alkonyi ébredés

Feladtam. Győztek a kétszavas címek: 1-0 ott.
Ó és még valami előszóként: nekem nem kell alkohol, hogy a másnap aznap legyen. :)

Szóval most háromnegyed 11 múlt, de röpke négy órája még úgy éreztem, mintha csak akkor ébredtem volna. Imádom azt az érzést, csak az előzmények túl szarok ahhoz, hogy rendszeresen élvezni tudjam.
Szóval a mai nap Budapesten szinte orkán erejű, jéghideg szél tombolt - ezt nyílván többen is tudják. Ennek következménye kezdetben a teljes szétfagyás volt, amíg megjött a vonat, majd amíg két metrón át a buszról végre a suli felé vettem az irányt. Én szeretek fázni, tényleg, még ebben a bejegyzésben bebizonyítom ezt, azonban ez már nekem is hidegnek számított.
A másik, és az én napomnak sokkal lényegesebb eleme, hogy tömegesen fordultak ellenem a szaktársak, ha ki akartam nyitni akár egy ablakot is a teremben, ahol már az első előadás felére lényegében a zéró felé tendálódott az érdemben felhasználható zoxigének aránya...
Ennek eredményeként már második előadásra konstans méhraj telepedett a fejembe. Ráadásul a levegőt is egyre jobban beleheltük. A harmadik órára én majd megdöglöttem a teremben a melegtől, és egy szál pólóban pillangóztam szerteszét a teremben a néhol kabátban, de minimum pulcsiban üldögélő emberek között. Negyedik előadásra a méhcsalád gyarapodott még párszáz dolgozóval, miközben elkezdtem áthaladni a korai változókoron: hideg és meleg fogócskázott mindenütt rajtam. Ötödik előadásra rájöttem, hogy tényleg kevés volt az a pár hüvelyes növény és a két szelet pulykaszelet, amire ebédként költöttem, legalábbis azt gyanítottam, hogy a gyomrom ezért korog össze-vissza, miközben én majd behalok az éhségtől. Tízes csoportokra oszlottunk a tanárnő kedvéért, majd valami hülye rágógumi marketingjért kezdtük kidolgozni, aminek eredménye az lett, hogy minden csapat próbálta túlkiabálni a mellette lévőket és ehhh... Hamarabb elléptünk a csoportommal, de még így is hányinger, fejfájás és -zsongás, valamint éhgyomor, és a fázok-melegen van érzések folytonos változása kísért, mire hazaértem. A zuhany aprócskát segített, és lényegében egy gyógyszerrel, egy kakaószsömlécskével és két harapás szalámiskenyérrel feküdtem le aludni.
Hála égnek a dolog működött és három órával ezelőtt, mikor felébresztettek nővéremék kb negyed óra alvás után, további fél óra alatt a "most ébredtem, reggel van" feeling csapott meg. És ezt a részét a dolognak kifejezetten imádom. Alig kopott némi msn-en szocializálódás, két cikk és pár percnyi netezés után, de arra nem elég, hogy nekiálljak házikat készíteni, vagy komolyan zh-ra készülni. Ennek örömére szerintem visszabújok (talán még meleg) kis ágyamba, és maximum arra leszek hajlandó még, hogy párszor átfutok pár tételt...

Ó és egyébként asszem nem téved nagyot, aki szerint a.: valami nagy gabesz van a hő- és levegőérzékelésemmel, b.: de minimum a türőképességeimmel :D