Szeretnék írni gyerekmeséket, az más kérdés, hogy nagyon felnőttes és elvont lesz a kész történet. Ez az elsőkkel még nem jelentett gondot, mert míg egy Pasztellikrek, vagy a Belső tér gyerekszereplőivel megtörténő események nagyon is felnőttesek, gyereknek pedig abszolút nem ajánlhatóak, addig újabb írásaim egyre hajaznak a sok fantáziával megáldott félmesékre. Ilyesmi például a Holvirágkereső Moppa legendája is, amely a 20.000 karakterével és a nem túl gyerekmesés szövegével inkább amolyan átmenet a kettő között. Túl gyermeteg jelentéstartammal a felnőtteknek, és túl kevés mesés megfogalmazással a gyerkőcöknek. A kamaszok meg nem holvirágjukat kereső nomikról akarnak olvasni.
Legújabb történetem szereplői tegnap jutottak eszembe, az intézményi kommunikáció vizsgára tanulás előtt-alatt, a hatalmas, múzsaébresztős vihar előtt-alatt. Annyira élők voltak, hogy alig bírtam nem velük foglalkozni. Imádom őket, megőrülök értük, itt vannak a fejemben, ahonnan mesélik a történetüket... és nem csak az övükét, hanem egy egész világét, egy nagy esemény részleteit, ami után megváltozott a világuk, de aminek hála ők is megismerkedhettek, hogy aztán közös útjukon felfedezzék azt, amire más nem képes... folytatásostól, mindenestül itt van a fejemben, ahogy anno a Mitológia nevű szerepjátékos szájt darabkái is itt voltak.
A kimte Talentum pályázatára akartam megírni, ahová 5000 karakter alatti novellákat várnak. 10.000 karakter felett járok, és ha jól gondolom, akkor talán 20.000 karakter alatt lesz vége a történetnek. A mesémnek, ami nem is igazán mese, hanem inkább kalandfilm, egy olyan kalandfilm, amit 12 éven aluliakat tud legfeljebb érdekelni.
Nem igazán tudom, hogy mit kezdjek most ezzel. Mindenképpen meg akarom írni, meg is fogom. De mit kezdek vele? És mit kezdek a következő ilyennel, aminek egy részlete máris megvan? Mire jó ez? Hova fogok kilyukadni?
Azt hiszem, remélem, hogy csak útkeresésben vagyok az én kedvenc témáim felé.
Legújabb történetem szereplői tegnap jutottak eszembe, az intézményi kommunikáció vizsgára tanulás előtt-alatt, a hatalmas, múzsaébresztős vihar előtt-alatt. Annyira élők voltak, hogy alig bírtam nem velük foglalkozni. Imádom őket, megőrülök értük, itt vannak a fejemben, ahonnan mesélik a történetüket... és nem csak az övükét, hanem egy egész világét, egy nagy esemény részleteit, ami után megváltozott a világuk, de aminek hála ők is megismerkedhettek, hogy aztán közös útjukon felfedezzék azt, amire más nem képes... folytatásostól, mindenestül itt van a fejemben, ahogy anno a Mitológia nevű szerepjátékos szájt darabkái is itt voltak.
A kimte Talentum pályázatára akartam megírni, ahová 5000 karakter alatti novellákat várnak. 10.000 karakter felett járok, és ha jól gondolom, akkor talán 20.000 karakter alatt lesz vége a történetnek. A mesémnek, ami nem is igazán mese, hanem inkább kalandfilm, egy olyan kalandfilm, amit 12 éven aluliakat tud legfeljebb érdekelni.
Nem igazán tudom, hogy mit kezdjek most ezzel. Mindenképpen meg akarom írni, meg is fogom. De mit kezdek vele? És mit kezdek a következő ilyennel, aminek egy részlete máris megvan? Mire jó ez? Hova fogok kilyukadni?
Azt hiszem, remélem, hogy csak útkeresésben vagyok az én kedvenc témáim felé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése