hallgatás

Mostanában nem sok szavamat hallani. Jól van ez így, és örülök, hogy hallom viszont mások szavát. A beszélgetéseket mindig továbblendíti pár kérdés, amelyek olyan dolgokra kérdeznek rá, amelyekre tényleg kíváncsi vagyok. Én beszélek eleget, minden kis vacak leírt szóban, amelyeknek a nagy kupacát cikkeknek hívom. Abba ölöm a kreativitásom, a gondolataim. Na meg a blogba. És a novellákba. Szegények még így is olyan kis kiforratlanok, de mit tegyek, ha már ennyitől is elfogy a szavam, és néha csak tátogok, ha beszélni - pontosabban: írni kéne.
Írni kéne.
Írni kéne.

Mindegy, majd megerősödnek a hangszálaim.