állásinterjú 2

Nem szeretném tovább húzni a beszámolót, igazából arra vártam, hogy hátha megérkezik a levél, amiről később még beszélni fogok, és tudok valami határozottat mondani nektek. De nem.
A hétfői állásinterjú lezajlott. Nem azok között a keretek között, ahogy én felkészültem rá, de megvolt.
Ezúttal nem jött össze semmilyen vis maior helyzet, így szinte háromnegyed órával korábban ott voltam. Ebben közrejátszott, hogy már nem tudtam otthon mit kezdeni magammal, illetve, hogy más volt a portás, így végül elmaradt a beköszönés, ami talán tíz percet is lefaragott volna abból a háromnegyed órából. De sajnos nem, így viszont elterpeszkedtem két fotelen és egy asztalon, és fél órával korábban a megbeszélt időpontnál belém botlott az interjúztató hölgy. Megbeszéltük, hogy nekem nem jelent problémát, hogy még fél órát várjak, úgyis arra az időpontra jöttem elméletileg, és úgyis jön majd még egy hölgy, vele leszek ketten. Azonban már fél nyolc volt, amikor a hölgy még mindig nem volt sehol, én meg bekopogtam az interjúztatóhoz, hogy az én órám szerint kezdhetnénk. Ki lettem küldve egy tudunk még várni-kijelentéssel. Tudtunk várni, egészen tíz percet, akkor hívott vissza. Szóval érdekesen indult a dolog.
Majd jöttek a további meglepetések. Én mesékkel készültem, hogy rákérdez bizonyos dolgokra, én meg beszélek róluk. De nem, nagyon úgy tűnt, hogy kulcsszavakat akart hallani. Legalábbis nagyjából tíz perc múlva jelezte, hogy neki pár perc múlva el kell mennie. Ekkor már értettem, hogy hova ez a nagy sietség.
Mindenesetre abból a pár percből nem lett semmi. További fél, háromnegyed órán keresztül ültünk még egymással szemben, és nem beszélgettünk. Még csak nem is nekem kellett beszélnem. Nem, nekem annyi dolgom volt, hogy bólogassak, ehemezzek, és időnként elmosolyodjak, ami... valljuk be, egy állásinterjún nem szokványos. A hölgy előadást tartott - a kutyáktól való félelmeitől kezdve egészen a magyar fiatalok íráskészségéig minden témát érintettünk - pontosabban érintett. Néha szóhoz jutottam, legalábbis próbáltam, mert már arra is gondoltam, hogy talán közbevágásokra vár, valami provokálni akar ezzel talán. Szóval ár nekem is minden eszembe jutott.
A probléma alapvetően ott volt, hogy sok mindenről beszéltünk, de az állásról alig. Így amikor végzett az előadásával, és felmerült, hogy van-e esetleg kérdésem, akkor már túl sok fekete folt volt bennem ahhoz, hogy bármit is mondjak. Így egy pillanatra csak ránéztem, majd elmosolyodtam, és nemet mondtam. Majd búcsúzkodtunk, távoztam.

Bevallom, néha a figyelmem megszűnt létezni, és csak azt vettem észre egy idő után, hogy notorikusan bólogatok. Szóval én sajnos este nyolckor nem voltam annyira aktív, mint a hölgy. Ennek számlájára írható, hogy nem egészen értettem azt a keveset sem, amit a munkáról mondott. Először tök meglepődtem, mert az vettem le, hogy lényegében véve mindenkit felvett, aki eddig jelentkezett. Ez lehetséges, annyit jelent, hogy kb egy-két hónapig utána sorban rostálják ki az embereket.
De mára vannak kétségeim.

Mindenesetre, ha fel is vettek, nem beszélgettünk olyanokról, mint cikkszám, bejárás, karakterszámok és megkövetelt formai elemek és pénz. :/