etűd

"Az etűd jelentése: vázlat, tanulmány."

Imádom megfigyelni az embereket a vonaton, a metrón - bárhol, ahol érdekes szituációk alakulhatnak ki. Nem kell verekedésre, szóváltásokra gondolni: volt ahol a párbeszéd grimaszokkal folyt, máshol a semmiről sem tudó csaj először közutálat tárgya lett ülőtársai között, majd a helyzet megfordult... szóval én szeretek ilyen baromságokra figyelni és mindig sikerélmény, ha sikerül elcsípnem valamit.
Azonban ma éreztem először (igazából másodszor. de a mai elég ütős csak ahhoz, hogy le is írjam) olyan késztetést, hogy amit hallottam-láttam, azt le kell jegyeznem. Gondoltam miért ne tehetném meg ezt blog-térben?

A helyszín Budapest déli pályaudvara, ahol a fél órás késéssel beálló vonat a megállás utáni első pillanattól kezdve önti magából az embereket. Az elsők között értem én is földet - siettem a vonatcsatlakozásomra -, így magam is láthattam-hallhattam azt az apja-fia párost, akik nagy batyuikkal küzdötték át magukat a számukra túl szűk vonatajtón. A fiú lép le előbb, majd segít az apjának, aki közben végigtekint a körülöttük iparkodó embereken és a háta mögött sorjázó soron, és odahajol a fiához.
- Nem megmondtam? Mint hugyozni rohannának... patkányok. Ez meg a játszótér.

Már a megfogalmazás is letaglózott (Stephen King írásait az ilyen velős megállapításokért imádtam. ahogy azoknak, úgy ennek is van igazságtartalma), de főleg az ütött szíven, hogy nem sütött a sötétség a férfi arcáról. Elhanyagolt volt és ápolatlan (a szatyraik is kopottak voltak), de nem tűnt hülyének, vagy elborultnak. Ezt is csak megjegyezte, a fia lesütötte a szemét, bólintott, de nem volt több szó. A batyuikkal belevetették magukat az embertömegbe.