2011. február 20., vasárnap

Vajon az a túlzott szülőkhöz kötődés jele, ha mindig haza akarok telefonálni, amikor valami jó történik velem?

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha igen, akkor én is ebben a szindrómában szenvedek. :)

Hedgedog írta...

Köszi! :)

ancsi. írta...

meg én is..de én még itthon lakom, úgyhogy kiméletlenül az arcukba kiabálom : DD viszont a rosszat már nem szeretem

Hedgedog írta...

Ancsi *-*
A rosszal én is úgy vagyok, hogy esetleg mesélek nekik róla, ha már úgyis beszélgetünk, de csak azért nem kéne felhívni őket.

Fionn írta...

Én akkor szoktam nagy elánnal hazatelefonálni, ha felforrt az agyvizem, és anyumnak panaszkodhatom egy jót XD ismerőseim szerint vicces, hogy ha mérges vagyok :D amúgy hello :P

Hedgedog írta...

Háttehogykerülszide?! O.O
Mmint nem baj, semmi ilyesmi, de már ezer éve letettem róla, hogy valaha is olvasni fogod a blogomat.

Megjegyzés küldése