itthon

A tető még nincs felújítva, negyven éves fatámaszokon fúj át a szél, egy óra már nem ketyeg az ágyam mellett. A kezemben temérdek szálka bújik meg a bőröm alatt, félig kitakarított lakás vár, szárad a mocsok az elmosatlan edényeken. Napok óta nem zümmögött ennyit a laptop, mint ahogy most próbálom bepótolni a töménytelen információt, amiről lemaradtam. Levelek és blogbejegyzések íródnak, a fejemben novellákkal játszanak a gondolatok, előttem szórakoztató szeretném-ek képei peregnek.
Az ablakom alatt szétszórt szemét, sikítozó cigánygyerekek, és a szülők, akiktől származnak - lomtalanítás van. Az idegrendszeremen futkosó idegesség, a fejemben fáradt sóhaj az újabb megtanulandó anyagokról, a naptáron keresztül rohannak felém a szakvizsga időpontjai.
Egyik levelesládámban tucatnyi levél, a másikban pedig kis csend, megszakításokkal. Örülök neki.

A lakás estére társasággá válik, öten leszünk: a négy fal és én. Itthon vagyok.