írás-kép-telenség

Itthon ülök továbbra is, ez pedig nem igazán teszi lehetővé, hogy valami komolyabb írásba kezdjek. Nem kaptam cikktémákat sem még a hétre, amikhez a minimálisan zavaró környezet még nem jelent teljes írásképtelenséget, tehát tulajdonképpen még mindig maradnak a blogos bejegyzések írogatása, ha már nagyon csépelném a klaviatúrám. Ehhez nem kell ihlet, csak pár gondolat, azokból meg általában egy-kettő mindig akad.
Blogbejegyzést írni relatíve könnyű, legalábbis mostanában nem okoz különösebb nehézséget. A legfőbb problémám általában az szokott lenni, mikor le akarok írni valamit, de a fenébe se tudok azon a gondolatai csapásirányon lenni, amin kezdetben akartam.
De a novellákkal nincs így. Az előző év nyarának vége felé kezdődött az egész írogatás, Fionnal, meg azzal a képes játékkal. :) A kedvemet kb féltucat történet megírása után az vette el, amikor sorban születtek az olyan novellák, amiknek nem lett végük. Ezek nem tartottak tovább általában egyetlen vagy fél oldalnál, és a harmadik ilyen már a kedvemet szegte.
Majd jött az Önismeret Művészei pályázat, és jött a levél a kiadótól... ez pedig magával hozta a motivációt. Jelenleg azt hiszem, hogy 3 befejezetlen történeten dolgozom. A számban nem vagyok biztos. Hol egyikkel dolgozom, hol a másikkal... azt hiszem, igazán nem számítok termékenynek.
Mindenesetre most egy negyedik írásnak állok neki, szurkoljatok. Nem novellát akarok írni, ez egy újabb blogbejegyzés lesz. Egyszer csak rájövök végülis, ha kitartóan próbálkozom, hogy miként kell kerek, egész történetet írni... :/

tanári humor

Nem tudom, hogy kedves vállalkozástanárunk érez-e bármilyen nevetésre vagy a boldogság imitálására való késztetést, mikor a már két hete az asztalán heverő, még mindig kijavítatlan vizsgadolgozatainkra néz, de ez így egy nappal a vizsgaidőszak vége előtt kezd rohadtul nem vicces lenni.
Vállalkozás rulz: még korábban megnyitottak egy utolsó javítóvizsga-időpontot ebből a tárgyból, de mivel még a jegyünket se tudtuk, ezért azt se tudtuk, hogy jelentkeznünk kéne-e rá, de ez mindegy is volt, mivel a rendszer sem engedett jelentkezni senkit... így zéró fővel zárták a vizsgát. Nagyon remélem, hogy a kedves és mélyen tisztelt tanárnőnek senki nem szólt, és mikor szobásos húsz perces késésével beesett, még legalább ugyan ennyi ideig flangált a suliban, mire rájött, hogy feleslegesen jött be.

BÖBE: nem hivatalos források szerint legkésőbb hétfőig megtudjuk a jegyeket. 52 hallgató várja őket. Vizsgaidőszakon túli jegyadást még úgysem pipáltam.

itthon és mellékhatásai

Újabb rendszeres olvasó, ha jól gondolom, ezúttal Annától. :)
Legyen ebből akkor megszokás: szeva' von Birken, bejegyzés neked.

Itthonról mindig nehéz bármit is írni. Nem tudom, hogy ki ismeri ezt a helyzetet.
Azért megyek haza, hogy a szüleimmel legyek, nem másért. Nem azért, hogy kénytelen-kelletlen Hal a tortán c. médiacsodát nézzek anyummal, vagy az egész délután fahasogatással és hordással töltsem, amivel apumnak segítek. Ha még itthon sem fogadna egy kutyus, azt határozottan hiányolnám, de még csak nem is pont ezért jövök haza. Egyszerűen: hogy együtt lehessek velük.

Viszont felénk az itthon "illatához" és "ízeihez" hozzátartozik az állandó valami. Tényleg nem tudom magam jobban kifejezni, de úgy érzem, hogy nem is kell. A google Janikovszky Éva nevét dobja ki mellé, de szerintem ez egy egyszerű közhely az alábbi mondat: "Velem mindig történik valami."
Na, felénk ez a bizonyos valami van állandóan, és nem csak velem, hanem konkrétan az egész családdal.
Ebbe beletartozik, hogy a nyaralószomszéd hív minket, hogy nézzük meg a háza környékét, de felénk még a melegvízhez is be kell gyújtani, szóval állandó a sürgés-forgás... és ehhez hozzátartozik, hogy a gép sem funkcionál csingaként (na, kinek volt gyerekkora? :)), hogy valami példával demonstráljam: most is Sebestyén Balázs dumál fél méterre tőlem, miközben anyum két tűz között cirkál a lakásban... ilyenkor már kicsit a lelkiismeretem is beleszól abba, hogy a gép előtt üljek.

Szóval itthonra általában marad a zenehallgatás, könyvmolyolás, vizsgaidőszak lévén a napi program része a tanárszidás, illetve esténként, mikor elcsendesedik a ház, a novellázgatás.

Értékeljétek hát ezt a bejegyzést, légyszíves, Balázst elég nehéz túlkiabálnia a fejemben keringő gondolatoknak. :)

japán "horoszkóp"

Akik elolvassák az alábbi cikket: http://karcolat.hu/cikkek/mitologia/babonas_japanok, azok sok érdekességet megtudhatnak a különböző mangák és animék alkotóinak kultúrális szokásairól és babonáiról.
Ezek egyike a vércsoport kérdése. Én 0-ás, pozitív vércsoporttal születtem, lássuk hát, hogy nekem mit ír a cikkhez linkelt oldal:

Az "AB" csoporthoz hasonlóan, intenzív érzelmi életet él azzal a különbséggel, hogy nem rendelkezik olyan kifinomult alkalmazkodóképességgel. Ezt inkább partnerétől várja el. Szinte állandóan kapcsolatot keres másokkal, de ebben nem csak érzelmei befolyásolják, hanem az ésszerűség - sokszor a számítás is. Munkatársaival, lakóhelyi környezetével is szinte pillanatok alatt közvetlen, jó kapcsolatot tud kiépíteni. Ez a kapcsolatteremtő készség segíti az üzleti életben is. Feltűnően sok "0" vércsoportú férfi és nő dolgozik az üzleti szférában. Sok film-, tévésztár is e csoportba tartozik, mivel a művészi tehetség keresztülvitele erővel és jelentős mértékű gyakorlati érzékkel párosul. Üzleti szimata úgyszólván sohasem hagyja cserben, tevékenykedjen akár művészként akár üzletemberként. A szinte félelmetes erejű energiája, aktivitása a gyökere a siker utáni vágyának. Állandóan mozgásban van, nem hagyja magát nyugodni. Mindig a sikerhez, elismeréshez vezető lépcső következő fokára szeretne lépni. Céljait mindig szem előtt tartja, és képes mindent ennek alárendelni. Sohasem adja fel. Ha a körülmények folytán kénytelen előrehaladását szüneteltetni, ha zöld utat kap, visszafojtott energiái szinte robbannak. A szerelemben általában sikeres. Csak addig engedi át magát az érzelmeknek, amíg a kapcsolatnak valamilyen praktikus haszna is van; így szinte elérhetetlen számára, hogy egy szerelmet teljes intenzitással éljen át. Kedvezőtlen esetben az ész elnyomja nála az érzelmeket, s ilyenkor képes érdekházasságot kötni - persze a partnerét ilyenkor is biztosítja érzelmeiről.

Természetesen mint minden ilyen esetben, vannak olyanok, amik betalálnak, és vannak, amik nem. Bár érdekes, mert ez főleg az ember jövőképét vetíti előre, kapcsolatainak alakulását, a munkahelyéhez fűződő viszonyát, és nem csak általános jellemzőit.
Akit érdekel, az itt utánanézhet a sajátjának: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/vercsop.html

túl az üveghegyen

Képzeljünk el egy olyan mesét, amiben a harmadik és egyben legkisebb fiú hevesen tiltakozik az ellen, hogy felkerekedjen és világot lásson, helyette inkább otthon marad etetni a tyúkokat.

Így nem lehet kerek egy történet! Szegény királylányt az apja valószínűleg érdekházasságba hajtja, az erdőben lakó nagymama pedig mindenkit felfal, az elsők között Jancsival és Juliskával, mert ők sem tudják, hogy „öreganyám”-nak kell szólítani.

Eközben a sárkány egy ideig gondtalanul fogyasztja a szüzeket és a lovagokat, azonban a banya túl nagy piaci vetélytársnak bizonyul, ezért odébb áll, aminek következményeként pont a korábban már említett, azóta megházasodott legkisebb fiú elsőszülöttjét fogja elpusztítani - ekkor azonban Mózes felkiált:

- Hé, sárkányról nem volt szó a tíz csapásban, Istenem!...

Ebből a meséből egyetlen tanulság vonható csak le: a legkisebb fiúkat ki kell rúgni otthonról.

By: én. Megfáradtam cikkírás közben.
A mai nap során egyébként több, mint 14.000 leütött karakteren vagyok túl, és ezzel egy heti cikkmennyiséget kipipálhattam. Ó, és plusz ez a bejegyzés.
Büszke vagyok magamra.

Végül pedig egy másik gondolattal búcsúznék:
Annak, hogy az ember már kicsit több önbizalommal fordul az írás felé, van egy olyan hátránya, hogy sok minden, ami eddig olvasmányélményt tudott jelenteni, hirtelen leértékelődik.
De mondhatnám úgy is, hogy az ember megismeri azt, ami még az övénél is szarabb.

kedvencek és olvasók

Minden bizonnyal elkapott a szentimentalizmus, de ennek a bejegyzésnek egy részét kedves új rendszeres olvasómnak, alias Lorannak szentelném. Ahogy anno Ancsy-nak, úgy neki is kijár ennyi. :)
Had mondjam el, hogy alapvetően nekem mennyire furcsa, hogy felétek (értsd: blogtársaim felé) milyen sok rendszeres olvasó termelődik. Jó, én sem panaszkodhatom, mert Fionnon keresztül ismertem meg pl Annát, és ha jól gondolom, akkor Ancsy, te is rajta keresztül ismertél meg, szóval lényegében én is úgy nyúltam le mások (konkrétabban: Fionn) rendszeres olvasóit. :) Ez persze csak azt jelenti, hogy nagyon-nagyon örülök nektek, mindenkinek! (Hiába, ez itt tényleg ilyen szentimentalista bejegyzés lesz... xD)
Aztán még ott van IviC, avagy drágálatos szaktársam, aki sajna túl inaktív blog téren, de reméljük, hogy azt az energiát is Basetoll-grafikák készítésébe öli, hogy még jobbak legyenek. Ugye várjuk már a köv. havi Basetollat? Igen, várjuk!... No jól van, helyes. *bólogat*

Loranról viszont évezredek óta nem is hallottam, valahol-valamikor az ő blogjának a linkje is elveszett, pedig nem szoktam ennyire széthagyni magam; főleg, mióta fősulira járok, és kedves jóbarátommal: rendszeresség-szeretéssel tanulok a vizsgákra.
Szóval üdv, Loran, jó, hogy benéztél, meg itt vagy. Örülök Neked!

A másik dolog, amiről szeretnék beszélni, hogy két fyra-blog is kikerült a kedvencek közé, ajánlom figyelmetekbe őket. fyráról annyit elég tudni, ha valakinek nem mondd semmit elsőre a neve, hogy cikkészítő (az valami olyasmi, mint az újságíró), hivatalos fordító (erről magatok is meggyőződhettek a ZOMG nevezetű blogjában) és emellett egyetemista (illetve had említsem meg, hogy az angol rövidítések, lásd: wtf, rofl, zomg? koronázatlan királynője). Ezeken felül pedig újabb példája annak, hogy van aki szereti kisbetűvel kezdeni a saját nevét.

Csak felénk nem szokás bekopogni a másik szobájába, mikor már nagyon hiányzik, de még mindig nem került elő, és lábujjhegyen odamenni az ágya mellé, felébreszteni?
Ma legszívesebben le sem feküdnék, hanem mondjuk b@sznám a blogot, meg a neten mondjuk úgy hajnali 3-ig, közben vagy előtte-utána tusolás, fogmosás, aztán olvasás reggelig. Akkor rádióhallgatás és esetleg alvás, hogy aztán mikor valaki azzal az ajkán benyit a szobámba, hogy "Na mi a helyzet idebent?" vagy "Mi újság?", akkor beszélgessük kicsit.

szív-szerelő

Elég kiábrándító tud lenni, mikor az ember ujja szinte szántja a klaviatúrát, a betűk olyan gazdagon hullanak a virtuális papírra, mint aratáskor a búzafejek, aztán egyik pillanatról a másikra néma szélcsend - valaki idegen behúzta az ember kézifékjét. Igazán arcon csókolhatná antimúzsámat a pestis...
Az ember mindenesetre izzad, bőgeti a motort, szenved karakterről karakterre, mert az agyában ott vannak a képek, csak monitorra rakni őket, na az az igazán nehéz, aztán hirtelen, pont akkor, mikor már oda se figyel, végre begyullad a szikra, a motor feldorombol, az ember pedig már csak azt veszi észre, hogy megint úgy ülnek a szavak, a kifejezések, a leírások, mintha valami szupertitkos gép az agyából wordbe ültetné át őket.
Egészen addig, míg a kézifék megint be nem szorul...

Azt hiszem egy szerelőre lenne nekem szükségem.

továbbtanulás

Voltam érettségiző, és nem, egyáltalán nem éreztem azt, amiről beszélnek: hogy a mi generációnknak sokkal kilátástalanabb a jövője; nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap; a szülők nem tudnak jó tanácsokat adni, mert ez már nem az a világ, amiben ők is felnőttek; nagyon nehéz elszakadni a szülői háztól, és még nehezebb saját lábra állni.
Mert akkor tudtam, hogy a: én akkor sem akarok otthon maradni, hanem irány Pest; b: éreztem, hogy az én szakterületem a kommunikáció; c: nem akarok főiskolára vagy egyetemre menni, hanem egy okj-s képzést akarok elvégezni, és d: anyuméknak és tesómnak hála ez mind meg is tud valósulni.
Ennek hatására azóta külsős munkatársként dolgozom egy online és offline (avagy nyomtatott) formában is megjelenő lapnál; cikkeim jelennek meg egy szakmai körökben egész nívósnak számító (?) online újságnál; szerkesztőként dolgozom egy amatőr, szintúgy online és offline módon is kiadott lapnál; valamint készítettem már felkérésre cikket és (bár biztos vagyok benne, hogy jelentős szerencsével, de) úgy tűnik, hogy ki fogják adni az egyik novellámat.
Tehát azóta tudom, hogy arra vágyok, hogy a médiában dolgozzam, lehetőségek szerint újságíróként; jelenleg így is keresek pénzt, de az jócskán kevés arra, hogy megélhessek belőle; vagy az önbizalmam, de inkább a szaktudásom hiányzik ahhoz, hogy megpróbáljak elhelyezkedni egy komoly lapnál.
Tovább akarok tanulni. Csakis Budapesten tudom ezt megtenni, máshol lévő suli egyszerűen nem jöhet szóba.
Azonban a: fogalmam sincs, hogy mi kell most nekem (újságírói kurzusok - amikre talán fel se vesznek -, a Sanománál vagy a Bálint György Akadémián?; egy újabb okj, avagy a BMF médiatechnológus asszisztens képzése?; esetleg egy média és kommunikációs képzés valamelyik - és ha igen, akkor mégis melyik?! - fősikolán, egyetemen, amiből csak fizetősre vesznek fel, de abból szinte bárhová?
Esetleg hagyjak ki egy évet, próbáljak meg elhelyezkedni valami kisebb lapnál, és tegyem le a nyelvvizsgát? Ezzel kibekkelnék egy évet, avagy jövőre az eddigi hullámzó tendenciát nézve megint alacsonyabb ponthatárokra jelentkezhetnék...

Itt közben jönnek és mennek, a válságok mellékhatásai, eladósodás, munkahelyek megszűnése, cégek felszámolása, munkahelyek felszámolása... Mit tegyen az ember?

Annyiszor, de annyiszor érzem úgy, hogy egy baromi vastag, elszarusodott bőrrétegen keresztül tudom csak érzékelni az igazi művészetet, és túl sokszor érzem magam sík hülyének, mikor mások életébe kapok bepillantást blogbejegyzéseken, msn kiírásokon, novellákon, ruházatokon, kiköpött mondataikon, vagy csak egyetlen pillantásukon keresztül...
És próbálok megélni vacak kis bumfordi tehetség-magvakkal, amiket ráadásul páran leforráztak, és talán sosem nyílnak ki. Rengetegszer mázlim van, és én mégis itt botladozok valami művészkedős dolog szélén, míg mások nevetve gázolnak benne csak... Ilyenkor engem komolyan az éltet, hogy engem pont ez az elszarusodott vacak fog megvédeni?
Mindegy, most béna vagyok, és a halat is ki kell vennem, szóval ezt most itt abbahagyom. És szentül megfogadom, hogy egy bizonyos ember blogját még ritkábban fogom olvasni, vagy többször. Már ezt sem tudom. Hagyjuk az egészet.

Az Esemény nem indul meg

Pár emberkének még fenn van másik blogom is a listáján, ami régen az Esemény megindul címre hallgatott. Jelentem: töröltem. Nyugodtan tegyétek meg Ti is ugyanezt a saját listátokról. Köszönöm!
Ugyan a blogspot tájékoztatott, hogy 60 napon belül még visszaállíthatom, de jelen pillanatban nem tervezek ilyesmit.
Még egyszer köszönöm azoknak, akik olvasták azt a blogom!

Elindult a Basetoll!

Forrás: karcolat.hu
A cikk eredetijét a Basetoll főszerkesztője: Farkas Bálint írta

Elindult a Basetoll!


Újévre új lap. 2010 friss szülötte: a Basetoll rendszeresen megjelenő, novellákkal foglalkozó folyóirat.

A lapot azzal a céllal hoztuk létre, hogy mai kezdő, esetleg nem annyira kezdő írók rövid, csattanós írásaival töltsük meg. Kiadványunk nem akar mást, csak szórakoztatni – persze nem esünk kétségbe, ha közben megváltjuk a világot, de pillanatnyilag nem ez a főprofilunk.

A lapban megjelenő novellákat különböző irodalmi portálokról válogattuk, de aki szeretné, direkt is ajánlhatja nekünk írásait a basetoll kukac mail pont com címen.

Szerkesztőink: Burkos Zsolt (Maggoth), Farkas Bálint (Dom Wolf), Mészáros Zoltán (James Wal), Sárosdi Ádám és Takács Flóra. Grafikusaink: Eszes Ivett (IviC) és Pernesz Márk.

Az első számot bárki ingyenes letöltheti honlapunkról, a http://basetoll.mlap.hu/, illetve a http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/basetoll/uploads/basetoll.I.vf.I.szm..pdf címről

Az újságot nyomtatott formában Balatonfüred-Veszprém körzetben terjesztjük.

Üdvözlettel, a Basetoll egyik szerkesztője: Ábrahámotok

nekifutásos megerőszakolás

Bevallom, azért álltam neki egy újabb blogbejegyzésnek, mert valamiképpen rá akarok hangolódni újra az írásra. Ennek pedig egyik legjobb módja, ha itt elkezdek szóról szóra haladni, majd amikor nagyon belejöttem, akkor folytatom a wordben, olyan munkacímekkel, hogy "Rafting a havon, avagy a hórafting" vagy "Természetesen a merevedésért"... komolyan mondom, írtam már cifra dolgokról, de az utóbbit konkrétan megalázónak tartom. Mindazonáltal szívesen nekiállnék már annak is, lévén, hogy 2 hete már le kellett volna adnom(?!), csak smárolna már egy ihletbaltával fejtetőn a múzsám.
Pedig a mai nap meglehetősen jól kezdődött, és még mostanában is nyomokban jó közérzetet tartalmaz. A reggel Annának köszönhetően indult fényesen, majd "stresszre-jelentkező-rendszerszerető-kényszerbetegségem"-et is kényeztettem kicsit, mikor átküzdöttem magam a szobámat saját birodalmának tekintő Káosz Kapitányon. Pedig még négy nap van hátra a következő vizsgáig, nem tudom mit áhítozom itt a rendszeresség után...
Időközben bátyám számolt be róla, hogy milyen remek érzés egy nettel ellátott lakásban élni, és Bubutól tudtam meg, hogy valszeg a keddi vizsgámról is le kéne jelentkeznem, mert BKV sztrájk miatt nem fogok tudni bemenni.
A boldogsághormon-háztartásom youtube-s Simon's cat és Pixar videókkal, illetve kiadós ebéddel tartottam szinten. Azóta nézegettem "Schwang javítson gyorsabban zh-t" nevezetű facebook tagot, valamint Bubu linkelt pár partyphoto-s képet, amin az előbb említett múltféléves informatikatanárunk pózolt kétlábon járó melles smindobozokkal.
Időnként frászt kapok a tetőről leszánkázó hómennyiségtől, és már túl vagyok a pomelo-evésen is. Most pedig asszem megyek, és megerőszakolom magam, meg a klaviatúrát... hátha születik pár cikk eredményként. :)

kényszerek

Nemrég néztem egy filmet, amiből megtudtam, hogy a stresszre jelentkező rendszer(és nem rend!)mánia valójában egy kényszerbetegség.
Többek között ez is eszembe jutott ma délelőtt, miközben a holnapi két vizsgámért paráztam már előre is. Levezetésképpen elpakoltam pár dolgot, ami szúrta a szememet. Aztán kicsit újrarendeztem a szobámat.
Majd takarítgattam és törölgettem a gépemen: összevontam mappákat, kategorizáltam a saját, majd külön a tesóm cuccait. Aztán amikor mindennel kész voltam töredezettség mentesítettem az egyik meghajtót. Majd a másikat. Aztán megint az elsőt. Majd újra a másikat... :/

léggömb

Ma kaptam meg a levelet, ami tartalmazta a Rettegés című írásom korrektúrázott verzióját, amire ha rábólintok, megjelenik az antológiában.
A léggömb egyenlőre úgy tűnik, hogy megélte a másnapot, és most már megmarad. :)

Jól kezdődik ez az új év! BÚÉK!! :)