addikcióm

Tudom, hogy a számítógépemhez fűződő viszonyom jól leírja a függőékét: alig tudok elszakadni tőle. Azon túl azonban, hogy ezzel tisztában vagyok, igen nehéz tennem ellene. Főként, mert gyakran olyankor is előtte kell ülnöm, amikor én már tényleg tökre nem akarok. Például néhány cikktéma kidolgozásakor, amikor nem indul be az agyam, de a határidő közeleg.
Az a tény sem segít, hogy meglehetősen sokat vagyok egyedül itthon, és ha mégis elmennék valahová, akkor általában nincs, aki velem jönne, tehát szociális élet mímelésére marad az internet: facebook és msn.
Más a helyzet otthon, a Balaton partján. Ahol még akkor se nagyon tudnék a gép előtt ülni huzamosabb ideig, ha jelentős indokom lenne rá (például még aznap le kéne adnom pár házidolgozatot, vagy másnap vizsgám lenne, és igazán nem ártana, ha végre tanulnék rá), de mondjuk az az igazság, hogy az idő nagy részében nem is vágyom rá. Nem jelent nagy problémát még az sem, ha a gép két napig nincs bekapcsolva. Ebből merítek erőt ahhoz, hogy valójában nem vagyok addikt. Ha mégis, akkor legfeljebb időleges.

Most pedig tényleg elmegyek zuhanyozni, hiszen már fél órája azt tervezem, csak képtelen vagyok elszakadni a géptől. xD