#476

Sokáig pedzegettem, hogy talán ha te születtél volna oda, ahová én, és én születtem volna oda, ahová te, akkor mennyire máshogy alakult volna az életünk. Aztán amikor külön váltak útjaink, akkor hasított belém csak végletesen, hogy bár nem tudod, mennyire szerencsés is vagy, és én ezért hogy irigyellek végtelenül.

#475

Voltál már valaha annyira leégve, tudod, anyagilag, meg minden, hogy reggelire nem volt más, egyszerűen muszáj volt a tegnap esti álmaidat megenned?

CV

Amikor egy fél délutánon keresztül az önéletrajzodon dolgozol, majd beküldés előtt még egy kis rápihenés után csak újra végigolvasod, és közben arra gondolsz, hogy bár ez mind igaz, mégis hűű, hát ez alapján aztán tényleg rohadt skillesnek tűnsz a valósághoz képest.

Derű

Munkából hazafelé igyekezve a fejem televolt blogravaló borús gondolatokkal. Aztán Ő ajtót nyitott nekem, és megölelt...

Úgy érzem, nem lenne most igazán értelme az életemnek, ha nem volna kiért meghalnom is akár

A Mindenem

Az Egyetlenem

Elbúcsúznál

... de már nincs mitől.