nem staffo

olyan kis szánalmas. itt ültem benn a szobában, a szülők lefeküdtek, az én társasági igényeimet pedig nem elégítette ki a monitor villogása, kicsit több interkacióra vágytam... és egy kutyára. merthogy, és akkor ezt most elmesélem: nem azért vagyok továbbra is staffordshire (keverék) mentes, mert apum ki tudta szedni a kezeim közül a kölyköt, akit az eladónál magamhoz szorítottam, hanem mert a kölykök a hirdetés újságba kerülésének első napján el is fogytak. a nő mesélte, én beszéltem vele telefonon, hogy nem számítottam ekkora elsöprő érdeklődésre így karácsony előtt. merthogy még akkor került ki a hirdetés. nos, úgy tűnik, hogy többeknek is staffo kutya került a karácsonyfa alá, én azonban még a kezembe se foghattam. annyi baj legyen mondjuk, éljenek szeretettel, én meg ha újra bp-en járok, ki tudok látogatni majd a noéba, hogy ezúttal talán végre sétálni is el tudjam vinni steffit, az ottani staffordshire keverék szerelmemet.