itthon és mellékhatásai

Újabb rendszeres olvasó, ha jól gondolom, ezúttal Annától. :)
Legyen ebből akkor megszokás: szeva' von Birken, bejegyzés neked.

Itthonról mindig nehéz bármit is írni. Nem tudom, hogy ki ismeri ezt a helyzetet.
Azért megyek haza, hogy a szüleimmel legyek, nem másért. Nem azért, hogy kénytelen-kelletlen Hal a tortán c. médiacsodát nézzek anyummal, vagy az egész délután fahasogatással és hordással töltsem, amivel apumnak segítek. Ha még itthon sem fogadna egy kutyus, azt határozottan hiányolnám, de még csak nem is pont ezért jövök haza. Egyszerűen: hogy együtt lehessek velük.

Viszont felénk az itthon "illatához" és "ízeihez" hozzátartozik az állandó valami. Tényleg nem tudom magam jobban kifejezni, de úgy érzem, hogy nem is kell. A google Janikovszky Éva nevét dobja ki mellé, de szerintem ez egy egyszerű közhely az alábbi mondat: "Velem mindig történik valami."
Na, felénk ez a bizonyos valami van állandóan, és nem csak velem, hanem konkrétan az egész családdal.
Ebbe beletartozik, hogy a nyaralószomszéd hív minket, hogy nézzük meg a háza környékét, de felénk még a melegvízhez is be kell gyújtani, szóval állandó a sürgés-forgás... és ehhez hozzátartozik, hogy a gép sem funkcionál csingaként (na, kinek volt gyerekkora? :)), hogy valami példával demonstráljam: most is Sebestyén Balázs dumál fél méterre tőlem, miközben anyum két tűz között cirkál a lakásban... ilyenkor már kicsit a lelkiismeretem is beleszól abba, hogy a gép előtt üljek.

Szóval itthonra általában marad a zenehallgatás, könyvmolyolás, vizsgaidőszak lévén a napi program része a tanárszidás, illetve esténként, mikor elcsendesedik a ház, a novellázgatás.

Értékeljétek hát ezt a bejegyzést, légyszíves, Balázst elég nehéz túlkiabálnia a fejemben keringő gondolatoknak. :)