2010. április 27., kedd

#137

Tényleg hazautaztam a hétvégére, és egyszerűen remekül éreztem magam. Igazság szerint még a szombatot se vártam meg. A péntek hajnali vonaton már ott ültem, és dél se volt, mire otthon voltam.
Nagyon-nagyon szükségem volt rá. Fantasztikus dolog volt egy kicsit megtapasztalni azt, amikor a szüleim nélkülünk, a gyerkőcök nélkül is urai annak a helyzetnek, amit vállaltak. Legalábbis a látszat ez volt. De mi értelme lenne annak, ha állandóan a valóság mögötti dolgokon töprengenék? Jól éreztem magam velük, mert ők is jól érezték magukat. Ritka az ilyen hétvége a szülőkkel. De ez egy ilyen volt. Kincs.

Az meg persze más kérdés, hogy lassan utolérem magam a feladatokkal, sőt lassan ideje lenne kicsit nagyobb lendülettel magam mögött hagyni őket, ha nem akarom, hogy a határidők beelőzzenek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése