tréningek 3# kutyatámadások

Nem várt új fejlemények a kutyatámadások ügyében:

Mivel hétvégére enyém az egész ház Blökesszel meg mindennel együtt, és kinn a hőmérséklet elérte a varázslatos +10 fokot, ezért úgy döntöttem, maratoni kutyasétáltatásra indulok. A dolog azért is volt fontos, mert nem hagy nyugodni az ötlet: görkorcsolyázva kutyát sétáltatni. Nem csak azért, mert hatalmas feeling lehet, hanem azért is, mert így a kutya totálisan kimozoghatná magát. Persze talán beváltabb dolog a bicikli, de az most jelentős beruházással lenne csak beszerezhető, míg bátyám volt görkorija tökéletes (mondhatni: alig használt) állapotban került elő már jó ideje a padlásról. Azóta nekem volt szerencsém egy bme-s jeges esthez, ahol rájöttem: nem vagyok annyira béna, ha korcsolyáról van szó, mint gondoltam volna, és az azóta az újabb alkalmak csak megerősítettek ebben. Ígyhát A csodálatos kutyadoki nyomán bennem is megszületett az inspiráció: görkoris kutyafuttatás. A tegnapi nap során már sikerült kipróbálni az utcában bátyám gurulóját, nagy sikerrel: nulla esés, nagy sikerélmény. Azonban annyira jó még nem vagyok, hogy közben még akkor is időben és jól reagáljak, ha a kutyával történik valami: mondjuk teszem azt, meglát egy másik kutyát. Ez történt például ma is, és bár nem volt a lábamon a görkori, azért történelmi pillanathoz érkeztünk: meg tudtak állni beszélgetni a hölggyel, és Blökesz lenyugodott mellettem, sőt, pár percnyi beszélgetés után nagy érdeklődést mutatott a másik kutyával szemben.

A helyzetet könnyítette, hogy nem idegen kutyához volt szerencsénk: a szomszéd nővel futottunk össze. (Itt jegyzem meg: jobban illene már rá szerintem a néni kifejezés, de a kenceficéi konzerválták, és bár nagyothall, de nem húz maga után mamatankot... szóval kész ellentmondás az a nőszemély.) Bár a hölgy nem felejtette el megemlíteni, hogy nem is érti, anyum miért nem akart hallani attól, hogy Blökesz és az ő kutyája össze legyen engedve (mivel először megint nekem kellett megtartanom Blökeszt, nehogy ráugorjon a másikra, én nagyon is értettem az okokat), hiszen olyan jól elvannak: és tényleg! Nem akartam hinni a szememnek, amikor Blökesz nyugis farkcsóválással közeledett az ő pumijához. Bár a másik kutya a méretek közti különbség végett első körben láthatóan tartott a goldinktól, amikor Blökeszt odébb húztam, ő jött utána nagy érdeklődéssel. Hamarosan persze kiderült az indok: a másik kutya nőstény volt. Sikeresen levontam a konklúziót: Blökesz még nem tart ott, hogy nőstény fajtabeliknek is nekiugorjon. Remek. De azért azt sem felejtettem el, hogy bár talán csak a másik szagát érezte meg, amiből ez a tény már akkor kiderült számára, de azért érdemes lesz kipróbálni máskor is, hasonló esetben: megállunk a gazdival csevegni, a kutyát pedig amennyire csak gyengus izomerőm engedi, a lábam mellé zárom.

Azt hiszem, hogy ezzel az új módszerrel fogom hamarosan terrorizálni a korábbi bejegyzésben már emlegetett németjuhászt. Egy próbát mindenképpen megér.

Annyi sikerélményem már mindenképpen van, hogy sikerül egyetlen parancsszóval letörni a figyelmét, ha macskát lát. Eddig az ilyen alkalmak is teljes lebetonozást eredményeztek, esetleg morgást, majd ha a kiszemelt macskosz szaladni kezdett, akkor már hörgéssel kevert ugatást is. Mióta az új módszer szerint sétáltatom, a kutya továbbra is fixálja a figyelmét a macskára, amit lát, de egy megszólítással ("Blökesz!"), vagy egy "Nem" paranccsal, esetleg két rántással a pórázásán ki is lehet lendíteni ebből az állapotból, és úgy tűnik, nem is foglalkozik tovább a dologgal. Mindig örülök az ilyen alkalmaknak. De a mai kutyás élmény is überelt sok mindent. Pedig utána úgy húzott, mint régen, és megint minden szagnál le akart cövekelni, de na, akkor se ugrott össze végre egy kutyával, és tudtam beszélgetni egy másik kutyasétáltatóval.