#176

Több dolog is be volt (van) tervezve a mai napomra, amelyek véghezviteléhez szigorúan reggel 8-kor (ami közel fél kilencre csúszott) keltem. Újabban papíron már nem, helyette fejben listázok. Valahogy így nézett ki a mai napon:

• Bevásárlás: ahhoz, hogy valami ebédet tudjak készíteni, kénytelen voltam bevásárolni. A konyhába érve tudatosult azonban bennem, hogy ez már a reggelihez is létszükséglet. Végül kenyér híján és a lustaságomnak engedve cornflake-et ettem tejjel. Mit ne mondjak: ha gyerekkoromban sokszor csináltam volna ilyet, akkor biztos nosztalgiáztam volna...
• Cikkezés: újra és megint. Kialakulóban van egy újfajta problémám, méghozzá az, hogy nincs erőm/kedvem/időm/erőm ahhoz, hogy nekikálljak. Így a szokásos heti hat egyre többször tolódik. Jó, persze, újabban a vizsgák is befigyeltek, meg a lebetegedésem, de addig is tudtam csinálni bármi ilyesmi mellett. (Valójában nem, tehát nem vagyok egy fyra, de akkor is jobban ment, mint mostanában.)
• Ebédkészítés: ha már bevásároltam, akkor volt miből ebédet főznöm/sütnöm magamnak. Bátyám mentett meg, mivel hagyott nekem itthon néhány husit, ami krumplival és hagymával igazi ínyencség volt.
• PPT-zés: ha már ebből is itt van a határidő, akkor kénytelen vagyok megemberelni magam, és foglalkozni vele. Az alapja kész volt, de teljes továbbgondolásra szorult.
• Blogolni: hihetetlen és számomra érthetetlen, de hónapról hónapra többet írok. Nem tudom, hogy mikor hozom össze a bejegyzéseket, de úgy tűnik, hogy ebben a hónapban is 32 db poszt figyel a listámban, ami számomra irracionális: ki írta őket? Mikor? Miért nem tűnt fel? Lényeg a lényeg: még kell egy poszt ehhez a hónaphoz, hogy legalább az előző havi mennyiséget hozzam, és ne rontsam a tendenciát. Na nem mintha ezért írnám ezt most.
  
• Tanulás: végülis holnap elvileg javítóvizsgám lenne, tehát lehet, h nem ártana újra átnézni az anyagot...

Csakhogy errefelé továbbra is teljes a kék hangulat és a demotiváltság. Még így életemben talán először tettem úgy, hogy ha egyik feladathoz nem fűlött a fogam, akkor hagytam ott az egészet, vagy ültem addig a gép előtt, amíg magától meg nem oldódik a probléma, hanem egy másik után néztem. Ezt határozottan jellemfejlődésnek könyvelem el.
Ennek eredményeként mostanra nincs más hátra, mint még két cikket megírni. Minden más kipipálva (vagy nagyjából kipipálva, és egyébként lesz@rva). Ha a két cikk is meglesz, akkor végre nem szégyellek facebook-ozni (eddig lesült a bőr a képemről, mert ott [értsd: a facebook-on] van[nak] a főszerkesztőim is, és én az orruk előtt szórakozzak, miközben nem dolgozom?!), ami lényegében kikapcsolódás lesz. Szeretnék egy filmet is megnézni, be van készítve a Sweeney Todd, de valszeg arra már nem lesz időm. A tanulást így is holnapra, a vizsga előttre napoltam.

A dologba beletartozik, hogy azért torlódott fel ennyi minden, mert tegnap sem bírtam már magam rávenni lényegében véve semmire, ami muszáj-dolog volt. Cserébe végre befejeztem egy régi történetemet (Fionnos képjátékosat, tehát kép alapján írt novella), és ezer örömmel küldtem fel a karcolatra. Azóta ha fél óránként nem is, de szinte óránként frissítem az oldalt, hogy lássam, mikor végre elkezdenek érkezni a megjegyzések.
A cikkeknek nekiálltam, de az első cikk hamarosan félkész állapotban is kettőre rúgott már, így végül abbahagyta. Ma írtam csak meg a végét, és egész pontosan ~10.000 karaktert tesz ki. Mivel egyébként 3000 karaktert kérnek írásonként, ezért remélem, hogy el tudom adni három cikknek. Végülis én csak teljesítettem (jó alaposan) a főszerkesztői kérést. :/
Hogy ezek mellett mit csináltam tegnap egész nap? Rejtély. Néha felrémlik egy-két dolog, de azt hiszem, hogy a demotiváltság törli a nappalok üresjáratban töltött óráit, és átmossa az agyat.