örömök

Ugyan elkéstem róla, majd visszafele rossz villamosra szálltam, de mégis csodajó nap volt, hiszen végre élőben találkozhattam Judittivel, mellettem pihen az antológia, amelyben novellám is megjelent, személyesen is megismerhettem a karcolat.hu Obb-ját és újra találkoztam Maggoth-tal is. Hab a tortán, hogy még egy tortát is beszereztem, és tehettem mindezt egy könyvkiadással egybekötött díjkiosztón, ahol nem én fényképeztem, hanem ahogy Maggoth elmésen megfogalmazta: végre engem fényképeztek. :D Jöhetne még! (Bár meglestük a listát Judittinek hála, és kiderült, hogy tényleg épphogy csíptem a publikálásba bekerülők alsó határát. Konkrétan uccsó előtti voltam. :D)

Valamint a mai nap során kiderült, hogy továbbra is idősebbnek nézek ki, mint a valós korom. Azért a 6 év túlbecsülés kicsit sok volt. :D

Köszönöm mindenkinek, akinek hála mindez megvalósulhatott. És főleg Neki, akinek hála a novellám íródott. Még ha annyira se lett elég jó, hogy a valós nevét beleírhassam. Azért nagyon köszönök. Mindent. Nagyon.

ürömök

Bár a felszínén talán úgy tűnhet, hogy az a probléma, hogy nem tud róla semmit, de valójában az a gáz, hogy egyáltalán nem is érdekli. És még ez sem jelentene gondot, ha nem lenne számomra viszont marha fontos.
Koccintottunk rá, rengeteget beszéltem róla, borzasztó büszke vagyok rá. És akkor ő komolyan egy szaktársak között kiosztott díjnak hiszi?!

nagy kérdés

Ugye mindenki úgy van vele, hogy általában a fél világot meg tudná váltani, csak az alkalmazandó módszer még a személyes környezetében se jön be?

Fanni special 01

Liza és az én történetem nem állt meg ennyivel, hanem tovább pörgött, egészen addig, hogy a korábbi írás sikerein felbuzdulva egy újabb kis történet megírására vetemedtem. Ezúttal a rejtélyes harmadik szereplőről tudhatunk meg többet, és természetesen tovább bonyolódik a „szigetelők” élete.
Megjegyzés: ezúttal kevesebb volt a kidolgozott részlet, így többször fedtem át a dolgokat saját fejből kipattant dolgokkal, remélem senki nem haragszik meg érte, és ugyan úgy fogja élvezni, mint az előzőt. (Már ha azt élvezte egyáltalán.:))

Fanni special 01

Fanni nagy fantáziával megáldott lány, akinek a Lakatlan Sziget bennszülött őslakos kannibálokhoz kerülési története továbbra is rejtély marad. Azonban kiderül, hogy ez a bizonyos rejtélyes harmadik szereplő milyen sötét titkokat is rejteget a múltjában. Fanniról annyit tudunk, hogy bár fehér ember, civilizáltsága eddig csupán annyiban mutatkozott meg, hogy nem nyersen, hanem nyárson ette meg a saját Liza részét. Kiderül azonban, hogy beteges vonzalmakkal viseltetik mindenki ember iránt, akit a rabszolgájának tekint. Fanni egy másik társával, Szilviával (minden részben vannak további rejtélyes szereplők, mint amilyen az előzőben Fanni is volt. Szilvia is egy ilyen, akiről ebben a részben soha többé nem esik már szó) együtt érkezett jóval korábban a szigetre, azonban útjaik elválltak, amikor Szilvi elvette a mobilját, mert a sajátja lemerült. Kapcsolatuk halálát talán az okozta, hogy Szilvia rájött Fanni beteges uralkodási szokásaira. Fanni az óta titokban az egész kannibál törzs vezérévé vált, Liza halála is neki köszönhető: Liza illedelmes rabszolgájaként minden óhaját kiszolgálja, amik közül az utolsó az volt, hogy had egyék meg őt. Liza teljesíti a kérés rá eső részét. Fanni további perverzióira akkor derült fény, amikor találkozik a szigetről éppen menekülő Adrival. Uralkodási vágyaik összecsapnak. Ekkor érkeztem én is a képbe, aki szintúgy egy csónakot akart elkötni. Az alvó kannibálok között találkoztam Noémival (ő a történet második semmi más szerephez nem jutó rejtélyes szereplője), aki a második fogás lett volna, de így sikerült megmentenem a kannibáloktól. A hajóknál Adri összekever valakivel, és ezért Pénteknek kezd hívni, és akkor megcsillan Fanni szeme: egyből a saját (szex)rabszolgájának hisz, és orgiázni kezd velem. Adri kihasználva, hogy Fanni figyelme csökkent, gyorsan legyőzi az uralkodási vágyaik csatájában, és ennek örömére készíttet vele egy mentőcsónakot, amivel aztán egyből elhagyja a szigetet. Tehát ár azt is tudjuk, hogy hajóval ment át egy másik szigetre Liza bőrével takarózni. Hamarosan én is távozok, így most nem tudok többet mesélni arról, hogy mi lett Fanni és Noémi további sorsa. Az a valószínű, hogy Fanni visszatért a Lakatlan Sziget kannibál bennszülöttjeinek élére, és másnap mégis megették Noémit, akinek időközben amnéziája is volt… De ez már csak találgatás.A szigetről azonban kiderült, hogy egy atomreaktor van benne, amitől Adri még nőtt két métert… Remélem nyilvánvaló, hogy innentől kezdve egyre nehezebb folytatni a történetet, de ha esetleg további információkhoz jutok még a szereplők kapcsán, akkor természetesen megpróbálkozok még további részek írásával.

Liza és Ádám a paradi... izé.. Lakatlan Szigeten

A mai este során mivel semmilyen feladattal nem haladtam, megragadtam a facebook-on, ahol Liza "Mit tennének Veled egy lakatlan szigeten?" című teszt kitöltésébe kezdett. Remélem nem haragszik meg rám, de tényleg, egyszerűen nem hagyhatom ki, hogy azokat a dolgokat le ne írjam, amik három ilyen teszt kitöltése után lavinaként elindultak. x)
Megjegyzés: a szövegeket néha ctrl+c, ctrl+v-sen vettem át, hogy teljes legyen a szöveghűség. Ezért esetleg hibák előfordulhatnak. Illetve az új információkkal szépen bővítem a dolgokat, így néha talán kusza, esetleg ellent mond a történet saját magának. Ez lehetséges, mert Liza facebook-on egy csomó módon meghal, és nehéz volt egyeztetni ezeket, hogy mind létrejöhessen.
Azt még érdemes tudni, hogy ezek az emberek, akik ebben szerepelnek, mind normlisak, és hétköznapiak, akik ennek a történetnek a szövése közben azon veszekedtek, hogy egyáltalán lesz-e holnap protokoll zh, tehát teljesen normális főiskolások. (Najó, talán Liza és én kivételek vagyunk. :)) Ha esetleg valami kimaradt, akkor kérem, az illetékesek szóljanak! :D

A történet pedig:
Liza és Ádám a paradi... izé.. Lakatlan Szigeten

Ez a történet egy alternatív Lost univerzumban játszódik, amelyben keveredik a Bermuda Háromszög rejtélye és némi Robinson utóérzés. Az alapvető sztori, hogy éppen Lizával hajókázunk, mint két csóró főiskolás, amikor az elsüllyedt, de mivel tudunk úszni, és hoppá!, pont ott volt egy lakatlan sziget, így odajutunk. Bár Liza nem úszik jól mély vízben, és ezért erre először úszás helyett egy Sáritól kapott lakatot próbál használni (ez a Sári egy mellékszereplője a történetnek, aki innentől kezdve semmilyen más szerephez nem jut), de ez értelemszerűen nem húzza ki őt sehová, de azért mégis kijut valahogy Liza is mellém a Lakatlan Szigetre.
Első ötletünk, hogy indítunk közösen egy blogot, amiben beszámolunk a szigeten töltött mindennapjainkról, azonban Liza rájön, hogy nincs netünk. De ez végül nem is annyira probléma, hiszen gépünk sincs, amiről blogolhatnánk, ezért úgy döntünk, hogy ha egy laptopot össze tudnánk fabrikálni, akkor már netet is csiholunk.
Felmerül azonban egy alapvető probléma, hogy a lakatlan szigetünket ugyan úgy hívják, hogy Lakatlan Sziget, azonban nem azért, mert senki nem lakja. Megtámadnak minket a kannibál bennszülöttek, és én a kezükre játszom Lizát, bosszuból azért, mert elkezdett Pénteknek becézni. Liza ott találkozik Adrival, akit megment azzal, hogy megegyeznek a bennszülöttekkel, hogy Adri megnyúzza őt nekik az esti nagyvacsorán (először úgy tűnik, hogy kisbicskával, azonban később már karddal és sisakban áll neki), majd elmenekül az egyik hajójukkal (vagy úszik, ez nem derült ki pontosan), hogy egy másik szigeten szőnyeget csináljon Liza bőréből amivel majd takarózhat este, hogy ne fázzon a dereka. Addig is a bennszülöttek felfalják Lizát (itt kapcsolódik be a történetbe egy rejtélyes harmadik szereplő, Fanni, akiről csak annyit tudunk, hogy civilizált ember létére ő is kannibálokkal van, és nyárson süti meg a saját részét Lizából), és amíg jóllakottan aludnak este, én meglógok a másik csónakjukkal.
Liza visszatér kísérteni engem, azonban csak a szigeten tud mozogni, mert a mágneses tér ott tartja. A szigeten viszont mivel a kannibálok nem tudtak hazamenni a hajóik híjján, ezért ott elszaporodnak. Liza ezt látva (és azért, mert segített Adrinak is, meg nekem is, meg egyébként Fanninak is, de erre már senki nem gondol) megüdvözül, és angyalka lesz belőle a mennyországban, glóriával, fehér szárnyakkal és mini lanttal a kezében.
Adri addig is boldogan alszik egy másik szigeten Liza bőrében, én pedig visszatérve a civilizációba könyvet írok a történetünkről (konkrétan ezt :D), amiből hatalmas kasszasiker vagy bestseller lesz.
Tehát mindenki jól jár, kivéve Lizát, akit mindenki kinyír és megszivat, de aztán a megüdvözlés után már neki is jó lesz, tehát: Happy End a vége.

az a baj

Elkényelmesedtem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy hagyom magam kimondani: egyetlen muszáj-sor leírására sem vagyok hajlandó!

De ettől még nem mentesülök a feladatok alól. :(

paranoia

Újabban az internet ördögének tényleg karikásak a szemei... napok óta éjjel-nappal ügyel azért, hogy egy áldott levelet se tudjak elküldeni. Se a freemail nem képes egy levelem továbbítására sem (mondjuk nem értem, hogy egy üzenetküldő rendszer mire használható, ha nem lehet vele üzenetet küldeni?!), de még az iwiw pü-szolgáltatása is ilyenkor nem elérhető... hétvégén a mobilomról fogyott le először a pénz (idejét nem tudom, hogy mikor történt velem utoljára ilyen), és ezért nem tudtam telefonálni, majd az akkuja mondta be az unalmast, hogy valami változatos is legyen a kapcsolatunkban. Ma hiába próbáltam elérni három mobilt, és egy vezetékes számot, vagy egyszerűen fel sem vették, esetleg rejtélyes módon nem kapcsolhatónak minősítették.

Azt hiszem, hogy valaki el akar szigetelni a külvilágtól.
Indul a paranoia-gépezet x)

#137

Tényleg hazautaztam a hétvégére, és egyszerűen remekül éreztem magam. Igazság szerint még a szombatot se vártam meg. A péntek hajnali vonaton már ott ültem, és dél se volt, mire otthon voltam.
Nagyon-nagyon szükségem volt rá. Fantasztikus dolog volt egy kicsit megtapasztalni azt, amikor a szüleim nélkülünk, a gyerkőcök nélkül is urai annak a helyzetnek, amit vállaltak. Legalábbis a látszat ez volt. De mi értelme lenne annak, ha állandóan a valóság mögötti dolgokon töprengenék? Jól éreztem magam velük, mert ők is jól érezték magukat. Ritka az ilyen hétvége a szülőkkel. De ez egy ilyen volt. Kincs.

Az meg persze más kérdés, hogy lassan utolérem magam a feladatokkal, sőt lassan ideje lenne kicsit nagyobb lendülettel magam mögött hagyni őket, ha nem akarom, hogy a határidők beelőzzenek.

hazaút

A mai napon, konkrétan így estefelé volt egy kattanás a fejemben. Előtte már beszéltem a szülőkkel, hogy hétvégén valószínűleg nem fogok hazamenni, mert akkor nem tudnék előszülni a sulis és a melós cuccokkal. Akkor jöttem rá, hogy mennyire befeszültem utóbbi kettőbe, amikor ma mozizás közben (amit csak nagy lelkiismeret-furdalások árán vállaltam be... De azért bevállaltam xD) sikerült kicsit lenyugodni és hasonlók a Neoticával folytatott beszélgetésben, de aztán a film alatt az egész mellkasomat fájlaltam.
Aztán ma este, közvetlenül a szülőkkel lefolytatott párbeszéd, és a protokoll-tanulás közben volt egy kattanás. Talán más is ismeri: mint amikor hirtelen egy plusz fogaskerék kapcsolódik be az agyi gépezetbe.
És rájöttem, hogy olyan baromságokon görcsölök már megint. Hogy egy kicsit igazán fejbe vághatnám magam, hogy: "Nyugi már!" Átkiabáltam tesómnak, hogy nézzünk meg egy filmet, majd írtam a főszerkesztőmnek, mellékelve pár kérdést arról, hogy mire is kéne készülnöm a hétvégére. Rájöttem, hogy rosszul ítéltem meg pár feladatot, és sokkal jobban állok, mint kéne. Ha pedig mégsem, akkor is meg fogom állni a helyem.
Megnyugodtam. Egy kattanás. Azt hiszem, hogy később is elég lesz ennyi a boldogságomhoz.

Azt hiszem, hogy hétvégén hazamegyek.

sikerélmény

És már olvasható is egy cikkem a ma.hu/életmód rovatnál. Tudom, hogy nem kéne egy ilyen dologra ennyire büszkének lenni, de feszít a mellkasom. :D
Furin néz ki a sok mti-s és mediapress-es anyag között, de határozottan tetszik. ^^ (bár a főszerkesztő asszony átírta a címemet... :/ Pontosabban csak megvariálta a főcím és az alcím sorrendjét.)

összegző

Bevallom: borzasztóan elfáradtam ebben a hétben. Ennyi feladattal régen kellett megbirkóznom. Büszke vagyok azonban magamra, hogy sikerült mindent teljesítenem: nem csak, hogy az elvárt mennyiségeket összehoztam, hanem nem egy cikk esetében még túl is teljesítettem rajtuk. Éppen ennek a bejegyzésnek a megírása közben fabrikálom még meg a levelet, amikhez csatolva a cikkeket küldöm a mahu-nak, mellékelve ráadásul egyéni téma-ötleteket és cikk-terveket.
Egyetlen dologért nem vállalnék most felelősséget: méghozzá a mondatszövésért, és a helyesírásért. Nagyon-nagyon elfáradtam ebben a rengeteg karakterben, aminek ki kellett jönnie. Nyilván ez a mennyiség másoknak, akik írással foglalkoznak, nem lenne ennyire megerőltető, azonban engem teljesen taccsra vágott.
Gyors fejszámolást végeztem az írásuk közben, majd végiggondoltam, hogy ez mit is jelent. Ezen a héten a szakdolgozat végső simításai mellett (amik inkább sok türelmet és még több seggelést igényeltek) 2+4+6+6 cikktémával közel 18 oldalnyi szöveget adtam ki a kezeim közül. Ez lényegében egy újabb szakdolgozatnak is gond nélkül beillene mennyiségben, miután eszközöltük rajta a szükséges formai követelményeket.
Baromi büszke vagyok rá, hogy ilyet teljesítettem közvetlenül a szakdoga megírása utáni héten, suli mellett. Bár tény, hogy jócskán könnyebbek és emészthetőbbek voltak a témák (ami ugye nem is olyan meglepő annak tudatában, hogy életmóddal foglalkozó oldalakra írok), illetve segítséget is kaptak hozzájuk pár csatolt cikk formájában, de ettől függetlenül totál odavágott az az egész hajtás.

Már csak abban kell reménykedni, hogy nem csak a szakdolgozatomat fogják értékelni, hanem ezeket az uccsóenergiás cikkeket is. Nagyon megdobogtatná a szívem, ha suli végére megint kicsit tovább építhetném a karrierem.
Jó lenne :)

teszt

Nagy szerettem Fionn blogját olvasni. Nem csak azért, mert imádtam, amilyen stílusban ír, és ahogyan előadja a nap, mint nap vele megtörténő eseményeket, hanem azért is, amilyen meglátásai voltak a világgal, meg az emberekkel kapcsolatban. Szerettem a logikáját, a történetszövését... szóval úgy an block szerettem szerrettem Fionn blogját olvasni.
Persze az se smafu, hogy az ő nyomására kezdtem el blogolni én magam is, és imádtam azt a hármast, amiben Ő, Ancsy és jómagam benne voltunk. Mostanában azonban már egyikőjük blogján se látok semmi újdonságot, ami azért elszomorító. Meg kell állapítanom, hogy ha belekezdek valamibe, akkor rendre eltűnnek mellőlem az emberek... még ha ők is lovaltak bele abba a dologba. Ezért is nagy öröm, hogy viszont itt vannak az újdonsült bloggertársak: Anna, Muciii, Liza, Rien és persze a mindig kommentelő Juditti. :)
Azért néha jó érzés újra elmerülni kicsit a régi időkben, így például időről időre újra és újra bele szoktam olvasni Fionn weblogjának egy-egy bejegyzésébe. Ezúttal a 2009. február 28-ai bejegyzésénél kötöttem ki végül, ahol is egy tipikus blog-tesztet töltött ki Atesz. Úgyhogy a régi idők örömére kitöltöttem én is, hogy ez legyen a pont nosztalgiázós hangulatom végén.
Ugyan képtelen leszek ugyan olyan szórakoztató válaszokat adni, de azért remélem nem haragszik meg. :)

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
> Inkább mondjuk úgy, hogy ő fogta az enyémet... de mivel a hol volt a kérdés: asszem a a kézfogás már a liftben történt.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
> Igyekeznék, az tuti. De attól függ. Ha valaki bevetne ilyen "24 órával később"-típusú filmeket idéző zombiváváltoztató biológiaibombát, akkor tuti, hogy az öngyilokot választanám inkább. Bár tesóm erre mondta azt, hogy közel az Árkád, és a filmben is ott éltek túl a főhősök (egy ideig).

3. Bealszol a tévé előtt?
> Nem jellemző. De egyszer már sikerült.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
> Olyan gyakran, ahányszor fejfájás elleni gyógyszert folyadék nélkül vettem be. Magyarán: soha.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
> Asszem az "a-nya" és az "a-pa" volt az első ilyenem. Akkor nyertem. :)

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
> Amennyiben az illető a barátom maradt utána is? (Legalábbis nem változott meg a róla alkotott képem?) Akkor asszem a legnagyobb vitám az volt, amikor beszólt a csaj.

7. Gyorsan gépelsz?
> És ha nagyon igyekszem, akkor még vakon is! ;):D

8. Félsz a sötétben?
> Csak ha előtte horrorfilmet néztem. Akkor viszont még poénból se merje senki lekapcsolni előttem a villanyt!

9. Most van valaki, aki tetszik?
> Szokott lenni.

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
> Mert egyikünk mást gondolt annak, mint a másikunk.

11. Szerencse számod?
> 5

12. Nyertél már lottón?
> Legfeljebb ha annak vesszük, hogy más nyert az én tipp-számaimmal. (Bár abban se vagyok biztos, hogy volt ilyen.)

13. Most iszol valamit?
> Nem, épp elfogyott a kakaóm. :(

14. Okosnak tartod magad?
> Újabban időnként megszólal bennem az egomán állat... Egyébként változó (és igen széles skálán ingadozik).

15. Ettél valaha bogarat?
> Egy tanulmány szerint egy ember élete során 5-6 pókot is megeszik tudattalanul éjszaka... Egyszer volt bogaras ébredésem: pár szúnyogtól származó ízelt láb kacsintott vissza a fogaimról arcmosás után.

16. Most van valaki, aki hiányzik?
> Szokott. Most annyira nem.

17. Mit kérsz karácsonyra?
> Egy Nintendo DS-t, R4I Gold-szettel, és egy iPad-ot... aztán fogalmam sincs, hogy mire használnám őket. :DD

18. Ismered a muffinembert?
> Nem járok a chat.hu-ra.

19. Beszélsz álmodban?
> Ha a családi szokásokat nézzük, akkor legfeljebb csikorgatok este. De korábban néha szoktam: azt ismételgettem, hogy "plettyfa, plettyfa".

20. Emlékszel az első csókodra?
> Kis gondolkodás után: hát hogyne. :)

21. Reptettél valaha sárkányt?
> Igen. Nyaralóktól kaptuk, és nagyon szééép... Hosszú ideje már a padláson gubbaszt szegény. Többet érdemelne, amennyi jó szándékkal adták oda.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
> Akkor már talán ősz volt. Természetesen a Balatonba, ha már civilben mellette lakom. :)

23. Sikeresnek tartod magad?
> Sőt ezzel vigasztalódom... Bár így belegondolva inkább olyannak, akinek sok lehetősége volt már az életben.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
> nem lehet több száznál... időnként törlök árat.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
> Gyerekként biztos. De még ma is szívesen tanulnék lovagolni. :)

26. Mik a terveid holnapra?
> Alvás, aztán játék, játék, és zenehallgatás játék közben. Kéne ebédelni, meg még játszani picit... najó, meg valszeg utánaérdeklődök a másnapi előadásunknak is, amihez még semmilyen anyagom nincs.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
> Vásároltam bútort a szobámba (hopp, tényleg, még mindig nem fizettem ki bátyámnak :/), hatalmas takarítást rendeztem, használatba vettem egy másik szekrényt, és majdnem egész délután Kingával beszélgettünk bátyámmal. :)

28. Most hiányzik a suli?
> Megvagyok nélküle. Értelemszerűen nem a suli, hanem inkább a szaktársak tudnak hiányozni.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
> Nem szokták túl gyakran mondogatni. Inkább az értékemet becsülik: hogy drága vagyok. :D

30. Szeretsz szingli lenni?
> honnan tudod, hogy az vagyok?! O.o Ez egy állapot. Meg kell barátkozni vele.

31. Szereted a szobádat?
> Sok volt. De a mostanit határozottan szeretem, igen.

32. Ki a hősöd?
> Van egy pár ember, akikre nagyon felnézek.

33. Lógtál valaha a suliból?
> Fősulisként? Naná!

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
> Befejezem az utolsó mondatait is a cikkeimnek, aztán valszeg idővel nekiállok újra átolvasni őket. Addig azonban kéne vacsizni, zuhanyozni, sorozatokat nézni egy kicsit... meg jó lenne játszani is egy picit. :D

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
> Aki ugyan ilyen helyzetben engem választana.

Nekem olvasás közben fel sem tűnt, de Fionnak anno igen: itt a 36-os lemaradt. :D

37. Ettél valaha kutyakaját?
> Ki akartam próbálni, de nem vitt rá a lélek.

38. Őszinte ember vagy?
> Ezt szoktam feltételezni magamról.

39. Szereted a ham&eggs-et?
> Egyáltalán mi az? O.o

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
> Telóm, egy igazolványtartó és a lakáskulcs.

41. Van valamilyen sebhelyed?
> Egy szép hosszú vágás (az ütőér mellett) a bal csuklómon, és még néhány heg pár ujjamon, ugyan azon a kézen. Emellett egy körheg a jobb lábamon, ahol azóta se nő szőr és... és asszem ennyi.

De sebhelyes barátból volt egy nagyon extrém, amit szerintem kevesen szárnyalnak túl: konkrétan a szemgolyóján látszik máig egy heg. Övcsattal csinálták neki testvéri dulakodás közben.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
> Nézni.

43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
> Aggastyán milliárdos.

44. Mi a legnagyobb titkod?
> Ehh...

45. Milyen gyakran telefonálsz?
> Hétvégente relatíve sokszor.

46. Hiszel a szerelemben?
> Biztos létezik ilyen.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
> Elég álmodozó vagyok.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
> a láb :)

49. Mikor sírtál utoljára?
> nem szokásom.

50. Kit öleltél meg utoljára?
> Muciii-t :) De nem úúúgy :D

51. Jól kijössz a családoddal?
> ha két napnál tovább mindannyian össze vagyunk zárva, akkor jelentkeznek problémák...

52. Hol van a mobilodl?
> Huhh, jó, hogy kérdezed! Megvan: tesóm ágyán.

53. Mikor ettél utoljára?
> Kb tíz perce, max fél órája. Muffint kakaóval.

54. Mi a kedvenc színed?
> Szeretem a vörösesbarnát... de inkább csak a barnát. Meg a bézst. Meg a kellemeszöldet.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
> Avatar imax 3D *.*

56. Most milyen dalt hallgatsz?
> Saját hangszórók szólnak a fejben. :)

57. Most mire vágysz?
> Lassan jó lenne, ha vége lenne azért ennek a tesznek xD

58. Melyik a kedvenc kocsid?
> Honda civic 2 *.* széép kocsi

59.Most nézel valamit a tévében?
> Nem vagyok ilyen univerzális, hogy a gép mellett még az is menjen. Meg egyébként sincs adás errefele.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
- anyummal

Bárki bloggertársamnak meleg szívvel ajánlom ennek a tesznek ctrl+c és ctrl+v-zését. :)
Kiváltképp: Liza, Muciii és Rien, de azt se bánom, ha Ancsy is végre ír vele egy új bejegyzést. :D

Ha valakit érdekelnek Fionn válaszai, akkor itt meglesheti: http://dragonfly-fionn.blogspot.com/2009/02/teregetes-szennyes-xd.html

#133

A nehéz küzdelmekkel teli hét legutolsó cikkének minden kész sora boldogság.

stressztűrés

Gyakran rá kell jönnöm, hogy sokkal rosszabbul viselem a feszültséggel teli napokat, mint azt hittem. Nem arról van szó, hogy ezt ne tenném mégis jobban jó pár embernél, akikkel eddig találkoztam. (Ez számomra sajnos nem egészen halovány vigasz - erről már beszélgettem egyszer Riennel.)
Szóval nem a stressztűrő képességem teljes hiányáról van szó, csak arról, hogy néha rengeteg segítene az, ha még objektívebben tudnék szemlélni egy-két pillanatot.
Akkor nem fordulna elő, hogy magamban csöndes pánikokat élek túl... majd lenyugodva szépen teljesítem az adott feladatot. Mert igazából arról van szó, hogy nincs lehetetlen feladat, csak rosszul kezelt. Tudom, hogy képes lennék rá, ha tudnék bízni a képességeimben.

Tudom, hogy jobb is lehetnék még ebben. Csak még meg kell tanulnom ez ügyben is példát vennem más emberekről, akik ezerszer nehezebb terheket cipelnek a vállukon, mint az én bagatell dolgaim, amiket magamnak generálok.
Azért igyekszem.

számok

A sok szakdolgozat okozta izgulászás közepette észre sem vettem, hogy sikerült túljutni a napokban a 2009-es évben készült összes bejegyzés dupláján. O.o

Egy szó is száz: egyre termékenyebb vagyok! ;):D

gyermekszoba-életérzés

Régóta szemeztem már ezzel az új skinnel, de egészen eddig még kipróbálni se mertem - de most eljött a pillanat: és rögvest teljesen a szívembe lopta magát, pedig alig akartam megkockáztatni. De azt hiszem, hogy tökéletesen adja vissza gyermeteg lelkivilágomat.
Igazság szerint már szerettem volna némi színt vinni a blogba, hiszen mégiscsak bekacsingat már a tavaszi zöldellés, meg napsütés az ablakon. Én az előbbi színvilágával egybevágót szerettem volna, azt hiszem, hogy ezzel a keresési feltétellel akadtam rá erre a skinre.
Egyszerűen imádom a felső képet, de leginkább mégis a két szélső oldaldoboz-sáv, blog.hu-t idéző kékes kiemelései tetszenek.

A kinézetbeni változás hozni fog magával pár tartalmi változást is. Tényleg csak nagyon minimálisat, de gondoltam, azért megemlítendőek: ezek közül az máris észlelhető (és igazából ez a legapróbb is talán), hogy a Sarvajc Ábrahám név egy közbeékelt Ádám-mal bővült, a későbbi félreértések elkerülése végett. De ehhez kapcsolódik a következő változás is. Nem tudom, hogy ki mennyire fúrta bele magát az oldaldobozaim tartalmaiba, de egyeseknek feltűnhetett, hogy elsőre kakukktojásnak tűnő hivatkozásokat tettem a "Linkajánlómba", amit az új skin egyszerűen "Links"-nek nevezett át. Ezek a kakukktojások pedig azok az online újságok voltak, ahol eddig publicitást kaptam, vagy kapok máig: PR Herald és NapiDoktor (talán még belefér a kategóriába a Basetoll honlapja is). Ez ha minden igaz, a jövő héttel egy újabb, az előzőeknél némileg komolyabb lappal, a Ma.hu-val fog bővülni. Ez remek hír, sőt egyenesen fantasztikus, ha belevesszük, hogy nyáron kezdtem a novellázással együtt a cikkírást is, és húsz évesen nemhogy újságírói képesítésem nincs, de még csak nem is egészen ez a tanulmányaim fő csapásiránya. Szóval hízeleg a dolog, hogy mégis nekik fogok dolgozni, azonban - és ezt szeretném, ha megértenétek - jócskán teher is. Amit nem is a legjobb pillanatokra időzítettek, hiszen épp most igyekszem egyszerre lekűzdeni a NapiDoktornál feltorlódott kidolgozandó cikkek tömegét, és emellett ellenállni a szinte részleges betű- és feladatundornak, amivel a szakdoga megírása járt.
Azonban abból a szempontból szerencse, hogy épp betömi a vizsgák és prezentációk előtti lyukat az indulás. Szóval azzal elvileg nem lesz gond (feltéve, hogy a hétvégén M I N D E N cikktémámat ki tudom dolgozni), hanem a problémák akkor fognak kezdődni, amikor már befigyelnek a félév végi vizsgák és a szakvizsgák is, nyakon öntve tételkidolgozással...

De azt hiszem, hogy mindenki más örülne, ha ilyen lehetőségek nyílnának előtte... Szóval igyekszem majd én sem elherdálni.

Azonban, hogy végére érjek a mondandómnak: a blogokról szóló szakdogám megírása közben találkoztam egy-két olyan anyaggal, amik során megkérdőjeleződött bennem, hogy helyesen teszem-e én ennyire közzé az adataimat. Ezt a kérdést főleg akkor éreztem igazán fontosnak, amikor egy ismerősöm beszélgetésébe beleszólva a számomra ismeretlen srác pillanatok alatt azonosított, megtudva, hogy Ádámnak hívnak, hogy "jaa, ő volt a blogos Ádám?" És itt nagyon elgondolkodtam.
Mert nem azt mondom, hogy ne lennék büszke arra, hogy hol dolgozom, vagy például ne akarnám kitenni később az antológia megrendelésének címét, amiben a novellám is helyet kapott, de engem akkor is meglep, hogy milyen sok fél-ismerős, ismerős fordulhat meg a blogomon.

De még nem állok a nyitottságnak azon a fokán, hogy tárt karokkal meséljek magamról nekik is...
Ezen mindenesetre elfilozofálgatok magamban egy ideig, és szívesen várom róla a véleményeiteket: mennyire legyen utánkereshető egy blogger?

Ó, és utóiratként: remélem, hogy az új skin mindenki tetszését megnyeri. Vagy amennyiben nem, akkor leglaább eltűri addig, amíg új nem lesz. De természetesen szívesen fogadom a visszajelzéseket ez ügyben is.

tovább-tovább

Ledőlt egy hatalmas fal. Azt hiszem, hogy ha tiszta utat szeretnék a továbblépéshez, akkor kezdhetem eltakarítani a törmelékeit, amik megakadályozzák a továbbhaladást.

Tovább-tovább!

örömök

Így, hajnali kettő felé, egy újabb átszakdogázott éjfél után eljutottam arra szintre, hogy miután elküldtem magamnak egy mailt, meglepve tapasztaltam, hogy meg is kaptam, és egy "Dejó, mi ez?" kijelentéssel még bele is kukkantottam...

Azt hiszem, hogy itt az ideje a fekvészetnek. x)

az életről

Újabban gyakorta gondolok úgy az életemre, mint az írásra: fel vagyok szerelkezve azokkal az eszközökkel, amiket eddig elsajátítottam. Megvannak a rutinmegoldásaim, amiket az eddigi tapasztalataim szerint tökéletesek bizonyos helyzetben.
Aztán néha gördül a mondat, továbblendítenek a szófordulatok... Máskor meg nem.
Néha nem elég jó az átjátszó a fejében lévő gondolatok és a wordbe leírt szavak között, máskor meg tökéletes az összhang.

Mondom ezt én, aki még egy éve sincs, hogy igazán tollat ragadott.
Van még mit tanulnom az írásról.

amit a feszültség felszínre hoz

Azt hittem, hogy túl vagyok azon, hogy "a nappal is éjszaka, amikor megkörnyékeznek az ágy alatti múlt-kísértetek".
Azt hittem, hogy ez is olyan, mint amikor sikerül végre kimondani és tudatosítani valamit, és így már nem is olyan veszélyes, vagy félelmetes, és már el is múlik.
De újabban megint hosszúra nyúlnak az éjszakák, és kezdenek elálmosodni a nappalok. Lehet, hogy az rémiszt, amit a tavasz hoz?... Pontosabban nem hoz. Nem hozhat.

Basszus... Csinálom itt magamnak a hülyeséget, miközben ezernyi még a feladat.

#125

Mióta a feladatok egyre csak tornyosulnak, lassan már az érzelmeimet is vénásan adagolom magamnak. Máshogy minden csak kibukna belőlem.

Határidők, tervek, falak.

u.i.: Remélem egyik kedvenc melankolikusom megbocsátja nekem, ha időnként címen-ötletelés helyett áttérek én is a szám-írogatásra.

reiki

Ma az eddigi legabszurdabb cikktémám a reiki... Küzdelem a hablatyolással, és a dragon ball típusú mondatokkal. Abszurd, de tényleg Son-goku és barátai jutnak eszembe, mikor növekedő energiaszintről, erősödő rezgésszámról és chakratisztításról van szó.
Nem akarok senkit megbántani, de tényleg van, aki beveszi ezt a maszlagot, és szentül hiszi, hogy egy 140.000 Huf-ért elvégzett reiki mesterkurzusos akárki orvosi csodát fog tenni vele?!

szeánszozás

Tudom, hogy nem érdemes keseregni azon, ami nincs. Főleg, ha nem is volt. De azért csak sajnálhatom, hogy elmúlt... anélkül, hogy nekem is meglett volna. Vagy nem? Vagy ez vágykergetés, és üssem le magam?

Emózik a lelkem.

véleményvezérek

Elárulom a nagy titkot: nem került fel minden szakdolgozat-fejezetem a Tátikára. Ilyen, word-mappában rejtegetett részlet például az alábbi is, amely jól mutatja megfáradásom mélységét:

"A véleményvezérek olyan biológiai metamorfózissal rendelkező entitások, amelyek személyes IQ-kisugárzásától még a fák is meghajolnak."

Persze az egész egy nagy vicc.

rapidos görcsoldás-szerűség

Nem akartam még a blogra is kiírni, mert féltem, hogy Muciii kedvét elveszem vele, de a helyzet az, hogy tegnap elkészültem a szakdogámmal. Legalábbis kaptam egy nap szünetet: még aznap este átküldtem a konzulensemnek, akivel holnap fogjuk átbeszélni az egészet, és onnantól újra rághatom át magam az egészen. Azonban a mai nap az enyém. És ugyan várnak a kidolgozandó cikktémák, de úgy döntöttem, hogy oldanom kell azon a görcsön, amivel a szakdoga írása járt. Mert még ma is úgy léptem be a lakásba, hogy gyorsan enni kell, közben már menjen is a mosógép, hogy mire végzek az ebéddel, tudjak teregetni, aztán a mosogatás már jó pihenés lesz pár órányi vesződés után, pedig mindjárt itt az este, jön a bátyám, kell vacsi, aztán tízig úgyse mozdulok a szobájából, de utána még hajnali egyig itt az idő a folytatásra... szóval görcsöltem.
Ennek oldására félretettem estéig a cikkeket, és heveny vágyébresztésbe fogtam. A mai nap során is mostam, pakolgattam, bevásároltam, telefonálgattam, leveleztem... csupa olyan dolgot csináltam, amiknek itt volt már az idejük. Néha pihennie is kell az embernek, mert különben elfelejti, hogyan is kell azt csinálni.

Aztán esetleg este már lehet, hogy nekiállok a cikkeknek. Holnaptól pedig folytatódik a hajtás. Sok sikert és kitartást mindenki szakdogázó blogolvasómnak!

konyhai tüsténkedés

Az esemény délutáni, de az élmény még mindig kitart: palacsintát sütöttem!

Már a korábbi évek során írt bejegyzésekben is léptem-nyomon előkerültek az önkiszolgáló konyhákban jelentkező hiányosságaim, de ezek csak akkor jutottak igazán nagy szerephez, amikor új lakásba költöztem (az online lakásavató képei lejjebb még mindig megtekinthetőek), ahol adva volt (és van máig is) egy önkiszolgáló konyha.
Az otthon belakása az első perctől kezdve folyamatosan történt, és napról napra találkoztam a közmondás igazával, miszerint: Minden kezdet nehéz. Így voltam a konyhával is, ahol kevéske főzőtudásommal vetettem bele magam a gasztronómia csodáinak elkészítésébe.
Azóta közvetlen környezetem (illetve a blogom olvasói) rendszeres tájékozódhatnak arról, hogy miként bontom szét szépen sorban az elém tornyosuló kihívás-falakat. A kezdeti nagy-nagy nehézségektől nem adtam fel (nem is tehettem volna), pedig jópár kudarc is bekacsintott. Azonban szépen fejlődtem, részemről tökéletesen meg voltam elégedve magammal: pontosan úgy haladtam előre lépésről lépésre, ahogy én azt szeretem.
És ma eljutottam arra a pontra, hogy simán bevállaltam egy palacsintasütést.

A dolog nagy-nagy csodája pedig nem is abban van, hogy az anyaga remek lett (ráadásul újabb remek ötleteket vontam le belőle egy másik étel elkészítéséhez), hanem maga az elkészítési folyamat lett színtiszta sikerélmény!
Ádáméknál a palacsinták röpültek! Megtehették, mert nem égtek le, bár az olajadagolási technikán még lehet finomítani, de alapjában véve minden egyes kész palacsinta élményszámba ment: jelentem, hogy sziklakemény elhatározással voltam az iránt, hogy én bizony dobálva fogom forgatni a palacsintát. És kiderült, hogy ezt nekem találták ki!
Persze az ember reménykedik a sikerben, ha már magától megtanult akár három teniszlasztival is zsonglőrködni, de azért a végeredmény mindent vitt: nagyon finom illatok terjedtek szét az egész lakásban a sütés végére, aminek eredménye 13 palacsinta lett. Ebből tíz ízlésesen, tányérsimán kikészítve, és csak három ment tropára - értsd: magukba bonyolódtak.

Ugyan jó-jó persze: van még mit javítani a (főzési) finommotoros mozgáskoordinációmon, hiszen a legtöbbjük egyik alját azért éppen kicsit megkapta a tűz, míg a másikat nem sütöttem meg eléggé; néha kicsit sok lett az olaj, de egy híján azok is elfogytak gond nélkül; de akkor is remek érzés volt, amikor repültek és a helyükre érkeztek a palacsinták. Egy sem ment mellé. Ahogy egy sem kozmált oda.

Apumnak mondtam még otthon, némileg azért komolyan gondolva a dolgot, hogy figyelje meg: két év múlva már két palacsintát fogok sütni, felváltva, és dobálós fordítással. Ezek után nem vagyok olyan biztos benne, hogy a dolog kamu. :D

Mindenesetre ma teljesen úgy éreztem, hogy főzési tudományom egy szinttel feljebb lépett. A palacsintát nekem találták ki. :)

Jó szokásom szerint vezetni kezdtem egy listát a hűtő alján, amin jegyzem azokat az ételeket, amiknek az elkészítése már megyeget, és nincs rizikófaktoruk arra, hogy aztán ki kelljen dobni őket. Szépen lassan gyarapodik a lista. Ma például a palacsinta került fel rá. :)

felfedezés

Előző bejegyzésem kapcsán csak annyit még (így, hajnali kettő fele):

Rájöttem, hogy csak a szakdolgozatom szelleme kísért. Azt hittem, hogy elég mélyre temettem magamban erre a pár ünnepnapra, de nem: a szelleme már ma visszatért, és léptem-nyomon követ. Ott liheg a sarkamban. Határidőstül, mindenestül.

Norduljos(Anna)-hangulat

Egész nap az az érzés követ, hogy futnak mögöttem az árnyékok.

# hajnali öt

Nem aludtam, és épp az imént csörgött az óra. Készülődés van, majd indulás... Csak az imént jutott eszembe, hogy de utálom azokat a napokat, amikor nem alszom este. x)

# hajnali fél négy

Nagyjából elpakoltam, és megint beindult a zenelejátszóm. Azt hiszem, kevés az időm.

# hajnali fél négy

Nagyjából elpakoltam, és megint beindult a zenelejátszóm. Azt hiszem, kevés az időm.

# hajnali fél három

A legnagyobb abszurdságon már túl vagyok: éjfél előtt nekiálltam szétválogatni a lakás nejlonzacskóit. Régóta meg akartam már csinálni, mert frusztrált, hogy sosincs olyan zacskó, amilyet én keresek, miközben tömve vagyunk máskor olyanokkal. Úgyhogy most anyagminőség, származás és forma szerint szét vannak válogatva... Én sem vagyok normális.
Most hajnali három van, és 5 oldalnyi szakdoga megírásán vagyok túl, ami nálam hihetetlen teljesítmény az eddigi tempóm ismeretében. Nagyon berágtam, mikor rájöttem, hogy valszeg a zacskókat is azért rendszerezem, mert szakdogáznom kéne, és akkor visszajöttem. Pedig nagyon jó Massive Attack koncertet nyomott éppen a Petőfi, de otthagytam, és leültem a gép elé. Azóta csak azt veszem észre, hogy fél órák röpülnek el az életemből. És most összeszámoltam, és 5 oldalt írtam. Úgyis dühös voltam magamra, amiért bezzeg egy szerepjátékos oldal rendszerének kidolgozásáért képes lennék egész éjszaka fent lenni - ami valljuk be: megint csak szánalmas dolog.Viszont most büszke vagyok magamra.
Ezúttal viszont helyette a szakdolgozat felett virrasztok. Sokkal jobb érzés!
És tervezem, hogy ez az éjszaka már az enyém lesz. Nem csak azért, mert attól tartok, hogy otthon nem fogok tudni rendesen foglalkozni a szakdolgozatommal, ezért még itt kéne befejeznem, hanem azért is, mert úgyis ötkor lenne ébresztő a hazaút miatt. És most hajnali fél három van, és még úgysem pakoltam el. Ráadásul akkor lenne esélyem megírni a maradék oldalakat is. És ugyan már, ki sajnálja tőlem azt, ha átalszom utána a 4 órás vonatutat? Ha már úgyis voltak a mávosok olyan rendesek, és tegnap megcsinálták a lösszfalat, aminek hála így végre újra van vonatközlekedés arra, és nem kell buszos átszállásokkal vacakolni! :)
Ráadásul akkor csak nagyon minimális lelkiismeret furdalással hagyhatnám itthon a témámhoz kapcsolód könyveket (na nem mintha olyan rengeteg lenne belőlük), és csak a jegyzetekkel kéne vacakolnom. (Hörr. Gyorsan rákerestem neten a fogyasztói típusokra, mivel erről kéne még írnom, és erre mit mond nekem erről az első cikk végén a szerző: "Összességében tehát úgy látszik, hogy a fogyasztók kizárólag demográfiai jellemzőkkel történő bemutatása csak korlátozott piaci áttekintéshez vezethet és nem elegendő a fogyasztói kívánságok és a reális piaci magatartás megalapozásához." Nem igaz, hogy nincsenek, én emlékszem rájuk... pff... kénytelen leszek mégis utánanézni a jegyzetekben.)

Hajnali háromnegyed 3. Azt hiszem, hogy pihenésképpen összepakolok. Hmm... valami kaja is kéne, ha nem fekszem le...

*Elsattyog érte*

definíciók

Gondolkoztam rajta, hogy először a Tátikára írom meg, de mivel azt lényegében senki nem olvassa, ezért inkább itt kap helyet - na, mi? Hát a kiakadásom. Egyszerűen eddig-eddig-eddig vagyok azokkal a fogalmakkal, amiknek a definiálása nem lehetséges. Órákon keresztül oldalak tucatjait rágom át azért, hogy egymásnak tök ellentmondó, vagy - sokkal gyakrabban - tök másról beszélő leírásokat olvassak ugyan arról a jelenségről, és végül, amikor végre találok egy címmel, és szerzővel is ellátott cikket, amire hivatkozhatok, annak utolsó soraiból kiderül, hogy miért is van így: hiszen máig folynak a viták róla, hogy pontosan mit is jelent az a fogalom.
Komolyan mondom, robbanni tudnék.

Az egy dolog, hogy a bloggerek szinte havonta vezetnek be új fogalmakat, amiket csak az ún "geek" réteg ért (szerintem ők is úgy, hogy látták a másiknál, és sutyiban megkérték, hogy magyarázza már el nekik is), és használ, de senki nem magyaráz meg!
Az agyvérzés kerülget, mikor egyetlen nap alatt kettő meg három oldalt tudok megírni, csak azért, mert mint az őrült járok utána egész nap pár fogalomnak, hogy legalább egy kicsit kompetens legyek a témámban, és ne érezzem úgy, hogy valami idegen nyelven folyik a beszélgetés körülöttem.
És akkor ha szól a főszerkesztőm, hogy ugyan már, két hete várja a cikkeket tőlem, akkor mégis 20 percre nincs szükségem ahhoz, hogy máris kész legyen az első, aztán újabb húsz percre, hogy a második cikkem... miközben előtte ugyan annyi szövegmennyiségért (sőt a háromnegyedéért, hiszen másfeles a sortáv), egy egész napot szenvedtem.
Elegem van abból is, hogy arra is képtelen vagyok, hogy egy normális konzultációt összehozzak a tanárommal, és mindig mások idejét kell rabolnom, ha pár szót váltani akarok vele - aki egyébként még a témámhoz se ért annyira.
Rühellem azokat, akik jómódjukban kifejezéseket találnak ki, amiken aztán vitatkoznak, hogy miről is beszélnek. Elegem van azokból is, akik mondanak rá valami jópofát, aztán kényelmesen hátradőlnek, a net meg természetesen a hátára kapja azt a nagy jópofaságot, ami egyébként max arra jó, hogy bemásoljam a szakdogámba, és azt mondjam: tökéletes példa arra, hogy még ők sem tudják mi ez.

És hogy valami konkrétat is mondjak, elmesélem, hogy mikkel kapcsolatban találkoztam ezzel. Úgy konkrétan az egész szakdogám kapcsán, hiszen nincs meghatározva, vagy egyszerűen nem jól...

• hogy mi a blog?
• hogy milyen főbb jellemzői vannak?
• hogy milyen típusai vannak?
• hogy a típusai milyen altípusokba sorolhatóak?
• hogy melyik típus pontosan milyen blogot takar?

...és...

• hogy mi a franc az az információs társadalom?
• hogy milyen az a web2.0?
• hogy mitől web2.0 a web2.0?!

Megutáltam az ezekről szóló cikkek utolsó mondatait, amik kb. mind így szólnak:
"...hogy mi az a Web 2.0? Erre nem egy definíció megadásával vállalkoznék. Nem azért, mert nem tudnék egyet alkotni, hanem mert pontos definíciót úgysem lehet adni, s amúgy is annyian próbálták már definiálni a Web 2.0-ként emlegetett jelenséget, hogy nem állnék be ebbe a sorba."
From: http://wish.hu/cikkek

Ezért olvastam én el oldalak sokaságát?!
Rájöttem: Nem szeretem a jelenségeket.