cikkezem

Ez az a szó, ami mostanában gyakorta szerepel az msn-em mellett. De úgy érzem fel kell hívnom rá a tömegek figyelmét, hogy ez nem imaidőnek számít nálam, amikor ha bárki rámír, akkor csak visszapisszegni tudok a tornyom valamelyik elefántcsont-ablakából.
Igényelem a társaságot. No meg örülök is neki.
Ha lassan írok vissza, akkor is szívesen teszem.
A cikkezőt nem kell békén hagyni.

u.i.: Beszédtémával azért készülj, mert én maximum újságírói pályafutásom perceivel tudlak untatni, max némi novellázással. :(

BlogAkadémia!

A Blogter és a Magyar Író Akadémia elsőként alakított ki szakmai együttműködést a blogolás és az írás népszerűsítése érdekében, mely együttműködés eredményeként hirdetjük meg a BlogAkadémia elnevezésű versenyt. A verseny célja, hogy minőségi blogok, írások szülessenek, elinduljon egyfajta tehetséggondozás, a blogok népszerűséghez jussanak, az írókat pedig a rendelkezésünkre álló internetes eszközökkel támogassuk.

A verseny mindenki számára nyitott: nevezhetnek a Blogteren már jelen lévő aktív blogok, a MÍA hallgatói és érdeklődői, valamint bárki, aki kedvet érez az íráshoz, közösségre és olvasókra vágyik.

Nevezési díj nincs, határidő 2009. október 4.

További információ: http://blogakademiapalyazat.blogter.hu/

etűd

"Az etűd jelentése: vázlat, tanulmány."

Imádom megfigyelni az embereket a vonaton, a metrón - bárhol, ahol érdekes szituációk alakulhatnak ki. Nem kell verekedésre, szóváltásokra gondolni: volt ahol a párbeszéd grimaszokkal folyt, máshol a semmiről sem tudó csaj először közutálat tárgya lett ülőtársai között, majd a helyzet megfordult... szóval én szeretek ilyen baromságokra figyelni és mindig sikerélmény, ha sikerül elcsípnem valamit.
Azonban ma éreztem először (igazából másodszor. de a mai elég ütős csak ahhoz, hogy le is írjam) olyan késztetést, hogy amit hallottam-láttam, azt le kell jegyeznem. Gondoltam miért ne tehetném meg ezt blog-térben?

A helyszín Budapest déli pályaudvara, ahol a fél órás késéssel beálló vonat a megállás utáni első pillanattól kezdve önti magából az embereket. Az elsők között értem én is földet - siettem a vonatcsatlakozásomra -, így magam is láthattam-hallhattam azt az apja-fia párost, akik nagy batyuikkal küzdötték át magukat a számukra túl szűk vonatajtón. A fiú lép le előbb, majd segít az apjának, aki közben végigtekint a körülöttük iparkodó embereken és a háta mögött sorjázó soron, és odahajol a fiához.
- Nem megmondtam? Mint hugyozni rohannának... patkányok. Ez meg a játszótér.

Már a megfogalmazás is letaglózott (Stephen King írásait az ilyen velős megállapításokért imádtam. ahogy azoknak, úgy ennek is van igazságtartalma), de főleg az ütött szíven, hogy nem sütött a sötétség a férfi arcáról. Elhanyagolt volt és ápolatlan (a szatyraik is kopottak voltak), de nem tűnt hülyének, vagy elborultnak. Ezt is csak megjegyezte, a fia lesütötte a szemét, bólintott, de nem volt több szó. A batyuikkal belevetették magukat az embertömegbe.

Mitológia

"

Freestyle, fórum alapú RPG. Az istenek felébredtek Álmukból. A mágia újjáéled, új kor köszönt ránk. Az ember pedig járni tanul...
Kidolgozott mágiarendszer, istenkultuszok, fajok és egyéni misztikum vár Rád!"

2007 októberét 

Új Ígéretek pályázat a Garbótól

Életem első pályázata lezárult. Mint lentebb olvasható, először két művel is pályáztam, majd végiggondoltam, hogy milyen költségekbe kerülhet nekem, ha bekerülök és ezért lemondtam. Időközben volt így e-mail váltásom, mivel a citromail-es címemnél kezdtek gyarapodni a levéleltűnések, így gmail-re váltottam. Ez azért fontos a történet szempontjából, mert felmerült bennem, hogy azért nem kapok visszaigazolást, mert megint nem kapták meg, amit írtam - nem ez lenne az első eset. Így gmailről is jeleztem lemondásomat.
Másnap már fogadott is az üzenet - citromailen -, hogy "tudomásul vettük." Így, nagybetű nélkül. Hát nem sugárzott belőle az öröm - és ez engem nagyon boldoggá tett. Hisz nem örültek, hogy visszavontam a pályázásom! Szuper!
El is felejdkeztem a dologról, de ma meglepve tapasztaltam, hogy újra írtak, ezúttal a gmail-os címemre. Rájöttem, hogy akkor előzőleg a citromail-es levél miatt írtak vissza.
Az új levél már személyesebb hangvételt ütött meg, pedig ugyan az az ember írta:
"Köszöjük, hogy értesített, tudomásul vettük, - sajnáljuk.

Üdvözlettel, és szép estét,

Máté Gabriella"

Dagad a mellem: sajnálják, hogy lemondtam! Ezek szerint tényleg azért nem kaptam visszautasítást (a pályázat bírálása folyamatos), mert felkerültem a lehetséges megjelentetések listájára. Öröm a köbön! :)

írópalánta

"Az írópalánta olyan növény, amiben benne rejlik a lehetőség, hogy többször is virágozzon, de néhány példány sosem nő akkorára, hogy termést hozzon, amiből mások is lakmározhatnának."

Szóval lehetünk író-kedvű palánták, de attól még messze a siker, ha lesz egyáltalán. Rá kellett döbbennem nemrég, egy, a karcolaton megindult beszélgetés eredményeként, hogy az ember könnyen oda jut, hogy a pályázgatás szerencsejáték feelinget kap. Dumálok itt ilyen dolgokról most úgy, hogy eddig nulla az az eredmény, amit le tudok tenni. :)
De a lényeg, amit közölni akarok - mostanában ezen filóztam, hogy akkor van értelme irocskálni, ha az ember nem áll meg. Ezért is hálás lehetek az újságírói melónak, hogy ha szeretném sem tehetem meg, hogy ne írjak nap, mint nap. Persze novellákat (vagy ahogy újabban tanultam: krokikat) irocskálni egészen más. De ha az ember megáll, akkor lehetőségek sora úszhat el egyből mellőle. Az ember úgy számoljon és irocskáljon, hogy ne merüljön fel annak a lehetősége, hogy két, egymástól két hónapnyi távolságra lévő pályázatra is még mindig ugyan azt az egy művét akarja beküldeni... mert az gáz. Főként, ha a két pályázat üti egymást...

De visszatérve korábbihoz: a fent említett beszélgetés eredményezte azt, hogy utánajártam a korábbi bejegyzésemben említett Új Ígéretek pályázatnak, főleg, miután még mindig nem kaptam elutasító üzenetet, én meg napról napra egyre több reményt babusgattam ez üggyel kapcsolatban. A megjelentetést a kiadó állja, de a marketinget már velünk fizettetik meg, ami íróként, azon belül oldalanként 6000 HuF. Utánanéztem a korábbi Ígéretek antológiának, az közel 70 oldalra rúghat.
Itt meg kell, hogy jegyezzem: ez még otthon történt. Apámat is beavadtam dilemmámba, és már megint letette megerősítését írói akaratom előtt: természetesen szeretném, ha a pályázatot nyernék és az írásom megjelenne, ezért pedig ő akár fizetni is hajlandó lenne.
De én nem.
Feszengtem egy ideig, majd megírtam egy mélyen elnézést kérő levelet, amiben kértem, hogy az írásaim a továbbiakban ne vegyenek részt a pályázaton. Válasz nem érkezett tőlük.
Szóval az Új Ígéretek pályázat kitörölve a listáról.

Viszont a mai nappal végre visszaírtak az Önismeret Művészei Csoporttól és elfogadták a pályázatom. Ez öröm a köbön. A Rettegés nem a legjobb írásom - hiába a személyes élmény -, de azért reménykedem. A pályázat határideje szept. 30, utána gondolom egy hónap csak elég nekik is az értékeléshez.
Még további két pályázatnak lesz vége pontosan ugyan akkor. Október vége a következő "határidő"... jó lenne, ha 2010-re bekacsintana az életembe egy publikálás. :)

A Mesepályázatról azóta sincs semmi hírem.

És most kanyarodjunk akkor vissza az újságíráshoz: (ne értse félre senki, tényleg a legnagyobb örömmel írom ezeket, írónia nuku)
Imádom, hogy úgy érzem: egyszerűen agyonterhelnek. A tegnapi nap során kaptam a régi gyakornoktársaimmal (és ők jelenlegi újságírói munkatársaim is) egyetemben egy körlevelet, amiben az új rovatvezetőnk cseszett le minket. Hibák tömegét sorolta fel, amiket nem nagyon tudtam magamra venni. megdöbbentett, hogy eddigi dícséreteim milyen egóval ruháztak fel: a "gyalázásban" nem egyszer utallt a szerkesztő egy személyre, akire mindezek nem vonatkoznak, és akinek a munkáája igen dícséretes és becses. Csak hápogni tudtam, mikor gond nélkül magamat gondoltam ennek a személynek... furcsa és tök nem hozzám illő ez a fajta önbizalom.

A tegnapi nap során visszaírtam és szolid megerősítést kaptam arról, hogy az én cikkeim ugyan még messze nem tökéletesek, de jók. Szuper! Ez a lényeg! Durr bele.
Ennek örömére tegnap négy cikket sikerült leadnom, ugyan hajnali egykor feküdtem. Ennek is meglett a maga eredménye: felvettek egy korrektúrázót és a szerkesztőm felajánlotta, hogy meglátogathatnám. Naná! Holnap már megyek is! :D
A bloglistámban szereplő kritikusblog írójával egymást támogatva próbáljuk átvészelni az első önbizalom megingásokat, lecseszés és dícséret okozta önértékelési zavarokat. Jó, ha az ember mellett van még valaki, aki ha nem is ugyan azt, de nagyon hasonlót él át.
Nagy szavak, de úgy érzem, hogy az utóbbi két hónap meghatározója az életemnek. :) Köszönöm ezt mindenkinek, aki tett érte!!

És a végére egy kis sulis szösszenet:
Mindig sikerült elhibáznom a nénis férfivécéket! xD Már félelmetes, hogy folyton takarító és portásnők jönnek szembe velem a férivécékből! A mai nap során kettő is meglátogatott, miközben dolgomat végeztem... ebből mégis milyen következtetéseket vonjak le?! xD

pályázatok

"A pályázás menete eddigi tapasztalataim szerint valami ilyesmi: az ember ír, szerkeszt, vacillál... majd nagy nehézségek árán beküld, aztán vár, vár, vár... körmöt addig is nem nagyon kell ápolni."

Jelen pillanatban én is várok, csak gondoltam ezt megosztom veletek is, hogy ti meg szurkolhassatok. :)

Ha pályázatokról beszélek, akkor azok komoly összefüggést mutat egy honlappal, ami mindjárt fel is kerül a kedvenc linkjeim közé és ajánlom minden kis írópalánta és rajzolómuskátli (Pavacat, figyelj! :)) személyének: http://juditti.uw.hu/aloldalak/palyazatok.htm

Juditti oldala
Na, itt aztán tényleg van minden fajta pályázat, ahová nem kell összeget lepengetned csak azért, hogy elfogadják a műved: magyarán egyiknél sincs nevezési díj. Ajánlom sokak figyelmébe :)

Új Ígéretek pályázat
Én is innen lestem ki pályázatokat és kettőre anyagot is küldtem be.
Először a Garbó Kiadó gondozásában megjelenő Új Ígéretek pályázatra küldtem be A pasztellikrek-et, (és amilyen balfék vagyok: még át sem néztem. Az első mondat után rögtön ott vigyorog egy hatalmas központozási hiba, amit aztán sorra megismétlek minden résznél. Cserébe nemrég kaptam kiselőadást a japán megszólításokról, így hamarosan már azokat is át tudom írni.^^)
Illetve megkapták még egy másik írásomat, az Egy aprócska író születése-t. Ez az írásom már megjárt egy-két emberkét, de karcolatra még nem tettem fel, így nem tudom belinkelni. Talán kicsit jópofa írás, és ugyan a pályázat szabályzata nem tiltja, hogy neten megjelenő írást küldjek be, ettől függetlenül valahogy nem akarom feltenni... :/
Az írások beküldési határideje okt. 25. Az elbírálás folyamatos. Beszéltem a korábbi pályázat győztesével, és mondta, hogy mikor elküldte, akkor visszajelezték, hogy megkapták, de ennyi. Nem jött elutasító üzenet később, se semmi. Aztán miután lejárt a határidő, szóltak neki, hogy az írása meg fog jelenni náluk...
Talán pont egy hete küldtem el nekik az írásom. Visszajeleztek, hogy megkapták. Azóta semmi... :)
Begyűjtöttem egy tapasztalatot is: ha nem jeleznek vissza az embernek, h megkapták, amit írt, akkor nem muszáj kivárni egy hetet sem: 4-5 nap múlva rá lehet kérdezni és a legjobb, ha kapásból újra mellékeled nekik az irományod. Nekem eddig ez vált be. :)

Új Néplap - Mesepályázat
Ez pedig a másik, amivel próbálkoztam. Fogalmam se nincsen, hogy egy mai, modern mese mégis hogy a csudába néz ki, de azért megpróbáltam összehozni egyet. :D
A leadási határidő szept. 15 volt. Addigra már megvolt az újságírós meló és még nem sikerült átállnom a pesti, sulis életmódra sem (ez a folyamat jelenleg is tart), meg még ezer okom volt, hogy 14-ig miért nem álltam neki megírni. Pedig volt ötletem - amit végül 15-én, reggel kezdtem megírni a vacakabb előadásokon, jegyzetelés helyett. Aznap is nagyon nehezen küzdöttem meg a két cikkel és örültem, mikor este 10-kor ágyba eshettem. De annyira b@szta az agyamat, hogy van egy kész ötletem, meg még két órám és én mégsem írom meg, hogy végülis felkeltem és röpke másfél óra alatt bepötyögtem. Az előadások alatt csak egy részét sikerült lejegyezni, de pont annyi kellett, hogy el tudjak indulni.
23.45 volt azt hiszem, mikor az uccsó mondatra is pont került. Átnézni már nem tudtam, de gyorsan átfutottam a pályázat szövegét és amit kellett, azt ráírtam. Ekkor már 23.54 volt. xD
B@szakodtam utána még egy picit az üzenetküldővel, meg hezitáltam, hogy a "művésznevet", vagy az eredetit írjam bele, végül győzött a művész. Ekkor már 23.58 volt.
A hezitálás eredményeként elcsesztem az e-mail címet és végül pontban éjfélkor, 0.00-kor küldtem el nekik. :D Utánanéztem: az már 16-ának számít. xD

Kelett pár nap, amíg rájöttem, hogy elcsesztem a mailcímem, és tegnap kértem új visszajelzést. Kaptam: elfogadták. Tessék szurkolni, kaptam egy esélyt! :D

Nem publikált irományok
Vannak olyan írásaim, amiket asszem később se fogok feltenni. Ennek oka kettős:
add1: vagy nagyon jól sikerültek az én megítélésem szerint, és félek, hogy később azért nem tudom beküldeni egy pályázatra, mert neten megjelent már.
add2: vagy szívesen kotlok még rajta, mert valahogy nem tökéletes.
+ 1 ok: nem vagyok hajlandó meséket sem feltölteni, mert amilyen bénán fogalmaztam még azt hiszik, hogy komoly írásnak szántam és kiröhögnek. :D

További pályázatos élményeimről azt hiszem új bejegyzésekbn fogok majd idővel beszámolni. Tessék drukkolni mindegyikért nekem! >.<

karcolás

"Karcolás, szinonimája Ábriséknál: irogatás, írócskalás."

Mostanában írócskálok. Ezért hálásan okolom Fionnt, aki jó szokása szerint sokadszor ébresztett bennem tüzet olyan dolog iránt, amiért addig semmi motivációs kényszerem nem volt.
// Jelen pillanatban is cikket kéne írnom. Jelenleg az elsővel küzdök, és a quashról próbálok egy emészthető tájékoztatót összehozni. Ha minden nap eljátszom azt, hogy cikkírás helyett elkap a blogtűz, akkor azt hiszem, hogy mától sosem fekszem le éjfél előtt...
De legalább minden nap lesz új bejegyzés. :D //

Az irocskálás nem írás. Az írás komoly dolog és személyes véleményem szerint minden második ember próbálta már az írás által kifejezni magát. Ők nem is nagyon akartak ebből megélni - ha mégis, húsz éves korukra kinötték. Nem úgy, mint én - ugyan nem tervezem, (max álmodok róla) hogy a publikált irományaim után megjelenő zséből fogok megélni, de mivel mostanában befigyelt az újságírói állás, ezért felmerült, hogy talán ez irányba kéne később tovább tanulni... szóval rá kéne jönni, hogy újságíróként, hogy is tudnék megélni. :/

És itt térnék vissza az előző gondolathoz: augusztus óta karcolgatok, a bratyó (értsd: Fionn) jóvoltából. A írócskalás során novellák, pontosabban novella-szerűségek születnek. Amire a legbüszkébb vagyok: megtanultam központozni; és ismerem a gondolatjel és a kötőjel közti különbséget, így helyes használatukra is képessé váltam. Az újságírói tapasztalatoknak hála könnyebben korrektúrázom a kész szövegeket és igyekszem kilépni a kamaszkori dagályos fogalmazásomból.
Eddigi termékenységemhez képest egész szép mennyiséggel születnek írások, amik közül a már korábban reklámozott karcolat.hu-n (ami már fel is került a kedvenc linkjeim listájára) jelenik meg jó pár. Itt a véleményezésekből úgy érzem rengeteget tanulok... az írás régen jelentett ekkora örömöt. Remélem hosszú-hosszú ideig így is marad még. ^^ Köszi Fionn!
Aki esetleg szívesen elolvasná egy-két írásomat, azoknak ki is teszem a linket:

Egy kicsi, fehér bogyó élete: http://karcolat.hu/node/7425
Kicsit Bleach és kicsit saját kreativitás, no meg sok-sok hiba szülte. Sokat adott a továbbiakhoz. :)

Tini(L): http://karcolat.hu/node/7460
Megegyeztünk Fionnal: ezt nem én írtam. A címével azóta is vacakolok és variálom. Róla szerintem még fogok írni, mert pályázatra szánom és elhatároztam, hogy minden ilyen megmozdulásomról is beszámolok majd. :)

Sarvajc Ábrahám

Nem létezek!

Ne írj be az iwiw-re mert ilyen személy nincs. Nem létezik. Nem ez a nevem.
Az adataim az én személyes dolgaim és nem szeretem kiadni őket a kezeim közül. Te sem osztod meg mindenkivel a telszámod, aki csak a blogodra téved. Na, én még a nevem sem.

Egyesek, akikben túl mély érzelmeket ébresztett a

s(k)inezés

"A sz(k)inezés során az ember magára húz töménytelen templates-mennyiséget, aztán nyög és válogat."

Túlestem rajta. Sok szkin megjárta ma a blogot, de aztán bemutatnám az esélyes túlélőt: nézz körül. Ráadásul ez magyar, szóval én sem félek, hogy eltévedek a beállítási gombok között.
Viszont fentről eltűnt a fejlécem, ahol többek között azt is látod, ha be vagy jelentkezve, szóval aki tud gyógyit rá, az legyen oly kedves és kommentelje.
Köszönöm! ^^
Akiknek nem tetszik ez a skin, az jelezze és erősítse meg bennem a továbbválogatás igényét. :)

blogtűz

"A blogtűz lényege az, hogy az ember ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy blogoljon."

Az, hogy évezrednyi mély kussolás után most írok új bejegyzés közel sem véletlen. Ugyanis most kéne a legkevésbé blogolnom.
A nyári gyakorlatom alatt lehetőségem volt teret adni cikkírói fantáziámnak és kreativitásomnak, aminek hála hamar felfedezett magának a gyakorlati helyemként szolgáló kommunikációs ügynökség. Így a kötelező három hét után további egy hónapig maradtam még, hogy online kommunikációsként (avagy online sajtósként) cikkekkel és tartalommal töltsem fel azokat az oldalakat, amivel szerződésük volt. Ez egyetlen honlapot jelentett, a meteorologus.hu-t, ahol máig ott virítanak az írásaim. Azért arra még ez is elég volt, hogy megtetszek nekik.
Erre a kis bevezetőre azért volt szükség, hogy mindenki értse, hogyan is kerülök én ahhoz, hogy egy print és online felülettel is megjelenő újság, újságírója legyek. Ezt a gyakorlati helyem projektje, amiben én már, mint újságíró veszek részt.
Az újság indulása október 7, ha jól tudom, addig azonban töménytelen mennyiségű cikkre van még szükségük. Ennek következményeként az elkövetkező két hétben napi átlagban 2-3, cikket várnak tőlem, de az sem baj, ha négyet küldök.
A mai nap során még egyetlen darab sem készült el, pedig úgy terveztem, hogy a holnapi mennyiség egy részét is ma írom meg, de erre már azt hiszem, hgy nincs esélyem.
Már csak azért is, mert elkapott a blogtűz. =]