2010. február 16., kedd

az állásinterjú

Bár útközben olyan gondjaim támadtak, hogy A: nem volt meg a busz, amire át kellett volna szállnom, B: majd amikor felszálltam, elindulni nem tudtunk egy mentő és egy elénk beszoruló troli miatt (remélem minden rendben azzal, akihez villogva kijöttek), C: a busz nem ott állt meg, ahol én számítottam rá, de egy férfi kisegített, szóval mindezek ellenére mégis sikerült megérkeznem a megbeszélt időpont előtt percekkel.
Nem úgy, mint az interjúztató hölgynek. A megbeszélt időpont után öt perccel kopogtam az ajtón, ahová meg volt beszélve a találkozó, ahol égett a villany és aminek zárva volt az ajtaja, ráadásul belülről se válaszolt senki.
Kis naivan arra gondoltam, hogy biztos ő is úgy járt a busszal, mint én. Tíz perc elteltével újra próbálkoztam a kulcsra zárt ajtónál, de megint nem felelt senki.
Addigra már gyakran szemeztem a felsőbb szinttel, ahol a stúdió volt, és ahonnan oldott hangulatról tanúskodó beszélgetések hallatszottak le.
Mikor már negyed órája ott kellett volna lennie a hölgynek, felhívtam. Kicsöngött, majd kinyomta. Á, biztos már itt van a kapuban - gondoltam.
Hát nem. Felsétáltam a stúdióhoz, félbeszakítottam egy társalgást, és némi segítséget kértem. Egy segítőkész kollégája felhívta nekem, neki már felvette. Elmondta, hogy itt várok rá, most mi legyen? Kiderült, hogy hiába beszéltük meg csütörtökön ezt a hétfői fél nyolcat, ő még várt volna egy megerősítő hívást. Mivel ez nem történt meg, el sem jött, ráadásul most tárgyaláson van, az én hívásomat azért nem fogadta. De küldjem el neki sms-ben a számom, majd felhív.
Megköszöntem a segítséget, bepötyögtem az sms-t, majd elindultam elfelé. Lent beszélgettem még pár percet a gondnokkal, aki a végére megígérte, hogy be fog ajánlani nekik. :D
Majd végül a hölgy pár kollégájával egyetemben elhagytam az épületet, akik közül egy csendesen érdeklődött, hogy mi a helyzet. Elmondtam, elköszöntem, gyorsítottam...
Továbbra is szimpatikus a meló, nagyon érdekel a dolog, ráadásul a kollégák szimpatikusnak tűnnek elsőre, bár fiatalt nem sokat láttam közöttük. Őszintén szólva nem gondolnám, hogy a hölgy fog felhívni, szóval valószínűleg ha ma délutánig nem hív, akkor én fogom felcsörgetni.
A többit meg majd meglátjuk.

4 megjegyzés:

juditti írta...

Azóta mizujs? Hívott? Hívtad?

Chim írta...

Én felhívtam. Teljesen leégett a bőr az arcomról, mert mondta, hogy utánanézett, és semmiféle 15-i állásinterjúról nem volt szó. 22-éra vagyok nála beírva... Nem csodálkoznék, ha ezzel is vágtam volna magam.
Mindenesetre hétfőn megyek megint. Ha másért nem, hát a tapasztalatért mindenképpen megérte ez az egész.
Köszi az érdeklődést! :)

juditti írta...

Szorítok neked. :-)

Chim írta...

Nagyon rendes vagy, köszönöm! :)

Megjegyzés küldése