félévösszegző

Had meséljek nektek arról, amiről az első BME-s félévem szólt: a ponthatárokról. Egész ügyes kis összegző fog kijönni belőle, mert jól vissza fogja adni a félévem nagy csatáit a zárthelyikkel, vizsgákkal, jelentétekkel.

Az első félévben összesen kilenc tárgyam volt. Ebbe beletartozott a tesi is, amit nagyon könnyű kifelejteni a számolásból. Kezdjük hát ezzel:

Testnevelés I.: röpit vettem fel, egyrészt, mert így a skót énem is megnyugodott, ami bár nagy érdeklődést mutatott a fizetős squash és hasonló nyalánkságok iránt, először a jobb időpontokról csúszott le, majd a pénz miatt nem akart fizetős tárgyat felvenni. Ezért lett belőle végül a teljesen ingyenes röplabda. Nem mellesleg idővel kamatoztatni akartam az órákon megszerzett tudást nyáron a Balaton partján, de ez már tényleg alig fontos.

Ahhoz, hogy a tesi I-et teljesítsem, egyedül aláírást kellett szereznem, ehhez pedig nem volt más dolgom, mint a félév alatt tíz alkalommal ott lenni péntek reggel nyolcra a Kármán tornateremben, átöltözve. A dolog végtelenül egyszerűnek tűnt, főleg, mert más is ment közölünk oda, akivel addig egész jól eldumáltam. Az egész nem tartott tovább egy óránál, különösebben sem izzasztó, de még csak kicsit megerőltető sem volt. Nem is lett volna baj a bejárással, ha időközben nem tüntetik el egyszer mellőlem a tesicuccomat (benne az egyik kedvenc cipőmmel), és nem szervezünk mi, kommosok, csütörtök estére néhány bulit. Egy-két kimaradt alkalom után persze könnyű volt még párat otthagyni, mert az egyetem egyéb területein szerzett kudarcélmények miatt jobb volt néha eljátszani még két órára reggelente, hogy aznap fel sem kelek az ágyból, így lekésve a röpiről. Végül mégis pont meglett volna a tíz alkalom, mert mégse akartam, hogy egy ilyen kis semmi tárgy kifogjon rajtam, azonban lehetőséget kaptam, hogy meglátogassak támogatással a pécsi médiakonferenciát, és egy ilyen lehetőségre ugye, hogy nem lehet nemet mondani?

Egyetlen jelenlét hiányzott az aláírásom megszerzéséhez. Végül lebeszéltem a tanárral és egy igazolással utólagosan kijavított egy hiányzást, így hamarosan már ott díszelgett neptunban az aláírásom a tárgyból. Yee, egy kipipálva.

Szociológia: két tárgyra bontva tanultuk (a társadalom mikro szerkezetét vizsgáló szociológia és a tsd makro szerkezetét vizsgáló szoc... bahh) és összesen nyolc zh-t írtunk a tárgyból. Nem volt egy leányálom, az biztos. Szoc B-ből már az első zh után konstatáltam, hogy ötös nem lehetek. Összesített pontszámok voltak, amiből látszott, hogy ha a következő zh-m hibátlan is, egy pont kéne még az ötöshöz. Ha emlékeim nem csalnak (próbáltam utánajárni a dolognak, de nem találtam meg az eredményeket) a következő zh-nál is pontosan ez az egy pont hiányzott ahhoz, hogy a négyes meglegyen. Hát grrr.

Főleg grrr, mert szoc A-ból sem osztotta könnyen (egyes embereknek) a tanár a jobb jegyeket. Én is azok közé tartoztam, akik nem értették, hogy miért nem képes a tanár jobb pontszámokat adni a dolgozataikra. Az utolsó z-val épp sikerült elcsípnem a kettes első ponthatárát. Ha fél ponttal kevesebbet ad, nincs meg a jegy. Első javítóval sikerült kibiztosítanom a kettesem, de még egyszer javítóznom kellett volna szoc A-ból és B-ből is, hogy végül az összesített jegy ne hármas, hanem négyes legyen. Utólag kicsit sajnálom, hogy nem próbálkoztam meg vele, persze akkor annak örültem, hogy meglett szoc A-ból a kettesem. Hiszen ha bármelyik egyes kettő közül, a végjegy is annyi.

Mik-mak: avagy hivatalos nevükön mikro- és makroökonómia. Vizsgák szempontjából két sarkalatos pillanata volt a tárgynak. Egyszer, amikor az aláírást kellett megszerezni egy minimum kettes zh-val, és a második, amikor bármelyik vizsgán az egész tárgyból megszerezted a kettest. Ha az aláírásos zh nem sikerült, vizsgázni sem mehettél. Hatalmas mázlim volt: az első zh-n elméletből akartam átmenni, nem számolásokból, de ez esélytelennek bizonyult. Meglátva a kérdéseket az esélytelek nyugalmával jelölgettem, és a neptunban pár nap múlva megjelenő aláírásomat nem akartam elhinni. Végtelenül mázlim volt.

Nem úgy, mint az első vizsgán, ahol csúnyán elvéreztem. Hazamentem nyalogatni a sebeimet, ahol némi tanulás, és szinte annál több veszekedés árán úgy éreztem: át kell mennem a következő két vizsgán. Csakhogy amikor beültem az elsőre, a tanárnő közölte, hogy nem lesz második. Ez az utolsó. Nincs több lehetőség... Hát basszus. Konkrétan hányingerrel küszködtem, amikor net hiányában bementem a nem túl hivatalos jegyhirdetésre. Nem volt meg elég pontszámom a ketteshez. Kettő pont hiányzott hozzá. De megadta hozzá őket a tanárnő. A tanárnő, akit egészen addig véresen utáltam a hallgatókhoz való hozzáállása miatt. Két ponton múlt, hogy fizetnem kell a bukott kreditek után, aztán némileg olcsóbban, de megint fel kell vennem a tárgyat, és még egy félévig szenvednem kell vele. De megkímélt tőle, a drága. Köszönöm, bárki is intézte el ezt nekem odafenn.

Tárgyalás: egyetlen pont hiányzik az ötöshöz, és nincs több javítási lehetőség. A korábbiak egy napra estek a mik-makokkal, így nem voltam hajlandó azokra készülni. Persze így is összetehetem a két kezem: mivel az első zh-ra nem megfelelő mélységben tanultam, mindenképpen javítóznom kellett belőle, amire megint nem annyit készültem, mint amennyire javítani akartam a jegyemet. De pár idegen sráccal és komoly csapatmunkával ötösig tornáztuk a zh-m. Minden akadályt legyőző hálám azóta üldözi őket. Tényleg. Ilyen is csak egyszer lehet az ember életében.

Írásos elemzések: a sikertantárgy, ahol először írtam 100%-os zh-t, és amiből elsőre megvolt az ötösem.

Bevinfo: az első zh-kkal a kettes legalsó ponthatárát csíptem meg, majd a javítóval csak meglett az egész tárgyból a hármas.

Pszichológia: amiből először örültem a kettesnek, majd az első javítás után búsultam, hogy csak hármasig sikerült tornáznom. De a poén kedvéért: a vizsgán kérdezte a teszt a kreativitás megnyilvánulásának formáit. :)

Érvelés: csak röviden és tömören. Három és fél pont hiányzik az ötöshöz. Vérszemet kaptam, 24-én megyek vizsgázni. Ebből már aztán tényleg nem engedek.

Szóval utólag visszanézve azért nem volt itt annyira teljes szerencsétlenség: lehet, hogy nem tartoztam a legnagyobb mázlisták közé, akiknek akár még úgy is egy jobb jegy lett néha beírva, hogy a dolgozatukban nem érték el hozzá elég pontszámot (bár ez már csak a hab volt a tortán), de azért amiből és amikor kellett (a ketteshez, az aláíráshoz), csak meglett az a hiányzó utolsó egy-két pont. Tökéletes meg csak nem lehet minden, hogy a felső ponthatárokat is mindig megcsípjem. Különben mi kihívás lenne a Műegyetemen? :)