Végre teret kapott az a vágyam is, hogy végre legyen kivel kimozdulnom. Ha minden jól megy, akkor most egy jó pár napig minden magyar almában töltött (tudtátok, hogy a török időben Budát Piros Almának hívták, New Yorkot pedig a mai napig Nagy Almaként tartjuk számon, és a két név keveredéséből [ha úgy tetszik: turmixolásából] született meg ez a kifejezés?) időmet emberekkel való találkozások, és eseményeken való részvételek tarkítják. Teljesen rám fog férni végre, például az is, ha szégyen szemre nem kell egy harmadik mozira is egyedül beülnöm... bár ha az új munka befigyel, akkor örömmel vállalom majd ezt is.
A mai napon régi ismerőssel látogattuk meg újra a Sirius teaházat, ahol még anno másfél éve Neoticával és Ariával töltöttünk el kis időt. A helység mostanra átalakult, olyannyira, hogy negatív elképedésbe ment át az örömöm, mikor végre beléphettünk (előtte többször is sikerült rossz trolira szállni, majd nem megtalálni Az Utcát, aztán elnézni a házszámokat... szóval üldöz engem mostanában a jó sors, de ez legyen a legkevesebb). Aztán sikerült megtalálni egy kis átjárót, ami tényleg, igazi, mesebeli átjáró volt: arcomon felragyogott a gyermeki mosoly, és sóhajtottam: megérkeztünk. A Sirius Teaház belső fele igazi kis zene és tea mellett beszélgetős, szekrénybe és különböző Alice Csodaországba megy-típusú odúkba belebújós hely, amolyan igazi bungi hangulattal. :D
Ugyan nem tudtunk eldönteni, hogy a megkapott teák közül melyik a rózsatea és melyik a körtetea (se az íz, se a szín, se a bennük úszkáló füvek nem segítettek). De aztán a több órás beszélgetés bőven pótolta a döntési problémáinkat. Sőt még a később jelentkező émelygés sem árnyékolta be annyira utólag azt a pár órát, hogy ne élveztem volna nagyon.
Ha újra megyünk, nem feltétlenül Odrival, hanem bárkivel, akkor tuti, hogy a felső szinteket rohamozzuk meg, ahová úgy kell felmászni.. Hmmm, már most alig várom. :D
A mai napon régi ismerőssel látogattuk meg újra a Sirius teaházat, ahol még anno másfél éve Neoticával és Ariával töltöttünk el kis időt. A helység mostanra átalakult, olyannyira, hogy negatív elképedésbe ment át az örömöm, mikor végre beléphettünk (előtte többször is sikerült rossz trolira szállni, majd nem megtalálni Az Utcát, aztán elnézni a házszámokat... szóval üldöz engem mostanában a jó sors, de ez legyen a legkevesebb). Aztán sikerült megtalálni egy kis átjárót, ami tényleg, igazi, mesebeli átjáró volt: arcomon felragyogott a gyermeki mosoly, és sóhajtottam: megérkeztünk. A Sirius Teaház belső fele igazi kis zene és tea mellett beszélgetős, szekrénybe és különböző Alice Csodaországba megy-típusú odúkba belebújós hely, amolyan igazi bungi hangulattal. :D
Ugyan nem tudtunk eldönteni, hogy a megkapott teák közül melyik a rózsatea és melyik a körtetea (se az íz, se a szín, se a bennük úszkáló füvek nem segítettek). De aztán a több órás beszélgetés bőven pótolta a döntési problémáinkat. Sőt még a később jelentkező émelygés sem árnyékolta be annyira utólag azt a pár órát, hogy ne élveztem volna nagyon.
Ha újra megyünk, nem feltétlenül Odrival, hanem bárkivel, akkor tuti, hogy a felső szinteket rohamozzuk meg, ahová úgy kell felmászni.. Hmmm, már most alig várom. :D
2 megjegyzés:
A Sirius nagyon jó :).
Oké, akkor a hely, h hol találkozzunk, már megvan! :D
Megjegyzés küldése