lázálmok

Mostanában szinte nem telik el úgy nap, hogy idővel ne kezdjen el hasogatni a fejem, és ezzel egyetemben cigánykerekeket hányni a gyomrom. Az, hogy mikor kezdik, csak idő kérdése - ha más nem, hát estére már mindenképpen számolhatok velük.
Mivel ilyenkor úgy érzem, hogy jogosan minősítem magam képtelennek bármilyen írással, tanulással vagy bármi hasonlóval kapcsolatos tevékenységhez, ezért újabban rászoktam arra, hogy ilyenkor beülök a gép elé, és Soul Eater részeket nézek.
Ennek a dolognak azonban nem varázsa van. Ezek a részek lázálmok, amikbe én belecsöppenek. Annyira groteszkül hangzik, legalábbis számomra ez egy teljesen új dolog, mégis úgy érzem, mintha én magam is ott lennék a főszereplőkkel. Borzasztóan tetszik, ahogy a karakterek változnak, a főszereplők hol le-, hol felértékelődnek... én pedig üveges szemekkel flashelem végig a sorozatot.
Sőt, már a kezdetek óta ott motoszkál bennem, hogy valójában én is szereplek. Nekem általában egészen másfajta gondjaim vannak, mint a többieknek, de ugyan úgy megküzdök minden egyes rész 23 percében a magam is problémáival, ellenfeleivel. Mármint teszem ezt velük közösen.
Újabban ez a lázálom kezd egyre nagyobb méreteket ölteni. Most már úgy érzem, hogy fegyver vagyok. Még azt is tudom, hogy milyen fajta: kivert végű, láncos és dupla meteorkalapács, aminek a végei felveszik az elementális csapásokat, és visszafordítják... Még fegyvermesterem is van, itt libeg a képe a szemem előtt.
Lényegében véve asszem durvább haluzásokat produkálok ezek alatt a migrénes Soul Eaterezések alatt, mintha szívnék valamit....
Ki tudja?

Mindenesetre ha április középig kitart a lendület, akkor asszem felkeresek egy témába vágó frpg-s oldalt, és újra megpróbálkozom a játékkal. Csak kell majd egy fegyvermester karakter, aki forgat.
Meg egy oldal, mert az egyetlen, amit találtam, az nagyon tré, ráadásul mára inaktív.
Mindenesetre ezeket a lázálmokat valahogy kezelni kell, mert különben asszem dilibogyókra leszek szorulva... és így írásképesebbé válok, mint valaha. :D