hazaút

A mai napon, konkrétan így estefelé volt egy kattanás a fejemben. Előtte már beszéltem a szülőkkel, hogy hétvégén valószínűleg nem fogok hazamenni, mert akkor nem tudnék előszülni a sulis és a melós cuccokkal. Akkor jöttem rá, hogy mennyire befeszültem utóbbi kettőbe, amikor ma mozizás közben (amit csak nagy lelkiismeret-furdalások árán vállaltam be... De azért bevállaltam xD) sikerült kicsit lenyugodni és hasonlók a Neoticával folytatott beszélgetésben, de aztán a film alatt az egész mellkasomat fájlaltam.
Aztán ma este, közvetlenül a szülőkkel lefolytatott párbeszéd, és a protokoll-tanulás közben volt egy kattanás. Talán más is ismeri: mint amikor hirtelen egy plusz fogaskerék kapcsolódik be az agyi gépezetbe.
És rájöttem, hogy olyan baromságokon görcsölök már megint. Hogy egy kicsit igazán fejbe vághatnám magam, hogy: "Nyugi már!" Átkiabáltam tesómnak, hogy nézzünk meg egy filmet, majd írtam a főszerkesztőmnek, mellékelve pár kérdést arról, hogy mire is kéne készülnöm a hétvégére. Rájöttem, hogy rosszul ítéltem meg pár feladatot, és sokkal jobban állok, mint kéne. Ha pedig mégsem, akkor is meg fogom állni a helyem.
Megnyugodtam. Egy kattanás. Azt hiszem, hogy később is elég lesz ennyi a boldogságomhoz.

Azt hiszem, hogy hétvégén hazamegyek.