túl az üveghegyen

Képzeljünk el egy olyan mesét, amiben a harmadik és egyben legkisebb fiú hevesen tiltakozik az ellen, hogy felkerekedjen és világot lásson, helyette inkább otthon marad etetni a tyúkokat.

Így nem lehet kerek egy történet! Szegény királylányt az apja valószínűleg érdekházasságba hajtja, az erdőben lakó nagymama pedig mindenkit felfal, az elsők között Jancsival és Juliskával, mert ők sem tudják, hogy „öreganyám”-nak kell szólítani.

Eközben a sárkány egy ideig gondtalanul fogyasztja a szüzeket és a lovagokat, azonban a banya túl nagy piaci vetélytársnak bizonyul, ezért odébb áll, aminek következményeként pont a korábban már említett, azóta megházasodott legkisebb fiú elsőszülöttjét fogja elpusztítani - ekkor azonban Mózes felkiált:

- Hé, sárkányról nem volt szó a tíz csapásban, Istenem!...

Ebből a meséből egyetlen tanulság vonható csak le: a legkisebb fiúkat ki kell rúgni otthonról.

By: én. Megfáradtam cikkírás közben.
A mai nap során egyébként több, mint 14.000 leütött karakteren vagyok túl, és ezzel egy heti cikkmennyiséget kipipálhattam. Ó, és plusz ez a bejegyzés.
Büszke vagyok magamra.

Végül pedig egy másik gondolattal búcsúznék:
Annak, hogy az ember már kicsit több önbizalommal fordul az írás felé, van egy olyan hátránya, hogy sok minden, ami eddig olvasmányélményt tudott jelenteni, hirtelen leértékelődik.
De mondhatnám úgy is, hogy az ember megismeri azt, ami még az övénél is szarabb.