katasztrófa

A mai napok borzalmai már tegnap este elkezdődtek. Nem volt elég, hogy estére úgy éreztem, mintha valami végigégette volna a tüdőmet, ráadásul has- és némi fogfájás is jelentkezett néha. A marha nagy fáradságommal együtt sem tudtam éjfél előtt elszakadni a géptől, ráadásul hiába feküdtem el, temérdek alkalommal felébredtem, rosszul éreztem magam, és még gyomorgörcsöm is volt. A helyzet reggelre sem változott: alig bírtam kikelni az ágyból a rossz közérzetemmel, és az érzéssel, mintha minden légvételkor valami nagyon is fizikai dolog csúszna végig a tüdőmig. Erőm se volt enni, de azért megpróbáltam magamba gyömöszölni valamit, pedig majdnem kihátráltam a konyhából, amikor megláttam a mosogatóban tornyosuló edényeket... rájöttem, hogy tegnap nem mosogattam el. Minimal Reggelit ettem, azaz cornflakes-et tejjel. Na nem mintha ez jólesett volna, csak tudtam, hogy kell bennem lennie valaminek. Aztán... nem tudom, hogy mikor volt velem ilyen utoljára: visszafeküdtem az ágyba. Adtam magamnak fél órát, addig erőt gyűjtöttem, és elhitettem magammal, hogy nem is fáj annyira semmim, és nem is vagyok vacakul. A furcsa az volt viszont, hogy miután felkeltem, hol fáztam, hol melegem volt, tehát lehetséges, hogy mégis megalapozott a rosszullétem. Mindenesetre sikerült némi rendet rakni a szobámban, hogy legalább a gép elé le lehessen ülni (a legfontosabb - de csak azért persze, mert abban vannak a tételek), majd a konyhában is szétcsaptam a mosatlanok között. Bár az ebédhez kellett volna boltba is mennem, végülis megoldottam egy tál levessel, aminél többet nem is kívántam, és így a boltot is kihagyhattam. Elhatároztam, hogy vacsira mit fogok csinálni, h tudjuk enni bátyámmal, és aztán még másnap is vihessen magával vmit. Aztán hiányzik néhány óra az életemből. Azt tudom, hogy filmet néztem, meg néha csak úgy szenvedtem egy kicsit, de meg nem tudnám mondani, hogy mikor mi történt.
Mindenesetre lementem a boltba, természetesen nem vettem meg mindent, amit venni akartam, mert elfelejtettem. Nagy örömömre találkoztam Tücsökkel, aki kijelentette, hogy "Most nem jó, bocsi", majd le sem lassítva elment mellettem. Így jutottam haza, ahol felfedeztem, hogy a... hát, fene se tudja... jesszus... lehet, hogy már négy napja is van, hogy kihúztam a fagyasztót, és nem dugtam vissza. Mindezt egy pár cseppes beázás miatt, amely a fagyasztó hosszabbítója mellett csinált tócsácskát. Ennyire béna is csak én lehetek. Így megoldódtak a kajás problémáin, bár ha négy napja már így ott vannak, akkor lehet, hogy kis is lehet minden befagyasztott ételt dobni... ráadásul így az is mehet a szemétbe, aminek ma jár le a szavatossága, így még épp fel akartam használni...
És még nincs vége a napnak. Mindenesetre most bevettem egy szopogatóst, hátha az kiszedi legalább a torok, tüdő, nemtudom fájást. Bárcsak úgy lenne vége a napnak, hogy végeztem az Ik tételekkel... mind a hússzal, amiből eddig csak 7-at olvastam.