tananyag

akik jobban ismernek, és kicsit a tekintetem mögé látnak, jól tudják, hogy számomra nem csak egyetlen dimenzió létezik, hogy a fizikai valóm csak kivetülés, ami mögött transuniverzális utazásokat teszek törve az időt, át a téren... szóval elég szétszórt tudok lenni, ha éppen el vagyok merülve a gondolataimban. a mai napomon azonban szívesen kívántam volna azt, hogy tényleg játszva sokszorosítsam magam - pontosabban én ezt kívántam is nem kevésszer, de nem segített: továbbra is maradtam egyedül önmagammal (és a gondolataimmal). ez nekem tökéletesen elég is lett volna, de a külvilág számára egészen édeskevés, mert nagyjából tucatnyi elvárást kellett volna teljesítenem egyszerre. egyrészt tanulni: ez nem elhanyagolandó elvárás, ha nem akarok elbukni egy ötkredites tárgyat. meglátogatni a rádió pozitív stúdióját, és adást csinálni, tanulni a technikát, bevezetni az új embereket a rejtelmekbe, adásra kaját vinni, adás után többiekkel összeülni, és nem mellesleg jól érezni magam velük, mert ezért (is) imádom ezt az egészet. vagy harmadik lehetőségként öttől munkába állni egy kassza mögött, és ezzel teljesíteni egy vészhívás kérését (és hozzá pluszba zsebre vágni a sürgősségiért cserébe plusz ezer forintot).

ismerősnek kérdésére kifejtettem, hogy nem, az első kettő, mint tanulni és rádiózni is, ezek egyáltalán nem zárják ki egymást. bár erre rácáfol, hogy az ultrasikeres zh-javításból hazaérve (elmondom itt is: nemhogy nem buktam a médiaelméletet egyetlen zh miatt, nemhogy a hármas meglett annak az egynek a javításával, de a pontszámaim meg se álltak addig, amíg elcsíptem a négyest!) csak levest enni volt időm, illetve előtte át-, utána meg visszaöltözni. aztán nemrég értem haza a rádiózás utáni maratoni félévösszegző gyűlésről, nagyjából nulla energiaszinten tengődve. hála égnek a négyes eredménye fogadott, bár az örömömet némileg árnyékolja, hogy aki javítót írt, mindenki (tényleg mindenki) négyest kapott - még az is, aki az ötösért ment. nem tudunk más eredményről. ez feldobta annyira az estémet, hogy majdnem nekiálljak tanulni. erre hát na, nem blogolás lett belőle?

nem mintha egyébként... csak úgy mellesleg esélyem volna holnap túl nagyot javítani, ha ma este még nekiállok tanulni rá. de próba szerencse, és bátraké a szerencse; aki mer, az amúgy is nyer, meg majd korán is kelek - hogy aranyat leljek.

eh, megyek is inkább, és belefekszem az ágyba, és elmerülök benne, és... olvasni fogom a... TANANYAGOT!