Hihetetlen, hogy még az első egyetemi hét sem telt el, máris fekete karikás szemekkel kelek reggelente, este esem haza, nem látszok ki a gyűlések alól (egyetemi zöld kör, kari lap, összegyetemi médiakonferencia szervezői gyűlés), máris beadandók miatt izgulhatok, prezentáció tartására készülök, jövőheti zh miatt idegeskedem, hétvégi előadásra kell bemennem, és amikor leülök netező anyum mellé tíz percre a fotelbe, gond nélkül elalszom. Gyáhh!
❃
4 éve
4 megjegyzés:
az ilyen "gyááhh" pillanatok mostanában nálam is elég gyakoriak. kitartás! : )
de azért ugye minden rendben? *-*
szólj, ha megint aktívan pörgeted a blogodat, mert azonnal visszateszem a listára! <3
persze ^^ ancsi rendíthetetlen és pozitív, mint mindig :D és ha jól emlékszem megegyeztünk jó rég, hogy örök optimizmus!szóval neked is tessék :P
a blogot meg igyekszem minél hamarabb újra aktívvá tenni, bár azért több ilyen sztorit nem szeretnék bele, mint a mostani..:D
húha, ígéretet nem kéne szegni, értettem, örök optimizmus, meglesz. :)
hehe, megjegyzem, hogy bár mindent szívesen olvasok tőled, de több ilyen sztorit én se szívesen látnék. :D
Megjegyzés küldése