Sokszor érzem úgy, hogy abban, amit én hozok létre, nem a fantáziám, élményeim és érzéseim érvényesülnek, hanem csupán az eddig tanult szabályokat alkalmazva építek fel egy tiszta logikából és feltevésekből álló állításhalmazt.
Nem arról van szó, hogy ez elkeserítene. Legalábbis nem csak erről van szó, hiszen nyilvánvalóan nem jó az érezni, hogy utánzatokat gyártásával próbálok a sok, saját fejből dolgozó relatív ellenfél között érvényesülni. Ez is lehet jó, hiszen azt jelentené, hogy akkor is képes vagyok valamit összehozni, amikor mások érzelmi kiégéseik, vagy múzsacsókok hiányában kénytelenek szünetet tartani. Igazából csak abban reménykedem, hogy egyszer ők is találkoznak ezzel a helyzettel, hogy olyan témát kell feldolgozniuk, amihez a teljes közönyön kívül semmilyen érzelmük nem kapcsolódik, ami egyáltalán semmit sem mozgat meg bennük, amihez nem kapcsolódik még csak negatív élményük sem... és akkor majd ott megtorpannak, mellbe vágja őket saját korlátozottságuk, és később még mindig egy helyben toporogva nézik, miként távolodok tőlük, rutinosan haladva a totális szürkeségben.
Azt hiszem, hogy nincs igazam.
5 megjegyzés:
Na de miért akarod, hogy másoknak rossz legyen? Ejnye-bejnye.
Mert az irigység így is meg tud nyilvánulni.
De így nem szabadna neki. Kívánd azt, hogy neked ne legyen rossz inkább, ne azt, hogy másoknak igen. És az én szemszögemből nézve nincs okod irigykedni, mivel én irigyellek téged :D.
Tudtommal akkor irigyeltél, amikor tök aktív voltam írás terén és három blogot vezettem, mellette cikkeket írtam és novelláztam is. Nos, jelen állapotom szerint nem csak, hogy lezárult életemnek az a szakasza, de soha többé nem is lesz ilyesmi. :)
Jaj, most minek fested az ördögöt a falra? Miért ne lenne? Nem leszel életed végéig egyetemista.
Megjegyzés küldése