lépésről lépésre

Szeretem ezt mondogatni magamnak, mikor sok minden összegyűlik. Alapvető ideológiám, hogy ide nekem a világot, ne aprózzunk el semmit, de néhány esetben jobb körültekintőbbnek lenni, és nem nagy adag lendülettel szaladni a falnak. Ezekre az esetekre tartogatom magamnak a lépésről lépésre c. mondókát, ami általában segít.

Ha már megírtam a paralista c. bejegyzést, akkor azt hiszem, hogy tartozom annyival, hogy némileg beszámolok a dolgok alakulásáról.
Szóval az első döbbenet az előző hét sulikihagyós hétfőjén akkor ért, mikor jegyzetrendezés közben kezembe akadt egy nyúlfaroknyi firkantás két szóvívői jegyzet között, amin figyelmeztettem magam, hogy sajtótájékoztatót kell tartanom. És nem holnap. Nem holnapután. Esetleg jövő héten. Dehogy! Abban a szent pillanatban, percre pontosan akkor kéne kisétálnom épp az előadóban.
Szerencsére miután megfürödtem hideg-meleg verítékben, sikerült utánaérdeklődnöm, és rájöttem, hogy csak a szívbajt hoztam magamra azzal a hülye feljegyzéssel.
Kiderült: még bő három hetem van, talán még több is. A tanár prezentált akkor egy sajtótájékoztatót, az más kérdés, hogy előtte arról beszélt, hogy nekünk is kell majd.

A másik sarkalatos kérdés a zh-ké és a házi kidolgozandóéké. :/
Ezekkel azóta is küzdök. Hétfőn megírtam az első közigazgatás (közig) zh-m, amihez annyi reményt fűzök, hogy kettesnél nem lesz rosszabb. Nem ártott, hogy tanultam, de ha azt az időt puskakészítésre szánom, előrébb lehetnék. Mert mint kiderült, nála nevetve lehet puskázni, szóval valami komolyabb fegyverarzenállal fogok készülni a következőre, az biztos. :)
Keddre cikket kellett írni, 2000 karakterrel, egy előre megadott, nem túl könnyen emészthető témában. (Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus
a magyar társadalom értékszerkezetében - tárki.hu felmérése) Hiába írhattuk bármilyen sajtóműfajban, akár bulvárújságba való tartalommal, egy kicsit tartottam tőle, és attól félek, hogy nem alaptalanul. Képtelen voltam elszakadni attól a könnyed stílustól, amivel naponta két 2500 karakteres cikket igyekszem általában írni, ennek örömére pedig hamar megtaláltam a párhuzamot a DreamWorks béli Shrek és a magyar társadalom között. Már az is felmerült bennem, hogy hiba volt beadni...

Így a paralistáról nem maradt más hátra (a megújuló feladatokon kívül, mint a takarítás-porszívózás, jegyzetrendezés, olvasás, stb), mint a másik házidoga és két zh. Mind a hárommal/ra csütörtökig kell, hogy fel/elkészüljek.

Ma talán az egyik zh-é (és a takarításé) lesz a főszerep, az írást és a másik zh-ra készülést pedig holnapra hagyom.

Megjegyzem: ennek a bejegyzésnek alapvetően egy célja volt: ne aludjak el. Vasárnap este sikerült olyan erős kávét főznie nővéremnek, amivel nem csak a másnapi zh-ra készültem fel valamennyire, hanem még hajnali egykor is tágra nyitott szemekkel feküdtem az ágyban.
Hétfőn akartam kialudni magam, de sógoromék azzal jöttek haza, hogy ők aqua-worldözni fognak. Én határozott nemmel válaszoltam a meghívásukra, amiből vacsora utánra lelkes igen-igen-igen lett, ennek eredményeként este 10-kor ültem gép elé, szétcsúszdázott háttal, fájó tagokkal, teli élményekkel és hulla fáradtan.xD Hajnali fél egyre végeztem a cikkel (és pár szaktárs bátorításával - ezt nem mondanám sikeresnek, ők ugyanis időközben feladták, és leléptek xD), és végre aludni térhettem. De ahogy becsuktam a szemem, az ágy megindult, és a Repülőszőnyeget, de még az UFO-t is megszégyenítő sebességgel és kanyarokkal szlalomoztunk a szobában.xD
Szóval ma van kedd, hívogat az ágyikó, de nekem feladatom van! *heroikus póz* Ezért első körben igyekszem túlenni az álmosságon (ezen reméltem, hogy a netezés segít), majd nekiállni az elvégzendőknek.

És még valami: hála az égnek, szerda óta nem kellett cikket leadnom, és még ma sem kaptam témákat. Elvileg 18-án indulnia kellett volna az oldalnak, de még ma sincs rajta szinte semmi. :/
Szóval ennyivel is kevesebb dolgom volt, éljen-éljen! :D Ennek örömére átdolgoztam a Pasztellikrek végét és beküldtem egy pályázatra.
Legutóbb Fionn-t bátorítottam, mert kinéztem neki egy suli közeli bábszínház mesepályázatát. xD Najó, talán tényleg nem illik annyira hozzá, de szerintem csak ihlet, meg kreativitás kérdése a dolog. Az előbbiből szerintem van neki bőven, az utóbbiból, meg remélem, hogy rájön az írhatnék abban a pár napos szünetben, amit kapnak. :D

No... elég energiát érzek már magamba, hogy felálljak a géptől, és önálló tevékenykedésbe foglak. Az első lesz a takarítás - ezt már érzem. Csak utána a tanulás. Hajrá!