Lassanként elfogynak a bőröm alá szorult szálkák, ahogy száradnak a kiakasztott ruhák és ágyneműk, ahogy újra és újra elkészül a reggeli, az ebéd, majd elmosogatódnak a tányérok, ahogy már haladok a jegyzetekkel, ahogy újra megtelnek a polcok friss árukkal, ahogy fogynak a listára tűzött feladatok, ahogy kicseng, majd felveszik az otthoni telefont, ahogy a nappalt éjszaka, majd az éjszakát a nappal váltja fel.
Így megy ez.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése