igennap

Nem tudom, hogy hányan láttátok az Igenember c. remekművet Jim Carrey főszereplésével, de attól tartok, hogy ma egy igazi igennapot éltem át.
A dolog - nem tudom, mennyire meglepő - a reggeli ébredéssel kezdődött. A számítógépaddikcióm szólított a laptophoz, ahol is fél óra üldögélés után még gyorsan megnéztem, hogy mikor is lesz az aznapra beígért szeminárium, aztán reggelizni szerettem volna. Az első meglepetés ekkor ért: fél óra, és a szeminárium kezdődik. Wtf?! Csábító volt a reggeli, illetve tudtam, h egy darab tételem nincs kidolgozva (a szem. témája pár a tételek kidolgozása során felmerült kérdés megválaszolása volt), és tudtam, hogy fél óra alatt már amúgy se tudnék az elejére beérni - de megpróbáltam.
Így elmaradt a reggeli tusolás, de cserébe öt perc múlva teljes harci díszben álltam az ajtó előtt. Gyorsan bekaptam egy fél sütit, hogy azért mégis legyen valami cukorszázaléka a véremnek, aztán irány is.
Nem tudom, hogy kinek tűnt fel, hogy reggel határozottan meleg volt. Legalábbis az Örs vezér téren, főként az Árkádban és a Sugárban. Mindkettőn átvágtam, nem lassú tempóban, mire végre saját izzadságomban fürödve sikerült elérni a buszt, ami természetesen előttem el is hajtott... így futottam össze viszont Annáékkal. Márai Műsoron kívül c. könyve kacsingatott a táskámból, de Annáék ígéretesebb társaságnak ígérkeztek. Jó volt újra ismerősöket látni, és a suliban is várakozó "tömeg" fogadott. Anna jól megfogalmazta már a buszon is: Pánczél lehet, hogy előbb érkezik be nálunk a suliba, de tuti, hogy mire eljut a teremig, mi is ott leszünk. Anna - Sors, 1 - 0.
A szemináriumon pedig érdemes volt ott lenni. Nem csak azért, mert addigra Bubut és Tücsköt is sikerült összeszedni, hanem mert végre lényeges információkat kaptunk a szakvizsgáról. Éljen! Nem mellékesen pedig a szakdolgozati jegyem is kiderült: opponenstől és konzulenstől is egy-egy 5-öst gyűjtöttem be. A végjegy nem vitás. :)
Persze voltak meglepő eredmények, amikor olyan ember bukott meg, akiről nem gondoltuk volna, de ez - szemétség vagy sem részemről -, az ő problémájuk. Hálát adok az égnek, meg magasságos múzsámnak, na meg persze a segítő tanáromnak is, hogy nem csak nekem, hanem baráti körben mindenkinek meglett.
Az akció csak innen indult: a jegynézésen (és megkönnyebbülésen) túl irány az Árkád, és a Libri (Frei Tamás) kávézó, ahol aztán temérdek (1db/kopf) kávé elfogyasztása után hasonló mennyiségű sütit (egyenesen zabáltunk) fogyasztottunk el, közben megváltva a világot... áá, nem, ez kimaradt. Nem váltottuk meg a világot, de azért jó volt eldumálni azon, hogy innen ki miként hogyan és merre és tovább, és milyen lehetőségek vannak, vagy csak rejlenek, vagy nincsenek, pedig miket szeretne/nem szeretne.
És innen indultunk fel szakadó esőben, részemről Bubuval összekarolva a lakásomra. Hát két nővel lenni odafent... csak kár, hogy takarítást rég látott már a lakás. Az ebéd így is azért elkészült, és az idő is legalább ilyen gyorsan telt. Nem tűnt az egész hosszabbnak, mint ezt a mondatot leírni.
Mindenesetre annál jobb volt, és nagyon örültem neki, a hatalmas koszos kupleráj ellenére, amely látszólag nem hozta zavarba őket, és attól függetlenül, hogy borzasztó slamposnak éreztem magam... de így is hatalmas élmény volt ez a mai nap. Mit ne mondjak: nem bántam meg, hogy elmentem a szemináriumra. :)

A holnapi állás(/képzés)interjú eltolva 15-re, úgyhogy a csütörtököm is szabad. Lehet, hogy kitakarítom végre a lakást? :)