A BME, tanúsíthatom, az a hely, ahol bár azzal a céllal vágsz neki az egésznek, hogy most márpedig két vállra fekteted az összes zh-t, vizsgát, beadandót, végül ha könnyekig nem is, de azért mélységesen megkönnyebbülsz a bukás terhe alól mentesülve, amikor kiderül, hogy végre sikerült egy rohadt kettesig feltornáznod a szoc A jegyedet. És most ott állok, ahol a part szakad, hogy ez legyen a csúcspont, ez a maximumom, ennél tovább feljebb igazán nincs (azaz ha meglenne a makro, az az lenne), és a csúcsponton kell abbahagyni, skippeljük is innen akkor az egész félévet.
És igen, közben beszélgetek emberekkel, akik meg nem értik, hogy állnak emberek ebből bukásra, mi meg őket nem értjük, hogyan tudnak egy ilyen feldobálós tanárnál állandóan jól teljesíteni. Ez is a BME egyik rejtélye.
Nem mondom, hogy ma szívesen haza is mennék. Hogy itt hagynám az egész vackot, és hazamennék, ahol tudok az ágyban feküdni még egy órát az ébredés után, ahol az ebédért nem nekem kell güriznem, ahol nem üres házban ér a reggel, és ahol öt perc alatt mindig találok élő személyt - ha mást nem, hát a kutyát... mert igen, otthon még kutya is van.
Nem mondom, hogy ma szívesen haza is mennék. Hogy itt hagynám az egész vackot, és hazamennék, ahol tudok az ágyban feküdni még egy órát az ébredés után, ahol az ebédért nem nekem kell güriznem, ahol nem üres házban ér a reggel, és ahol öt perc alatt mindig találok élő személyt - ha mást nem, hát a kutyát... mert igen, otthon még kutya is van.
És ott kicsit mindig háttérbe szorulnak a személyes hülyeségek, lényegtelenné vállnak a lépésbénító felismerések, és elérhetetlennek tűnnek a barátok... akik így már nem is olyan lényegesek.
Néha én is szívesen mondanám azt, hogy dögöljön meg a világ. Csak aztán rendre odaülök pár haver mellé beszélgetni, akik közül az egyik otthon vár műtétre, a másiknak egyre kevesebb esélye van, hogy teljesítsen egy olyan tárgyat, amiből nekem már aláírásom is van... és nekik eszükbe se jut, hogy mindezek mellett még holmi zöld szervezeteknek legyenek a sajtó-koordinátoruk, hogy kari lapokba írogassanak. Persze, nekik szükségük sincs rá abból a szempontból, azért, mert, mert nem kompenzálnak semmit. Semmilyen hülyeséget.
Tényleg ennyi lenne a lényeg csak?
Hát ugye, hogy nem?
Akkor volt ennek a bejegyzésnek bármi értelme?
Azt kell mondjam, hogy relatíve nem. De azért jólesett.
Hát ugye, hogy nem?
Akkor volt ennek a bejegyzésnek bármi értelme?
Azt kell mondjam, hogy relatíve nem. De azért jólesett.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése