Garth Stein: Enzo, avagy az emberré válás művészete
A könyvben durva hasonlattal élve legalább annyi szerepet kap a kutyaság, amennyire a címből kiderül, hogy erről van szó. Bár részesei lehetünk a folyamatnak, hogy főszereplő Enzo miként is válik (lelkileg) emberré, talán mégsem fogjuk úgy érezni, hogy ez a kutyus tényleg valamiféle fejlődésen ment keresztül, bár tény, hogy élete során sokat látott, hallott és tapasztalt az emberi kapcsolatokról és az emberi lélekről. Nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy igazából az utóbbi felsorolásról szól igazán a könyv: egy család drámájáról, amiben mindenki küzd valamiért, és szenved, vagy éppen vegetál, vagy csak szimplán élni próbál.
Illetve van még itt egy fontos motívum, az autóversenyzés, amiről néha több szó van, mint Enzóról. Aki egyébként szinte az egyik legpasszívabb szereplője a történetnek. Az író kezébe vette Enzo alakját, az ő szemszögéből mutatja be a történeteket (igen ám, csakhogy igen eszes kutyáról van szó, aki emberileg gondolkodik, és emberi szemmel figyeli a világot), és leginkább arra használja fel, hogy szabad betekintést biztosítson magának minden beszélgetésbe, hiszen egy kutya elől ki hallgatna el bármit is? Azokban a ritka pillanatokban, amikor Enzo alakja mégis megtáltosodik, és tényleg az ő szemével figyelhetünk dolgokat, remek, és kissé bizarr leírások születnek. Talán így lesz az ember egy kicsit a végével is, amely különös megoldással próbál happy endet varázsolni, főként, hogy ehhez felhasználja az egész könyvre is jellemző időcsúsztatás technikáját, hogy úgy passzoljanak a dolgok, ahogy az író szeretné.
Tehát olvasás közben a szemeket érdemes egy kicsit becsukni.
Könnyített olvasmánynak ígérkezhet a nyitósorok érzelmektől súlyos mondanivalójával, és a másfelesre szedett sortávokkal. A bejegyzéseket pedig csak még tovább lazítják a rövid fejezetek, a bő sorkihagyások, a meglehetősen nagynak mondható fejezetszámok, valamint a kutyaszimbólumok használata.
A mondanivaló azonban ettől még ott van. Ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnának egy autóversenyzés-történelemmel és vágyálmokkal átszőtt családi történetet, amelyben egy kutyus az elbeszélő. Kicsit közelebb kerülhet bárki egy négylábú gondolkodásmódjához.
A könyvben durva hasonlattal élve legalább annyi szerepet kap a kutyaság, amennyire a címből kiderül, hogy erről van szó. Bár részesei lehetünk a folyamatnak, hogy főszereplő Enzo miként is válik (lelkileg) emberré, talán mégsem fogjuk úgy érezni, hogy ez a kutyus tényleg valamiféle fejlődésen ment keresztül, bár tény, hogy élete során sokat látott, hallott és tapasztalt az emberi kapcsolatokról és az emberi lélekről. Nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy igazából az utóbbi felsorolásról szól igazán a könyv: egy család drámájáról, amiben mindenki küzd valamiért, és szenved, vagy éppen vegetál, vagy csak szimplán élni próbál.
Illetve van még itt egy fontos motívum, az autóversenyzés, amiről néha több szó van, mint Enzóról. Aki egyébként szinte az egyik legpasszívabb szereplője a történetnek. Az író kezébe vette Enzo alakját, az ő szemszögéből mutatja be a történeteket (igen ám, csakhogy igen eszes kutyáról van szó, aki emberileg gondolkodik, és emberi szemmel figyeli a világot), és leginkább arra használja fel, hogy szabad betekintést biztosítson magának minden beszélgetésbe, hiszen egy kutya elől ki hallgatna el bármit is? Azokban a ritka pillanatokban, amikor Enzo alakja mégis megtáltosodik, és tényleg az ő szemével figyelhetünk dolgokat, remek, és kissé bizarr leírások születnek. Talán így lesz az ember egy kicsit a végével is, amely különös megoldással próbál happy endet varázsolni, főként, hogy ehhez felhasználja az egész könyvre is jellemző időcsúsztatás technikáját, hogy úgy passzoljanak a dolgok, ahogy az író szeretné.
Tehát olvasás közben a szemeket érdemes egy kicsit becsukni.
Könnyített olvasmánynak ígérkezhet a nyitósorok érzelmektől súlyos mondanivalójával, és a másfelesre szedett sortávokkal. A bejegyzéseket pedig csak még tovább lazítják a rövid fejezetek, a bő sorkihagyások, a meglehetősen nagynak mondható fejezetszámok, valamint a kutyaszimbólumok használata.
A mondanivaló azonban ettől még ott van. Ajánlom mindazoknak, akik szívesen olvasnának egy autóversenyzés-történelemmel és vágyálmokkal átszőtt családi történetet, amelyben egy kutyus az elbeszélő. Kicsit közelebb kerülhet bárki egy négylábú gondolkodásmódjához.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése