Különös érzés a kezemben tartani az antológiát, amiben ott a novellám. Még nem olvastam az írásom benne, másokét bújtam. Furcsa, mert azt a novellát azért írtam, hogy valami kijöjjön belőlem, hogy egy bennem lezajló folyamatnak "hangot adjak". Egy gombnyomás lett volna a törlés, beküldenem se lett volna muszáj, bár a pályázat olvasása kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy ki kell írnom magamból.
Most pedig már örökké itt van velem, akárcsak egy kirakott fénykép... bár ez így talán túl szentimentális. Addig itt lesz velem, amíg csak a könyv lapjai szét nem hullanak, mint valami kiöregedett újrahasznosított műanyagzacskó. Ugye jó anyagból készült, mert azt szeretném, hogy ez soha ne történjen meg. :)
Most pedig már örökké itt van velem, akárcsak egy kirakott fénykép... bár ez így talán túl szentimentális. Addig itt lesz velem, amíg csak a könyv lapjai szét nem hullanak, mint valami kiöregedett újrahasznosított műanyagzacskó. Ugye jó anyagból készült, mert azt szeretném, hogy ez soha ne történjen meg. :)
2 megjegyzés:
Annyira jó volt! Mosolyogtam, sírásra görbült a szám, összefacsarodott a szívem... :)
Gratulálok! <3
Jaj, ugyan.
De azért köszönöm! :)
Megjegyzés küldése