Szeretnék erről egy kicsit hosszabb posztot írni, mint amennyi most hirtelen terveim szerint lesz ebből, de attól tartok, mint a legtöbb itthoni netezős tervem, ez is igen rövid életű lesz. A lényeg egyelőre csak annyi volna (és később írok majd még róla, mondjuk Bp-ről), hogy a 10 kredites tárgyam, a projekt, ami a szakosodásom feltétele is, és már írtam is róla korábban, szóval ennek a tárgynak a jegye három részből áll. Két értékelés egy opponensi és egy konzulensi, valamint a szóbeli megvédése. Nagyon izgultam érte, mert sok függ tőle, és mert attól tartottam, túl lazán vettem, és túlságosan bíztam a képességeimben. A végső eredmények viszont nem ezt mutatták, ugyanis 91 és 89 pontokat kaptam rá a két bírálótól, 100-100 pontból, 10-10 szempont alapján. Düllesztettem a mellkasom, és bár a hozzá csatolt értékelések nem voltak annyira fantasztikusak, hogy ide is bemásoljam őket, mint a BKF-eset, de annál szakmaibbak.

És csak most kerülnek elő a többiek eredményei, amikor felháborodva írnak, hogy nekik bizony 30 pontokat levontak, egyes szempontokra nulla pontokat kaptak, 10 pont különbség van a két bírálat között, és a legjobb se sikerült annyira fantasztikusan. Ezek között vannak tényleg elég durvák, amiken én is csak néztem, de, gondoltam, felolvasom szülőknek, hogy egészebb képet kapjanak, és végre ők is kicsit velem örüljenek. Anyum megjegyzése ennek hallatán: Akkor nézd meg újra a tiédet is, biztos félrenézted korábban.

...

Köszönöm. Az alapvető probléma, hogy tényleg nem viccelt, bár mondjuk szerintem nem is mondta komolyan: pontosan az volt vele a célja, hogy olyat mondjon, ami rosszul esik, amire nem számítok. És épp elég gúny volt benne a hangjában ahhoz, hogy ezt tökéletesen kivitelezze.

Hát... itthon lenni. Tényleg. Fantasztikus.