Ancsy rávilágított a tényre, ami nekem egyáltalán nem volt egyértelmű: hiszen mára szinte a legtöbb olvasóm nem is tudja, hogy mi volt az az Esemény!...
Úgyhogy (Ádámosan) rövid tájékoztató akkor róla:
Hát az Esemény ilyen nagybetűs Esemény volt. A Mitológiáról már olvashattatok (tökre nem látszik, de ez egy link) egy korábbi bejegyzésemben, de hogy senkinek ne kelljen átrágnia magát rajta még egyszer, summa-summárum: a Mitológia egy szerepjátékos honlap volt, olyan hely, ahol írásban történt a játék. Az alapját én hoztam össze, aztán rakat ember segítségével tovább építettünk, és volt nagy virágkorunk is. Hamar függőséghez vezetett (az én részemről), és a végére már konkrétan nem csak töménytelen mennyiségű időt, hanem pénzt is sikerült rá költeni, miközben egy rakat más dolog is ráment. Kb ennyi, dióhéjban.
Igen ám, de miután az egész befuccsolt, bezáratott, stb, én pedig úgy éreztem magam, mint aki kiégett, következett a főiskola. És azt hiszem, hogy fél év se kellett hozzá, hogy egyszerűen újrainduljon az agyam. Konkrétan írás-elvonási tüneteim voltak: előtte már ott tartottam, hogy két szót nem tudtam egymás mellé írni, akkor meg volt, hogy elbóbiskoltam a vonaton, és arra riadtam fel, hogy oldalakon keresztül mondok fel magamnak egy történetet... Szóval voltak furcsaságok. Ezek mellé pedig újratervezést jelentett az agyam, és töménytelen mennyiségű és összetettségű világokat kezdtem akarva-akaratlanul megtervezni. Végül pedig, a csúcsponton, mindezt összeraktam egyetlen, hatalmassá. Megjegyzem: a E/1-es előadásmód nem pontos, mert mindezt az agyam csinálta, miközben én próbáltam a sulira, előadásokra, feladatokra, a hozzám beszélőkre koncentrálni, de... szóval nehezen ment.
A világ pedig összeállt, én meg elindítottam az Esemény névre hallgató blogot. Az írástechnikám a pihentetésnek köszönhetően új szintre lépett és rengeteg energiám is volt, de ez nem jelenti azt, hogy a dolog különösebben élvezhető lett volna. Meghát akkor se voltam egy különösebben termékeny típus, szóval hamar alábbhagyott a lelkesedés. Egyébként sem volt összefüggő, a történetnek mindig éppen azon a részén dolgoztam, amelyik kedvemre való volt. Aztán törlés lett a blog sorsa.
Hát, röviden és tömören ennyi. Remélem, hogy mindent jól írtam le. Kicsit kaotikusak voltak azok az idők (mármint olyan viszonyok uralkodtak a fejemben - érettségi, költözés, fősuli, Bp, stb), szóval néha elcsúszik, hogy mikor mi történt pontosan, de a lényegesebb elemek valahogy így követték egymást.
Úgyhogy (Ádámosan) rövid tájékoztató akkor róla:
Hát az Esemény ilyen nagybetűs Esemény volt. A Mitológiáról már olvashattatok (tökre nem látszik, de ez egy link) egy korábbi bejegyzésemben, de hogy senkinek ne kelljen átrágnia magát rajta még egyszer, summa-summárum: a Mitológia egy szerepjátékos honlap volt, olyan hely, ahol írásban történt a játék. Az alapját én hoztam össze, aztán rakat ember segítségével tovább építettünk, és volt nagy virágkorunk is. Hamar függőséghez vezetett (az én részemről), és a végére már konkrétan nem csak töménytelen mennyiségű időt, hanem pénzt is sikerült rá költeni, miközben egy rakat más dolog is ráment. Kb ennyi, dióhéjban.
Igen ám, de miután az egész befuccsolt, bezáratott, stb, én pedig úgy éreztem magam, mint aki kiégett, következett a főiskola. És azt hiszem, hogy fél év se kellett hozzá, hogy egyszerűen újrainduljon az agyam. Konkrétan írás-elvonási tüneteim voltak: előtte már ott tartottam, hogy két szót nem tudtam egymás mellé írni, akkor meg volt, hogy elbóbiskoltam a vonaton, és arra riadtam fel, hogy oldalakon keresztül mondok fel magamnak egy történetet... Szóval voltak furcsaságok. Ezek mellé pedig újratervezést jelentett az agyam, és töménytelen mennyiségű és összetettségű világokat kezdtem akarva-akaratlanul megtervezni. Végül pedig, a csúcsponton, mindezt összeraktam egyetlen, hatalmassá. Megjegyzem: a E/1-es előadásmód nem pontos, mert mindezt az agyam csinálta, miközben én próbáltam a sulira, előadásokra, feladatokra, a hozzám beszélőkre koncentrálni, de... szóval nehezen ment.
A világ pedig összeállt, én meg elindítottam az Esemény névre hallgató blogot. Az írástechnikám a pihentetésnek köszönhetően új szintre lépett és rengeteg energiám is volt, de ez nem jelenti azt, hogy a dolog különösebben élvezhető lett volna. Meghát akkor se voltam egy különösebben termékeny típus, szóval hamar alábbhagyott a lelkesedés. Egyébként sem volt összefüggő, a történetnek mindig éppen azon a részén dolgoztam, amelyik kedvemre való volt. Aztán törlés lett a blog sorsa.
Hát, röviden és tömören ennyi. Remélem, hogy mindent jól írtam le. Kicsit kaotikusak voltak azok az idők (mármint olyan viszonyok uralkodtak a fejemben - érettségi, költözés, fősuli, Bp, stb), szóval néha elcsúszik, hogy mikor mi történt pontosan, de a lényegesebb elemek valahogy így követték egymást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése