Úton voltam Bp-re, és a vonatból ráláttam a világra. Alig hagytuk el kis falum határát, esni kezdett az eső. Mire jó pár községgel odébb jártunk, már fejemben fogalmaztam az sms-t az otthonmaradtaknak, akik udvarán hetek óta eső után áhítoztak a kiszórt fűmagok és a száraz föld: "Szerintem csak nálatok nem esik. Minden más helyen az alacsonyabban fekvő területeken megindult már a tóképződés." És hát tényleg: szakadó esőben utaztam a Déliig. Mondjuk gyanús volt, mert Füreden csak a vonat beállása után kezdett cseperegni az eső, aztán mire indultunk, már ott is szakadt. Hiába húzódott a fedett lépcső alá a szőke hajú, kedvesen mosolygó lány, hamarosan rózsaszín tornacipőéig verte a szél az esőt.
A vonaton pedig elindították a fűtést. Szerencsére csak a megszokott színvonalon: a harmadik kabinban, ahová bekukkantottam, már nem működött a rendszer. Ott telepedtem le, így nem kellett hőgutától tartanom.
A vonaton pedig elindították a fűtést. Szerencsére csak a megszokott színvonalon: a harmadik kabinban, ahová bekukkantottam, már nem működött a rendszer. Ott telepedtem le, így nem kellett hőgutától tartanom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése