Csak felénk nem szokás bekopogni a másik szobájába, mikor már nagyon hiányzik, de még mindig nem került elő, és lábujjhegyen odamenni az ágya mellé, felébreszteni?
Ma legszívesebben le sem feküdnék, hanem mondjuk b@sznám a blogot, meg a neten mondjuk úgy hajnali 3-ig, közben vagy előtte-utána tusolás, fogmosás, aztán olvasás reggelig. Akkor rádióhallgatás és esetleg alvás, hogy aztán mikor valaki azzal az ajkán benyit a szobámba, hogy "Na mi a helyzet idebent?" vagy "Mi újság?", akkor beszélgessük kicsit.