megvilágosodás

Szeretnék rendmániás lenni. Mennyivel könnyebb lenne már az életem egy pozitív addikcióval!

2013. április 7., vasárnap

Az életem: vihar egy pocsolyában

Biztos voltam benne, hogy ez a mondat nem tőlem származik. Annyira megragadt a fejemben, ha napról napra nem is, de hetente vagy havonta előkerült, és azt vettem észre, a metrón állva őrlődök rajta; félhangosan elmotyogom, beázott cipővel, nem-tavaszi időjárásban hazafelé menet. Aztán ma képtelen voltam tovább tartani magamban, és itt van. Rákerestem google-ban, magyarul semmit nem dobott ki. Ezek alapján megkockáztatom: a gondolat egyedi.

Tudom, hogy apróságok a gondjaim, és én sem értem, miért fújom fel őket annyira, miért foglalkoztatnak. Miért esznek engem annyira belűről. Hülyeség! Olyan semmiségek! Mégis... állandóan a fejemben járnak. Úgy érzem: nem vagyok semmi az egész világban, összegyűlt pocsolya csak, egy budapesti járda hepe-hupájában lévő tócsa, amit összehordott a szél. Én mégis úgy érzem, nem én vagyok a vihar egyik terméke, a vihar bennem van. Azt hiszem, gondjaim vannak az ügyben, hogy elhelyezzem magam a világban. Ide nekem az útkeresős filmeket és néhány Kerouac könyvet.