mitológia

Bűvös ez a szó mostanában. Kicsit szomorú vagyok miatta, így hát írok róla.

"Volt nekem egy ígéretem, ami a mitológia terveivel együtt fogalmazódott meg bennem. Pontosan emlékszem rá, és ugyan menekülök mindenfajta ígéret felől, amit magamnak teszek, de ezt nem felejtem el. Így szólt: amíg a mitológia él és virul, addig én is elmerülhetek a szerepjátékok világában. De ahogy meghal, se a mitológiának, se nekem nincs helyem itt."

2007-et írtunk és még egy hónap és egy nap választott el a születésnapomtól, mikor megnyitottam a nagyközönség előtt az én kis világomat. Ez volt az RPG - Mitológia.
Az év nyarának elején szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy megalkossam a saját szerepjátékos birodalmamat. Addigra már olyan sok szépet, jót és csúfat, rosszat láttam, hogy késznek éreztem magam rá. Megvolt bennem a kurázsi, a tenni vágyás, és megvolt hozzá a fantáziám is, meg az elképzeléseim. Azt hiszem, hogy már szeptember előtt regisztráltam a tárhelyet, de végül október lett belőle, mire megnyitottam. Elképesztő sikerrel.
Napjaink egy alternatív New Yorkjában jártunk, ahol egyik napról a másikra felébredt a mágia. Készítettem hozzá akkor pöpecnek hitt mágiarendszert is, mert olyat eddig sehol nem láttam. Máig büszke vagyok a megoldásra, amivel meg tudtam oldani, hogy senki ne röhögjön ki (legalábbis nyílvánosan) azért, mert az oldalon mondjuk a Hádésznak nevezett isteni entitás papjának lenni annyit jelent, hogy egy mágikus nagyhatalom tagja vagy. Az alapkonfliktust a mágiával együtt ébredező fajokkal akartam megadni: vérfarkasok vs. vámpírok vs. vízköpők és ebbe a hármas vetélkedésbe szólt volna bele a varázsló.
Máig nem fogadom el, hogy egy divathullámot lovagoltam volna meg. Egyszerűen arról van szó, hogy a legtöbb oldalon megálltak a játékok. A beálló csend az én viharom előhangja volt. Akik mégis játszani akartak, azok nálam egymásra találtak. Először csak a barátok érkeztek, de aztán mikor kiszámoltam, hogy innentől már csakis az új játékosokra vagyunk bízva, másnapra megérkeztek ők is. Addig mindenkit ismertem - utána pedig igyekeztem mindenkit megismerni.
A mitológia egy olyan szerelem (és függőség) volt, aminek a szüleim nem örültek. Nem kellett internet hozzá, hogy a magam kreálta világban járjak: egész nap álmodoztam. Szinte képtelen voltam tanulni. Egyrészt, mert tesóm falazott nekem, így hazaérkezéstől kezdve estig a gép előtt ülhettem, így utána másra nem voltam jó, csak, hogy lefeküdjek. A jegyeimen ez meg is látszott, én pedig rögtön ingerült lettem, ha nem juthattam egy nap csak mondjuk 2-3 órára gép elé. Ez hamar rányomta bélyegét a családi kapcsolataimra, főleg, miután anyám rájött, hogy mi is történik a felső emeleten tanulás helyett.
Szóval így éltünk hármasban: a mitológia, az igazi világ és én. Imádtam és olyan dolgokat mozgatott meg bennem, amiknek a létezéséről addig nem is tudtam. Már csak a visszajelzések, a játékosok és más oldalak véleményei alapján is büszkén kihúztam magam... de ebben benne volt, hogy saját magammal is roppant elégedett voltam. Mikor megnyitottam, tényleg csak a gerince volt meg az oldalnak. A kirobbanó sikert (amivel egy hét alatt olyan rekordokat állítottunk fel, ami más oldalaknak álomérték volt) viszont az én meglátásaim szerint az oldal rendkívül gyors alakulása is okozta. Viszonylag gyorsan és kreatívan sikerült kielégíteni a felmerülő igényeket, és közben az oldal még kerekebb lett, tartalmában és történetében is.
Hamarosan központ lettünk és az sem állította meg az oldal lendületét, hogy hála égnek a többi oldal is lassan megindult.
Csak... függőnek lenni nem móka. Volt pár nagyon komoly szóváltás a családban és tényleg: rengeteg időmet elvette. Adott cserébe rengeteg tapasztalatot, meglátást és jobban megismerhettem önmagam... mindent összevetve messze nem bánom, hogy a mitológia létezett. Ez is egy élmény, ami meghatároz. E nélkül nem lennék most ott, ahol vagyok.
Azt, amit a mitológia által felszedtem magamra, máig tudom kamatoztatni.
Megértem azt, hogy tovább kellett adnom az oldalt, márpedig azért, mert szinte szó szerint kitúrtak onnan. Elismerem egykori admintársam munkáját, és becsülöm, mindazonáltal most már ő is tudja, hogy milyen nehéz továbbadni a helyünket, mégha tudjuk, hogy ez a legjobb. Merthogy váltás váltást követett, közben az oldal volt, hogy több, mint egy hónapra is eltűnt...
De azért csak mindig volt visszatérés és aktivitás... az ígéret úgy tűnt, hogy értelmét veszti. Ugyan ott voltam a háttérben, de ha eltűntem pár hétre-hónapra, akkor is minden ment tovább a saját kerékvágásában. A mitológia és az ebből fakadó dolgok csúnyán beleszóltak azért még az érettségimbe is és csúnyán beégtem magam előtt is, mikor felkészülés helyett neteztem, míg a szüleim dolgoztak, hogy én nyugtan tudjak tanulni. Borzasztó jegyeket és pontszámot értem el.
De lépésről lépésre kezdtem otthagyni a netéletet. Ennek része volt pár addigi komoly barátom hirtelen álláspontváltása, aminek eredményeként mindent, mit addig rólam tudtak, hirtelen ellenem és az oldal ellen fordítottak, hogy tönkretegyék. Düh, hányinger... annyi mindent nyeltem le, de azt hiszem megint csak büszkén kihúzhatom magam: megérdemlik, hogy ők továbbéljenek abban a kis saját vermükben-birodalmukban, amit féltettek tőlem. Jelentem: én már kimásztam és fent frisebb a levegő.

De közben a mitológia meghalt... ápolgattam, Fionn adta az erőt, én meg szépen lemostam, kifényeztem, gondoztam egy csöppet. A feles tartalmak nagy része lekerült róla... szóval kapott megint jó pár órát az életemből.
Talán nem tettem meg mindent érte, de időközben nekem munkám lett, ami mellett iskolába járok. Lett családom - pontosabban részben visszakaptam a régit, és még felfedeztem ezt-azt, amiről addig nem volt tudomásom. Persze ahhoz, hogy észrevegyem, kellett egy kamaszkor is. :)
Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, hogy én élek - ő viszont nem. Legyen ez a bejegyzés az én köszönöm neki és ezennel én elbúcsúzom tőle. Köszönök neki mindent, amit adott nekem, meg megtett értem. Köszönöm az ismerősöket, a tapasztalatokat, az erőt, amivel lenyúlt belém és nagyon mélyről hozott felszínre tulajdonságokat, meg ilyeneket... meg köszönöm a barátokat.
Isten veled, mitológia!