életem töredezettségmentesítése

A konyhába érve áporodott büdös fogadott, a jegyzeteimet böngészve pedig elért az ijedtség. Hívtam a hazaiakat, de a telefon csak kicsörgött, legalább annyiszor, ahány tiszta ruhát a szárítóra akasztottam. Lassan magamról is levetkőztem a (félelmeket) ruhákat, hogy az ágyneműkkel együtt mossa át őket a gép. Addig is a szekrényből, apám vendég-ágyneműjét kölcsönöztem ki tőle, előzetes és utólag engedélye nélkül, hogy (megnyugvásomat) fekhelyemet is tökéletessé tegyem vele. És közben szemezek az ezeréve megbontott tapétás falakkal. Zuhanyoznom és borotválkoznom is kell holnap. Előbbit legalábbis biztosan. Ezek a fejemben lévő listát színesítik.
Egy cetlire írtam fel, bár reggel a konyhába érve úgyis szembesülök vele, hogy kenyeret kell vennem. Mellékeltem mellé a borsot, tejet és fahéjat is. Szerdáig pedig nem csak a vizes papírt kell kitöltenem, és leadnom a házmesternél, hanem a felettem lakó szomszédot is meg kell zargatnom: ő tévézik-e este, nagyon hangosan, nagyon sokáig?
Ezek mellett pedig maradnak az olyan hétköznapi jelei a közelgő vizsgámnak, minthogy az: megint rendszerezem a gépemet. Szeptemberre újrainstalláljuk.