2010. március 3., szerda

online lakásavató

Ne haragudjatok, amiért szappanoperákat idéző hatásvadász eszközökkel élek, és az egyik bejegyzésben csak előzetest adok abból, ami majd a következőben jönni fog.

Mostanra itt vannak a képek, szóval kezdjük is el. Mivel a fényképezőgép nem az enyém volt, és a fotózásra használható idő elég korlátozottra sikerült, ezért a sok kép közül csupán kettő lesz az, ami felkerül, viszont remélem, hogy azokkal el tudok mondani mindent.

A lakásról egyelőre annyit, hogy kicsit úgy érzem magam, mintha újra egészen otthon lennék, a saját régi szobámban. Hatalmas ablakok, fa padló és nagy-nagy belső tér, amihez mondjuk hozzátartozik, hogy nem nagyon van bútorom, ami összenyomná.

Szóval ez lenne az én kis könyves sarkom. A virágtartót még a korábbi tulaj hagyta itt, és nővérem talált rá egy beépített terasz hatalmas forgatagában. Természetesen hozzám került, ahogy minden könyv és növény is a lakásban. Itt még nem látszik, de azóta szinte kisebb dzsungel lett ott.
Az a kis száradt kóróféleség valójában kaktusz, amit épphogy sikerült megmenteni a szomjhaláltól és a teljes kiszáradástól. Nem tudom, hogy mi lesz a sorsa, de én reménykedem, hogy majd sikerült bújtatnom róla. Egyszer mintha valami találó nevet is kapott volna, de sajnos senki nem emlékszik már rá. Azért szeretjük.
A fal mentén egyébként egy szárító található, ami akár üres, akár teli van, az én szobámban foglalja a helyet. Mert tökéletesen funkcionál asztalként is, bár elég kevés a maximum teherbírása. A rádiót bátyámtól kaptam kölcsön, hogy hallgathassam imádott MR2-met, bár ugyan a képen látható hangfalakkal és egy mp4 lejátszóval is el tudnám érni, de rádióval tényleg egyszerűbb, jobb, gyorsabb és szebben is hangzik.

A szobámban két darab szék található, ezek körül ez az egyik.
A másikat ezen a képen láthatnátok, ha temettem volna be ruhákkal, dobozokkal, és táskákkal. Szóval a második szék a kép passzív szereplője.
Két ágyam van, ezek L alakban helyezkednek el. Az egyik értelemszerűen alvásra használható, a másik viszont ruhatartó (mint ahogy a kép bal alsó sarkában is jól látszik). Illetőleg a szabad területére szoktam telepedni, és ölemben a géppel tudok online lenni. Jelen pillanatban is így írok Nektek.
Sajnos a szobámban lévő két konnektor közül csak egy működik, az viszont a szoba másik felén van. Teletűzdeltem megosztókkal, illetve kaptam hosszabbítót, így a kábelek most behálózzák az egész szobát, ez látszik a parkettán is.
A falról meteorok lógnak (egyesek poiként ismerik őket. Mások sehogy sem), egykori zsonglőr pályafutásom emlékeként.
A szemfülesek észrevehetnek egy rózsaszín foltot a falon. Nem tudom, hogy ki találja ki magától is, de az természetesen egy lista, méghozzá hibrid. Egyszerre szerepelnek rajta paralistás és lelkiismeretlistás dolgok. Akiknek ezek nem mondanak semmit, azok olvassák el korábbi paralista c bejegyzésemet. A lelkiismeretlistáról röpke 6-7 bejegyzéssel ezelőtt volt szó. :)

Amit még tudni kell a lakásról: terveztem is belőle egy bejegyzést, azonban idővel aktualitását vesztette, majd úgy gondoltam, hogy inkább összerántom ezzel.
Szóval a lakás papírmatricák és sütőben kisütött, tükrökre és ablakokra ragasztott gyerekrajzokkal volt teli. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de borzasztóan nyomasztottak és zavartak. Pénteken költöztem be, és már akkor szembeszálltam a szobámban lévő tükröt díszítő majommatricával. Az is a sütőben kisütött változat volt, bombabiztos a lekaparással szemben. Végül egy nedves papírzsepi és 3 órás száradási idő után már csak a nyomai maradtak. Ezen felbúzdulva szombatra teljes matrica-gyilkolást terveztem, és a lakás teljes áttakarítását, porszívózással, felmosással, rendrakással, szobaátrendezéssel együtt.
Azonban nem így alakult. A matricák nem adták meg egykönnyen magukat, a szobámban töménytelen mocsok várt a félrehuzigált dolgok alatt; ha az ember zokniban járkált, pár lépés után tele volt a textil mindenféle mocsokkal.
Fiú lévén nem növesztem a körmeimet, de délutánra annyit kapargattam már a matricákat, hogy a körmeim elkezdtek visszahajlani. A szobámban teljes volt a káosz, semmit nem lehetett volna megtalálni... estére fájtak az ujjvégeim, és a takarítással ugyan nem végeztem, de a matricák lejöttek végre. Cserébe elég erős fejfájással feküdtem le, mint akit összevertek.
Nem tudom, hogy egy egyszerű költözésből miért csináltam ekkora lelki traumát.
Mindenesetre érdekes dolog volt, és egyelőre nagyon jól érzem magam itt. :)

Remélem, hogy időközben mindenki eldurrantotta az online lakásavatóra való tekintettel az online pezsgőjét! :)

10 megjegyzés:

Muciii írta...

Ádi...
Ilyenkor hívj fel egy lányt (engem:) ), aki egyrész segít takarítani, másrészt megkímél az ujjaidat tönkretevő kapargálástól, hiszen azt a tippet adja, hogy a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselőjével próbáld leszedni a matricákat. Hehe! Ez pedig az aceton, alias körömlakk lemosó! :) Asszem megéri azt a 150 forintot! :D

chim írta...

Húú, ez most egy olyan intelligens komment volt, ami most így este egészen odavágott az intelligenciahányadosomnak. :D
Mármint ez tényleg nagy okosság volt, máskor észben tartom, köszi szépen! :)
A takarítás pedig számomra egészen szórakoztató dolog, jó érzés rendet tenni magam körül, látható eredménnyel. ^^

ancsi. írta...

*tölt egy pohárral neked is az online pezsiből* tiszta jó, szívem csücske hatalmas ablakok, ergó hatalmas világosság és nincs túlzsúfolva ..elismerés! :D

ha már így belelendültél, az én íróasztalom is megszabadíthatod a matricáktól =D *nagyon gonosz, majd engesztel valahogy*

chim írta...

*Koccint a pezsivel.* Én már csak azt sajnálom, hogy nem járok így már a nyugati felé, ahol mindig szoktam lesni az ancsy-formájú lányokat, hogy nem-e véletlenül...? :DDD
Egyébként van kedvem további matricakapargatáshoz, átugrom hozzád, ha van még a csokikból! :D Úgyis pont a minap kellett kidobnom egy üres csokipapírt, mert elfogyott a lényeg belőle.

ancsi. írta...

hehe, könnyebb lett volna a dolog ha tudom, mikor jársz arra :DD

Most viccelsz? ancsi csoki nélkül? Halott dolog. Kész csokiarzenál van bekészítve, jöhetsz! :DD

Chim írta...

Áá, a spontán dolgoknak nagyobb a varázsuk. :DD
Na, akkor ezt a csokizós matricakapargatást még megbeszéljük! ;) Csak tartalékolj rá körömlakkot! x)

ancsi. írta...

mondasz valamit..majd tartok magamnál ezentúl, sőt matricát is, hogy lehessen az is spontán. :DD Ki tudja..nem csak a nyugati felé vagyok fellelhető.:P

chim írta...

Hihetetlen vagy ancsi, de azt nagyon jól csinálod! xDD

juditti írta...

Gratulálok! Kívánom, hogy érezd magad nagyon jól ebben a lakásban! :-)

Chim írta...

Igyekszem kreatív íróotthonná varázsolni, szóval köszi, remélhetőleg teljesül a jókívánság!

Megjegyzés küldése