A múlt héten arra jutottam, hogy tisztelni kell azt, aki képes megsiratni valakit. Nem csak azért, mert büszkén vállalja fájdalmát, és könnyeit, hanem mert ez azt is jelenti, hogy képes volt ennyire szeretni valakit, ráadásul anélkül, hogy ezt szégyelné mások előtt megmutatni.
❃
4 éve
10 megjegyzés:
Kár, hogy ez nem mindig igaz.
Napszemüveg.
Ezt nem nagyon értem.
Nem tudom, hogy melyik részét érezted instabilnak, de ha arra gondoltál, hogy attól még, hogy folynak a könnyeid, nem biztos, hogy nem szégyelled őket, akkor arra ott a napszemüveg. Limitált könnyszám esetén remekül palástol.
Arra, hogy a könnyek nem mindig ezt jelentik :). De szép lenne, ha így lenne, és talán jó is, ha még nem volt okod arra, hogy ne így lásd.
A könnyek persze, hogy nem csak ezt jelentik, de az alaphelyzet abból indult, hogy éppen siratunk valakit. Így sem áll az elméletem?
Így sem. Így sem mindig, hozzáteszem. De sajnálom, hogy ilyen apropóból született egy bejegyzés, az előző és a következő sem sokkal vidámabb... remélem, minden rendben, vagy minden rendben lesz.
Majd akkor tapasztalok még,és most akkor örülök, hogy nem látom úgy, ahogy írtad.:)
Ezt inkább pont ne tapasztald meg :). Kívánom, hogy ne.
Oké. Köszi. :)
Megjegyzés küldése