Valahányszor reggelente felkelek, kilépve az ajtómon, egy folyosó végén sötét szoba vár rám. Az egy feljáró, ahonnan a lépcső egy felsőbb emeletre visz. Az a szoba minden reggel vár valakire. Ha nem kap senkit, akkor estig ontja magából a sötétséget. Rá nyílik a folyosó üvegajtaja és mellette van a konyha, így lehet bármilyen fényes nappal, az ember egyszerűen látja, hogy milyen feketeség is uralkodik odabenn. Ott egészen addig megmarad az éjszaka, amíg valaki át nem lépi a küszöbét, és elég erőt nem gyűjt ahhoz, hogy eljusson a sötétség forrásáig. Akkor aztán már csak annyi vár rá - ha egyáltalán maradt még benne némi lélekjelenlét -, hogy felhúzza a reluxát.
Az estével, pedig leengedje - adni kell időt az újrakezdéshez.
❃
4 éve
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése