Előző bejegyzésem kapcsán csak annyit még (így, hajnali kettő fele):
Rájöttem, hogy csak a szakdolgozatom szelleme kísért. Azt hittem, hogy elég mélyre temettem magamban erre a pár ünnepnapra, de nem: a szelleme már ma visszatért, és léptem-nyomon követ. Ott liheg a sarkamban. Határidőstül, mindenestül.
❃
4 éve
2 megjegyzés:
Hátha mégis csak a húsvéti nyúl az, és nem a szakdoli terhe...
Imádom, h mindig van benned egy pozitív gondolat! :D Ne hagyd el önmagad!:)
Megjegyzés küldése