Ez tiszta munka volt. - Az első gondolatom, amikor végeztem az utolsó cikkem elgépeléseinek javításával és formai szerkesztésével is. Pedig először nem indult fényesen a kapcsolatunk. Már szerdán rendszeresen ránéztem a postaládámra, hiányérzetem volt. Csütörtökön úgy voltam már vele, mint kutyus a gazdájával: már biztos itt jár a kertek alatt, mindjárt betoppan. Pénteken könyörögtem értük, de végül csak vasárnap érkeztek meg.
Nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet. Csupa olyan téma, amihez ötletek kellenek. A sportcikkek ezúttal elmaradtak, helyettük a "lelkünk titkai", és az Ábris-stílust megkövetelők sokasodtak. Míg előbbi a nyitva hagyott kérdéseivel gondolkodásra kéne késztetnie az olvasót, addig utóbbi feladata, hogy kreatív szófordulatokkal szórakoztassa a nagyérdeműt.
A hétvégén két B-kategóriás novella került ki a kezem alól, illetve mint a nálam szokatlanul sok tizenhárom januári bejegyzésből is kiderül: errefelé is aktívabbnak számítottam a megszokottnál, és ez még nem vezette le minden energiám.
Hétfő délelőtt két cikk már napvilágot látott, délután pedig sorban követték őket a többiek. A kezdeti félelmeim alaptalanak bizonyultak; elég hamar összebarátkoztunk, a cikkek és én. Onnantól éreztem, hogy ők is próbálkoznak segíteni. Végül este tízre, vagy tizenegyre, nem jegyeztem meg a pontos időt, kész voltam az utolsóval is. Ha kész voltam eggyel, mindig le is csekkoltam egyből, így az utolsónál se maradt más dolgom. Átnézés után búcsút intettem nekik, majd túladtam rajtuk. Jó pénzért.
Ami, ha belegondolok, úgyis a jövő évi sulimhoz megy. A továbbtanulás a többi végzős szaktárs körében is kedvelt téma, és hamarosan zúgó fejjel hallgathattam mások jövőbeni terveit. Eszembe juttatták a tegnapi cikkeket. Milyen jó nekem, hogy tudom, mihez akarok kezdeni - mondták. Akiknek említettem, elkérték egyetlen Basetoll példányomat, hogy végül egy tanár kezében kössön ki, akivel megbeszéltem óra után, hogy ha elég izgalmas volt ez az egész amatőr lapalapítás, akkor tarthatnák róla a többieknek egy kis előadást. Ha pedig nem, akkor ahogy mindenki más, úgy én is csak írjak róla egy beszámolót, mint egy nonprofit, egyéni kezdeményezés.
Szóval ha akartam se tudtam volna kiverni fejemből a tegnapi cikkeket. Furcsa hiányérzetet keltett bennem a tudat, hogy ma már egy sem vár otthon, minddel végeztem.
Csak kár, hogy a pénz, amit kapok érte, jövőre úgyis elszáll a kezemből, hiszen a továbbtanulás nincs ingyen annak, aki nem egészen odavaló.
Bejegyzés judittinek, aki nem tudom, hogy miként talált a blogomra, de annál jobban örültem neki, és ezért cserébe még az oldalsó linkjét is frissítettem. Szervusz juditti, nagyon megtisztel, hogy itt vagy. ^^
❃
4 éve
5 megjegyzés:
én annak csak örülök ha sok bejegyzés van!^^
bár azért halovány kis irigység is vegyül az örömbe az energiád miatt.ha nagyon szépen nézek kapok kölcsönbe?*-*
Neked nagyon-nagyon szívesen adnék. Cserébe tessék felturbózni magad, epedek már egy igazi ancsy-féle bejegyzésért! ;)
Üdv néked!
Hát, magam sem tudom, hogyan leltem rád. Tán a minden út Rómába vezet elvén, a sodrást követve. :-)
Tegnap akartam írni is egy kommentet, ahhoz a bejegyzésedhez, ahol éppen a terméketlenségről panaszkodsz, de nem sikerült, most tudok írni, de a bejegyzést nem találom. No, majd a harmadik látogatásom... Figyeld meg! Az lesz az igazi! :-)
Megvan! de hozzászólni most se tudok. Mondjuk már aktualitását is vesztette, meg félig ki is ment a fejemből, hogy mit akartam...
Hát, panaszkodtam abban a bejegyzésben? Mert azokat szokásom a megírások és beküldésük után nagyjából tíz perccel (addigra indul olvadásnak a letargiából és negatív gondolatokból faragott jégszobrom:) már törölni is. Meg van az az eset, hogy már a megírás is segít, ilyenkor egyszerűen megnézem magamnak, majd egy kijelölés és egy delete lenyomásával hagyom, hogy szublimálódjon az online térben. :)
Szóval lehet, hogy ezért nem találtad. A legutóbbi ilyennek "őr-(tűz;rend)-őr" volt a címe, ha jól emlékszem.
Ne haragudj, ha kiszúrtam ezzel veled, de azért a szándékot köszönöm. :)
Megjegyzés küldése