#164

Izgulok a holnapi illatosúti örökbefogadós nap miatt. Igazából nem csak attól tartok, hogy miként fogom én ezt az egészet megélni (a sok kutya, az újdonsült gazdik, és a kutyát akaró gyerekek látványa még nem tudom, hogy milyen hatással lesz rám. Értsd: kaparni fog-e a torkom?), sokkal jobban tartok az odaúttól. Nem akarok elkésni az önkéntesek megbeszéléséről, de előtte mondjuk első feladatom az lenne, hogy megtaláljam magát a helyet... utána pedig jöhet sorban a többi: mindennel tisztába kerülni, aztán feladatot jól ellátni, túlélni azt a napot.
Úgy gondolom, hogy ha időben megérkezem, és nem lesz gond a megbeszéléskor, majd a körbevezetés kapcsán, akkor probléma nélkül be fogom tölteni kapuőri funkciómat. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni abból a napból.