Gyakran rá kell jönnöm, hogy sokkal rosszabbul viselem a feszültséggel teli napokat, mint azt hittem. Nem arról van szó, hogy ezt ne tenném mégis jobban jó pár embernél, akikkel eddig találkoztam. (Ez számomra sajnos nem egészen halovány vigasz - erről már beszélgettem egyszer Riennel.)
Szóval nem a stressztűrő képességem teljes hiányáról van szó, csak arról, hogy néha rengeteg segítene az, ha még objektívebben tudnék szemlélni egy-két pillanatot.
Akkor nem fordulna elő, hogy magamban csöndes pánikokat élek túl... majd lenyugodva szépen teljesítem az adott feladatot. Mert igazából arról van szó, hogy nincs lehetetlen feladat, csak rosszul kezelt. Tudom, hogy képes lennék rá, ha tudnék bízni a képességeimben.
Tudom, hogy jobb is lehetnék még ebben. Csak még meg kell tanulnom ez ügyben is példát vennem más emberekről, akik ezerszer nehezebb terheket cipelnek a vállukon, mint az én bagatell dolgaim, amiket magamnak generálok.
Azért igyekszem.
Szóval nem a stressztűrő képességem teljes hiányáról van szó, csak arról, hogy néha rengeteg segítene az, ha még objektívebben tudnék szemlélni egy-két pillanatot.
Akkor nem fordulna elő, hogy magamban csöndes pánikokat élek túl... majd lenyugodva szépen teljesítem az adott feladatot. Mert igazából arról van szó, hogy nincs lehetetlen feladat, csak rosszul kezelt. Tudom, hogy képes lennék rá, ha tudnék bízni a képességeimben.
Tudom, hogy jobb is lehetnék még ebben. Csak még meg kell tanulnom ez ügyben is példát vennem más emberekről, akik ezerszer nehezebb terheket cipelnek a vállukon, mint az én bagatell dolgaim, amiket magamnak generálok.
Azért igyekszem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése